Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 9. szám - A határidőüzlet tárgyában 1926. június 10-én 4083 sz. alatt kiadott tőzsdetanácsi hirdetmény és az 1930. évi XXII. t. c. (bolettatörvény) IV. fejezete közötti viszony

4 TŐZSDEI JOG 9. szám 1324/1924. Vb. Tábla. 7363/1933/2. P. V. sz. Végzés: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: Alperes azt maga sem tette vitássá, hogy közte és X Y. között a kereseti ügylet létrejött. Az a kérdés, hogy az ügyletet X Y. a maga nevében, vagy mint felperes megbízottja kötötte-e meg, érdemi kérdés, amely a hatáskört nem befolyásolja. Azt a tényt pedig, hogy ez az ügylet a tőzsdeteremben jött létre, a tőzsdebíróság megállapította, s kellően megindokolta azt, hogy X Y. tanúvallomását miért fogadta el és a további bizonyítást ezirányban miért mellőzte; ez az indokolás pedig nem iratellenes és okszerű, miért is ezt a tényállást dör.ltése alapjául a kir. ítélőtábla is elfogadta. Eszerint pedig az ügylet a tőzsdeteremben jött létre, a tőzsdebíróság hatáskörét tehát az 1881 :LIX. t. c. 94. § a) pontja alapján helyesen állapította meg. Budapesten, 1933. évi június hó 28. napján. Dr. Kovács László s. k. kir. ítélőtáblai tanácselnök; dr. Burghardt P. István s. k., kir. ítélőtáblai bíró, előadó; dr. Gedeon Alajos s. k., bíró. Anyagi jog 40. Az álmeghatalmazott felelőssége az általa szerződő fél gyanánt jogtalanul bemondott személy ellen megindított és elvesztett per költségeiért. Alperes, mint tőzsdeügynök, X Y nevében csöves tengerit adott el. X Y az ügylet teljesítését megtagadta, felperes az árut lefedezte és kártérítésre perelte X Y-t. A tőzsdebíróság azonban keresetével elutasította, mert megállapította, hogy alperes mint álmeghatalmazott járt el, s nem volt jogosítva X Y nevében az ügyletet megkötni. Erre felperes most alperest perelte egy újabb perben a felmerült kár megfizetésére. A bíróság alperest mint álmeghatalmazottat ezen kár megfizetésére kötelezte. Felperes az előző perben felmerült költségek megtérítését is kérte alperestől; ezen kérelmével a bíróság őt a következő indokolással utasította el: 327/1933. Vb. sz. Ítélet, indokok: Felperest azon kereseti kérelmével, hogy alperes az előző per költségeinek a megfizetésére köteleztessék, el kellett utasítani, mert felperes X Y leveléből tudhatta, hogy nevezett nem bízta meg alperest az ügyletkötéssel s így az előző pert nyomban az alperes ellen indíthatta volna, de legalább is akkor, amidőn az előző perben az alperes tanuként kihallgattatott s alperes tanúvallomása után a tényállás tisztázódott, keresetét az alperesre kiterjeszthette volna. Budapest, 1933. évi június hó 9. nlapján. Politzer Sándor, Berger Mór, Weisz János, tőzsdetanácsosok, bírák; dr. Adorján Ferenc, jogügyi titkár. 41. A szerződéshez hű fél újabb választási joga a késedelmes fél számára nyújtott póthatáridő letelte után. (Áruüzleti szokások 67. §.) Értesítési kötelesség. Annak elmulasztása. „Egyéb kár*' fogalma és érvényesítése. Kárenyhítési kötelezettség. 411/1933. Vb. Ítélet, indokok: A bíróság felperes kereseti igényét alaptalannak találta. Az áruüzleti szokások 67. §-a előírja, hogy a szerződéshez hű fél, ha a teljesítésre irányuló igényét kellő módon fenntartotta, póthatáridőt tűzhet. A szokványok ugyan 14 napot meg nem haladó határidőről beszélnek, miután/ azonban a nem vitás tényállás szerint a felek közösen 21 napos szállítási póthatáridőben állapo'dtak meg, és miután az általános jogelvek alapján a szokványok rendelkezéseitől a felek közös megegyezéssel eltérhetnek, ez az eltérés közömbös. A 67. § harmadik bekezdése értelmében, amennyiben a késedelmes fél a póthatáridőn belül sem teljesít, a szerződéshez hű fél, ha a szerződés teljesítéséhez többé nem ragaszkodik, a 65. §. b), c) és d) pontjaiban felsorolt jogok közül újból választhat. Tartozik azonban a késedelmes felet ezen választásáról az újabb késedelem beálltát követő hétköznapon ajánlött levélben! vagy óvás útján értesíteni, mert különben csak teljesítést követelhet. Felperesnek e szabályok értelmében 1933 április 21-ike elteltével 1933 április 22-ikén ajánlott levélben, vagy a tőzsde titkári hivatala útján felvett óvással kellett volna alperest újabb választási jogáról értesíteni. Miután ezt felperes nem tette, csak a teljesítésre irányuló igénye maradt fenn. Miután felperes nem a szerződés teljesítésére és a teljesítés mellett esetleges egyéb kárainak megtérítésére indította keresetét, igényével már ez okból elutasítandó volt. De elutasítandó volt felperes keresetével a tőzsdei szokásokban előírt alakszerűségek be nem tartása mellett még egyéb érdemi okokból is. Nem áll meg ugyan alperesnek az a védekezése, mely szerint az ú. n. „egyéb" kár csak akkcfr volna érvényesíthető, ha a szerződéshez hű fél azt az árkülönbözeti követelésben kifejezett kártérítési igényéhez hozzáfűzi; a tőzsdei választott bíróság állandó gyakorlata szerint ugyanis a megfelelő előfeltételek fennforgása esetén a szerződéshez hű fél a szerződésszegő fél mulasztása folytán ért egyéb kárt abban az esetben is követelheti, ha a szerződéshez hű fél árkülönbözeti követelést nem támaszt, mert árkülönbözet egyáltalán nem forog fenn. Helytálló felperesnek az az érvelése, hogy a tőzsdei áruüzleti szokások értelmében a szerződéshez hű félt nem terheli fedezési kötelezettség oly értelemben, hogy kártérítési igény fedezés nélkül nem vclna támasztható. Ennek egyébként a 65. § d) pontjának szövegezése nyilvánvalóan ellent is mond. Ámde úgy a rendes bíróságok, mint a tőzsdei választott bíróság állandó gyakorlata szerint a szerződéshez hű félt is terheli a kárenyhítési kötelesség; nevezetesen nem követelhető olyan kár, amelyet a szerződéshez hű fél rendes gondosság mellett elháríthatott volna. Miután pedig a bíróság saját szakértelmével tudja, hogy felperes az esedékesség idején, és pedig úgy 1933 április 21-ikén, mint 1933 április 25-ikén a kereseti árut a budapesti piaccin minden nehézség nélkül beszerezhette volna jelentéktelen árkülönbözet mellett, ennélfogva az ú. n. gyártási hasznot semmi esetre sem igényelheti. A bíróság egyébként e részben hangsúlyozza, hogy felperes gyára saját előadása szerint zavartalanul folytatta üzemét, így a gyártási haszon elmaradására alapított követelésnek már ez okból sincs semmi jogalapja. Az egészben pervesztes felperes a felmerült perköltségek vise^ lésére is kötelezendő volt. Budapesten!, 1933. évi június hó 16. napján. Dr. Koós Zcítán, dr. Erdély Zsigmond, dr. Szurday Róbert, tőzsdetanácsosok, bírák; dr. Móra Zoltán, jogügyi titkár. Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)