Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 30. szám

tatása, illetve megújítása akkor történik, midőn a követelés jogalapja felcseréltetik s ily esetben az előbbi szerződés megszűnik s egyszersmind az uj kezdődik; »kétségtelen, hogy jelen esetben az 1880. jan. 1-jéni bérleszállitással uj szerződés jött létre, melynél fogva az 1877-ki megszűnt s egy uj szerződés kezdődött; melynélfogva tekintettel az 1880-ki uj szerződés évről-évre meghosszabbítható egy évi tartamára s a helybeli szokásos 3 havi felmondásra: az 1882. szept. 20. kelt felmondás kellő időben beadottnak veendő. Kir. Curia az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben; >mert a bérösszegnek a felek közös egyetértésével való leszállítása még nem foglalja magában a szerződésnek magának ujitás utján egészben való megváltoztatását, illetőleg az előbbi szerződésnek hatályon kivül helyezését, legkevésbé vélelmezhető pedig a bérösszegnek bizonyos napon való leszállításából, vagy részbeni elengedéséből az, hogy a bérleti határidők is ez által módosítást szenvedtek volna; de nem vélelmezhető annak ellenkezője sem; tehát jelen ügynek eldöntése helyesen tételeztetett fel az első bíróság részéről azon döntő körülményre nézve [ajánlott főeskü letételéről, való e, hogy a bérösszegnek, 1882. jun. 1-én 240frtra leszállítása alkalmával a bérleti idő is változást szenvedett. (1883. febr. 22. — 9295. sz. a.) Jogeset. Á szerzeményi javakban a hitvestárs megelőző Öröklés rendjén mind a felmenőket, mind az oldalrokonokat. Ozv. Schei ffert Frigy esne szül. Klavacs Katalin, Klavacs József és János — Özv. Balogh Antalné szül. Ludvig Borbála e. néhai Balogh Antal utáni örökség iránt b.-gyulai tszéknél 1880 évi deczember hóban pert indítván. Törvényszék 1881. decz. 9. — 5378. sz. a. felpereseket keresetükkel elutasította s 30 frt perköltségben marasztalta; »Mert felperesek nem igazolták, hogy az örökhagyó hagyatékának egyrészét azon pénz képezné, a melyet örökhagyó édes anyjától állítólag örökölt, s hogy ezen örökölt pénz a peres ingatlanokba beruháztatott ; mely esetben csak felpereseket mint oldalági örökösöket illetné az örökösödés (Id. törv. szab. 9—11. §.), — de felperesek azt sem igazolták, hogy őket mint a kiket az ági öröklés illet, a hagyaték, kizárólag illetné, -— mert hogy ők kizárólag oldalági örökösök volnának, nem bizonyították, ni vei saját előadásuk szerint még Ferdiánd Zsuzsanna s más ágbeli örökösök is vannak. Kir. Tábla 1882. ápril 19. — 8447. sz. a. helybenhagyta köv. indokolással: Jóllehet felperesek az örökhagyó Balogh Antallali vérségi összeköttetésüket kimutatták, — alperes beismerésével pedig igazoltatott, hogy örökhagyó az anyja után 732 frtot örökölt, tehát hátrahagyott javaiból csak ezen értéket meghaladó többlet tekinthető szerzeménynek; mindazonáltal felperesek elutasitandók voltak, mert az — 119 — id. törv. szab. 10. §. szerint az oldalági örökösök a hitvestárssal szemben csak azon javakban örökösödhetnek, amellyek örökhagyóra a velők közöstörzstől öröklés utján hárultak. Jelen esetben azonban felperesek magok állítják, hogy a kérdéses 732 frt az örökhagyóra Balogh Józsefné szül. Klavács Magdáról, nem pedig a velők közös törzsről, id. Klavács Györgyről hárult.« Kir. Curia következőleg itélt: > Tekintve, hogy az oldalági rokont csak képviseleti jogon illeti az örökösödési jog s ezen joga az általa képviselt felmenők jogánál tovább nem terjedhet; felperesek felmenőivel szemben azon érték, mely nem tőlük hanem Balogh Magdától hárult az örökhagyóra, jogilag szerzeménynek volna tekintendő, és a szerzeményiekben a hitvestárs, az id. törv. szab. 10. és 14. §. szerint megelőzi az öröklés rendjén a felmenőket s az oldalrokonokat: > ennélfogva a királyi tábla ítélete helybenhagyatik. (1883. márcz. 2. — 5656. sz. a.) A m. kir. igazságügyin ixi is zter, f. évi 8585.jl. M. sz. alatt, a következő körrendeletet bocsátotta ki, a kir. curia által felülvizsgált polgári ügyekben f elmerülő vitás elvi kérdések eldöntésére hivatott telj es tanács alakításáról, a teljes ülési tárgyak előadásáról, s a többiről szóló 1881. évi 2214/1. M. E. sz. rendelet 5. pontjának értelmezése tárgyában. Tudomásomra jutott, hogy a felek és azok képviselői az 1881. évi november hó 1-én 2214jl. M. E. sz. alatt kelt rendeletem 5. pontjának intézkedését és czélzatát félremagyarázva, gyakran járulnak a kir. curia elnökéhez oly kérelemmel, hogy miután a folyamodásaikban jelezett concret esetekben nézetük szerint a kir. curia ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatokat hozott, a vitás kérdést a curia teljes tanácsának eldöntése alá bossáttassa. Ennélfogva, habár az idézett rendelet 5. pontjának szövege, és 22. pontjának az 5. pont esetében követendő eljárást szabályozó intézkedése világos, mégis szükségesnek tartom a jogkereső közönséget felvilágosítani: hogy idézett rendeletem 5. pontjának rendelkezése által a kir. curiának egyes concret esetekben már meghozott határozatai teljességgel nem érintethetnek, s azok érdemi felülbírálatának helye nincs, hanem a teljes ülési elvi megállapodásoknak czélja az, hogy a kir. curiánál jövőben előforduló hasonló peres ügyek elintézésénél az egyöntetűség biztosíttassák. A J o g ászeg y let választmánya f. hó 9-én tartott ülésében f. hó 19-ére d. u. 6 órára tűzte ki az ügyvédi kamara helyiségeiben (kerepesi-ut 8. sz.) a bűnvádi eljárás tervezetének tárgyalását, s ebben különösen a bíróság szervezetét, melyre nézve Jellinek Arthurtól értekezés jelent meg. A magyar Jogászegylet igazgató választmánya Csemegi Károly elnöklete alatt ülést tartott. Jelen voltak Daruváry Alajos kúriai tanácselnök, Czorda Bódog kúriai Uró, Tóth Elek táblai tanácselnök, Vécsey Tamás és Herczegh Mihály egyetemi tanárok, dr. Fayer László egyetemi magántanár, dr. Szivák Imre, dr. DelP Adami Rezső, dr. Tarnay János ügyvédek stb. Az egylet beligazgatására vonatkozó tárgyak elintézése után megállapittatott az egylet további munkaprogrammja, és pedig felhatalmaztatott az elnök, hogy a legközelebbi hét valamelyik napjára kitűzze a bűnvádi eljárás tervezetének jogorvoslati rendszere fölötti vitát s a mennyiben a bejelentett felolvasások, közül dr. Nagy Dezsőnek előadása a polgári perrendtartás reformjáról előbb kitűzhető volna, az elnökség saját belátása szerint intézkedjék, hogy vagy a vita, vagy épen felolvasás tűzessék napirendre. Egyszersmind megvitatás tárgyát képezte az egylet által megindított külföldi törvényforditások sorozatai és megállapodás jött létre az iránt, hogy a fordítási vállalat köre kibovittessék, a mennyiben ezentúl nemcsak a külföldi kész törvények, hanem a fontosabb törvényjavaslatok az úgynevezett törvényhozási materiáléval, úgymint miniszteri indokolás, bizottsági jelentések, országgyűlési viták stb. lefordíttassanak. Szóba hozatott az is, hogy a nevezetesebb és mintául szolgálható vád- és védbeszédek is felvétessenek a gyűjteménybe. A Jövő Jogászgyülés kérdései. A magyar jogászgyülés állandó bizottsága mart. 8. d. u. 5 órakor Hódossy Imre elnöklete alatt ülést tartott, melynek tárgyát a f. é. őszén tartandó gyűlés által megvitatandó kérdések végleges megállapítása képezte. Dr. Vajkay Károly, az I. albizottság elnöke előterjeszti jelentését. Első kérdésben ajánljtatik az első szakosztály részéről »Kivánatos-e a földbirtok átruházásának és eldarabolásának szabadságát kortátozni és ha igen, mily irányban és mely elvek szerinti Dr. Hoffmann Pál ellenzi e kérdést mint túlnyomóan gazdaságit. Dr. Dell'Adami Rezső, ki azon kérdést indítványozta, ellenkezően a jogászgyülést hivatottnak s kötelesnek tartja, ily aktuális törvényhozási kérdésben a fenforgó áramlatokkal szemben állást foglalni, nehogy döntő helyen egyoldalú befolyások érvényesüljenek. A kérdés gazdasági oldalával a gazdasági egyletek már foglalkoztak, de szükséges a jogi oldalát is alaposan felfejteni specziálís viszonyaink és aspiráczióink, de egyszersmind az általános jogelvek, a szerződési és forgalmi szabadság és czélszerüség szempontjából. A kérdés elfogadtatván, véleményezőkül dr. Dell'Adami Rezső, Láng Lajos, Pulszky Ágost, Czorda Bódog, gr. Apponyi Albert, gr. Dessewffy Aurél, Szilágyi Virgil, Horánszky Nándor, dr. Tisza István, előadóul Szilágyi Dezső kéretnek fel. Második kérdésül ajánltatott: >A nemzetközi magánjogban a lakhely vagy a honosság joga vétessék-e alapul és ez mily jogviszonyokra terjedjen ki ?