Tőzsdei jog, 1933 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1933 / 1-2. szám
2 TŐZSDEI JOG 1—2. szám is előadta, hogy H. alatti, illetve 2. és J.—K. alatti nyilatkozatok azért sem elegendők a hatáskör megállapítására, mert a felek nem egymással szemben vetették magukat alá a tőzsdebíróság hatáskörének. Alperesnek ez a kifogása is alaptalan. A TÉBE a takarékpénztárak és bankok által létesített érdekképviselet; egyesület, magánjogi jogi személy, amely működését az alapszabályokban előírt módon, azt ott megmeghatározott szervei útján végzi. Ha a felperes nem egy, az alperes által aláírt nyilatkozatra alapította volna a hatáskört, hanem a TÉBE valamely szervének oly rendelkezésére, amelyhez alperes maga kifejezetten nem járult hozzá, úgy felmerülhetett volna esetleg az a kérdés, hogy az ily alávetés a törvény által megkívánt kifejezett alávetést pótolja-e. De a jelen esetben egy alperes által sajátkezűleg aláírt nyilatkozat szolgai elbírálás tárgyául, amely határozott és kifejezett, amelyben az aláíró kifejezésre juttatja azt a szándékát, hogy a többi aláírókkal, a TÉBE többi tagjaivaf pénznemek és külföldi kifizetések tekintetében üzleti összeköttetést folytat, — és kifejezetten kijelenti, hogy ezen üzleti összeköttetésben egyrészt az A.—J. alatt meghatározott anyagijogi szabályokat, másrészt a K. alatti azt az eljárásjogi szabályt kívánja, mint a megkötendő összes ügyletek kiegészítő részét alkalmazni, mely utóbbi szerint az ezen ügyletekből származó vitás kérdésekben ezen bíróság bír hatáskörrel. A most ismertetett szabályok, különösen a hatáskör kikötésére vonatkozó szabály az alperes által a TÉBE tagjaival kötendő szerződések előre meghatározott kiegészítő alkatrésze. Azt az akaratát, hogy alperes a külföldi pénznemekre és kifizetésekre vonatkozó ügyletei kiegészítő részének a K. alatti hatásköri alávetést is kívánja, alperes nem valamely harmadik személy közvetítésével, hanem közvetlenül nyilatkoztatta ki és a nyilatkozat első pontjában foglalt az a kitétel, hogy ezen megállapodás a TÉBE tagjai között jött létre, pusztán arra a célra szolgál, hogy az egyes tagok ne legyenek kénytelenek az összes tagokkal szemben külön-külön ily nyilatkozatot kiállítani, hanem nyilatkozatukat az összes többi aláíró TÉBE tagokhoz intézve, egyetlen nyilatkozattal vállaljanak minden egyes többi taggal szemben kötelezettséget az ismertetett anyagi-jogi és eljárásjogi szabályok, mint szerződéstkiegészítő szabályok alkalmazására nézve. Mindaz, amit alperes azzal kapcsolatban, hogy a nyilatkozatokat a felek nem közvetlenül váltottak egymással, előadott, alaptalan. Budapest, 1931 december hó 4. Fleissig Sándor, Dr. Koós Zoltán, Fischl Ignác tőzsdetanácsosok, bírák, Dr. Móra Zoltán jogügyi titkár. Budapesti Tábla. P. V. 12.686/1931. Végzés: A kir. ítélőtábla az alperes felfolyamodásának nem ad helyt, a felperes által a felfolyamodásra adott észrevételeket pedig visszautasítja. Indokok: Az eljárt választott bíróság hatáskörét az 1881 :LIX. t.-c. 94. §. b.) pontja alapján, mindenben helytálló indokokra támaszkodva állapította meg. Alaptalan alperesnek az a felfolyamodásban is felhozott kifogása, hogy az alávetést tartalmazó nyilatkozat a hatáskör megállapítására azért nem alkalmas, mert a felek az alávetési nyilatkozatot nem közvetlenül egymás irányában tették meg, hanem a Tébe közvetítésével és a törvény 94. §. b.) pontjának második mondata szerint szükséges kézbesítése a 'kikötést tartalmazó megállapodásnak nem történt meg. Az alávetési nyilatkozatot ugyanis a felek, amint azt a választott bíróság is helyesen megállapította, akkor, amikor az azonos tartalmú nyilatkozatot aláírták, egymás irányában közvetlenül tették meg, a Tébének ebben közvetítő szerepe nem volt, így nem volt szükség az okiratok kölcsönös kicserélésére sem. Az a körülmény, hogy nem egyidőben s nem ugyanazon okiratot írták alá a felek, a kérdés lényegén nem változtat, mert az ily módon történt megállapodással éppen azt kívánták az azt aláírók elkerülni, hogy ne kelljen az összes tagokkal szemben külön-külön s az egyes ügyletek kötése alkalmával esetenként a tőzsdebíróság hatáskörét kikötni. Az ily módon történt kikötés nem szenved olyan alaki hiányban, amelynél fogva az a törvény 94. §. b.) pontjában foglalt kellékeknek meg nem felelne. Lényegtelen az a körülmény is, hogy alperes az aláíráskor nem volt a Tébe tagja, mert a nem vitás tényállás szerint, röviddel azután az lett s az volt a per tárgyát tévő ügylet kötésekor is, tehát ez a hiány is, amely nem volt pótolhatatlanul eredeti érvénytelenséget előidéző ok, utólag pótoltatott, nem volt szükség tehát arra, hogy alperes a Tébe kötelékébe való belépése után az okiratot újból aláírja, sőt éppen a nyilatkozatának visszavonására lett volna szükség az esetben, ha a már korábban aláírt nyilatkozatot alperes a Tébe kötelékébe való belépése után magára nézve kötelezőnek fenntartani nem kívánta volna. Ez azonban nem történt meg. Ezek szerint alperes panaszai alaptalanok, felfolyamodásának tehát hely adható nem volt. A felperes észrevételeit, mint nem perrendszerű beadványt, vissza kellett utasítani. Budapesten, 1932. évi február hó 29. napján. Dr. Kovács László tanácselnök; Dr. Burghardt P. István ítélőtáblai bíró, előadó; Dr. Simon Antal kir. ítélőtáblai bíró. 2. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930: XXXIV. t.-c. 45. §-ának az a rendelkezése, amely szerint, „ha a felfolyamodás elkésett, vagy oly végzés ellen irányul, amely ellen felfolyamodásnak nincs helye, az a bíróság, amely a megtámadott végzést hozta, a felfolyamodást hivatalból visszautasítja" stb., a tőzsdebíróság előtti eljárásra is kiterjed. Az ily felfolyamodásokat maga a tőzsdebíróság utasítja vissza. Budapesti Tábla. P. V. 4655/1932. sz. Végzés: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad. Indokok: A tőzsdebíróság előtti eljárásban a felfolyamodás határideje általában 3 nap. Ez a 3 nap a sérelmes határozat közlésétől számít. Minthogy alperes részére az ítélet, amely ellen a választott bíróság által visszautasított felfolyamodását beadta, 1932. évi áprilishó 2-án kézbesíttetett, az a körülmény pedig, hogy az alperes a határnap elmulasztása iránt igazolással is élt, a felfolyamodási határidő számítására befolyással nincsen, nem sértett eljárási szabályt a tözsdebíróság akkor, amikor az 1932. évi április hó 18-ikán benyújtott fel folyamodást elkésettség okából visszautasította. Budapesten, 1932. évi május hó 24. napján. Dr. Kovács László tanácselnök; Dr. Burghardt P. István előadó; Dr. Simon Antal bíró. 3. Hatáskör tárgyában hozott tó'zsdebírósági határozatok ténymegállapításainak felülbírálata a felfolyamodási eljárásban. (Lásd 1881 :LIX. t.-c. 94—96. §-ok.) A. Tanúvallomások mérlegelése miatt az elsőbírói végzés nem támadható meg. 787/1925. V. b. Végzés:
