Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 30. szám

Budapest, 1883. péntek, inárczius 16. 30. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Kormányfelelössóg. — Jogesetek. — Jogászgyülés kérdései. — Ügyvédi döntv. — Cisriai Értesítő. A kormányfelelíísség fejlődése Magyarországban. Schvarcz Gyula úrtól. II. Magyarország alkotmányjogi történelmében bőven emelkedtek fölszinre — és ugyan már az Árpádok korában— mozzanatok, a melyeknek számbavételét az európai államtudománynak nem lett volna szabad elhanyagolnia. Már az 1222-diki aranybullában találunk intézkedéseket, a melyek nagyon közel járnak a kormány[felelősség elvének felállításához vagy legalább ezen elv érvényreemelkedésének útját egyengették: igy a 14. p. mely sanctióval teljes felelősséget mond ki a comesekre és a 31. p., mely a nádort a törvény őréül állítja oda egyfelől a király, másfelől a nemzet közé. >Hogy a nádor az irást (e bullát) mindenkor szem előtt tartván, sem ő maga el ne térjen a mondottak valamely pontjától, se a királyt, se a nemeseket, se másokat ne engedjen eltérni, hogy ők is örvendhessenek szabadságuknak, hogy Irántunk és Utódaink iránt mindig hivek legyenek és a királyi korona iránt tartozott tisztelet és engedelmesség meg ne tagadtassék. Hrgvha pedig vagy Mi, vagy valaki Utódaink közöl akármikor vétkeznék ezen rendeletünk ellen: szabadságukban álljon a püspököknek, főuraknak, s az ország nemeseinek együtt és egyenkint mind most, mind jövőben e levél erejénél fogva ellentmondani és Nekünk valamint Utódainknak a felségsértés bűntettének terhe nélkül ellentálini. A fegyveres ellentállási jog és a nádor mint a törvények Őre szemben ugy a nemzettel mint a királylyal: mindkettő Aragónia intézményeinek átkölcsönzése által szivároghatott át Magyarország alkotmányjogába: de nem ugy azon páratlan intézmény, melyet az 1222—31. még nem ismer, az 1231-ben revideált Aranybulla által kimondott nádori felelősség. Ez — ugy látszik — nem aragoniai elme gyü. mölcse. — De lássuk közelebbről. Az 1231—1.kiterjeszti az országgyűlésem megjelenhetés jogát a nem-nemesekre is: <>hogy ott az elnyomottak félelem nélkül előadhassák panaszaikat, és hogy r>tt mind nemeseink, mind mások (tehát a iigm-nemesek is) a kik akarnak, szabadon ís félelem nélkül megjelenjenek.* De a kormány-felelősség elvének irányában is nevezetes haladást mutat a magyar törvényhozás ugyancsak a 1231-diki bulla 3-dik pontjában. A várispánok felelősségét — miként fönebb érintém — kimondotta VQft már az 1222-diki aranybulla is 14-dik pontjában, mely elrendeli vala, hogy: >ha valamely várispán nem viseli magát ugy, mint hivatala követelné, vagy ha a vára népének romlását idézné elő, ha ebben elmarasztaltatott, fosztassák meg meggyalázó módon — turpiter — az országgyűlés szine előtt és kényszeríttessék az elragadottak visszaszolgáltatására.* — Ez tehát felelősségi törvény volt erős sanctióval; az 1231-diki bulla 5-dik pontja szintén felelősségi törvényt adott, még pedig nem, miként az imént idézett 1222-diki tisztán a legális felelősség, de majdnem azt mondhatnók, hogy már a politikai felelősség elvének keresztülvitelére is. Sanctio nincs benne ugyan: de mégis rendkivül fontos e pont: mert magát a nádort helyezi felelősség alá. »Ha a, nádor időközben roszul kormányozná a király és az ország ügyeit, esedezni fognak (az ország rendéi) Nekünk (a királynak), hogy állítsunk (Mi a király) alkalmasabbat »utüiorem« helyére, t. i. olyat, a kit (Mi a király) akarunk és Mi (a király) engedni fogunk az ő (a rendek) kérésöknek. Az alkotmány biztositékát ezen 1231diki bulla egyébként már nem a fegyveres ellentállási jogban, hanem az egyházi átokban vélte megadni a nemzetnek; kijelenti a király a bulla berekesztésében, hogy »önként és jószándékból beleegyezvén, miszerint azon esetben, ha akár Mi magunk (II. András király), akár fiaink s utódaink ezen általunk most engedélyezett szabadságot (tudva) akarva, megsértenök: az esztergomi érsek bennünket, intés előrebocsátása után, átok alá vethessen.« (Kovachich Vestig. Comit; 98 — 122. hsl. e. Ladányi 88. 1.) Az átok csakhamar bekövetkezett. Róbert esztergomi érsek átok alá vetette nem ugyan magát a királyt, hanem annak tanácsosait — mintha csak az egyptomi főpap példáját utánozná, hogy ne mondjam, mintha csak a modern alkotmányosságnak előre vetett árnyéka után indulna. »Megátkozzuk tanácsosait, a kiknek tanácsai késleltetik, és gátolják öt a mondott hibák kijavításában, s a kiknek ajánlata folytán magasztalta föl a saracenusokái.t Ne higyjük különben, hogy ezen átok, melylyel Róbert érsek a király tanácsosait — s ezek közt Dénes nádort sújtotta, — tüzetesen az 1231-diki bulla berekesztésében rejlő sanctio végrehajtása akart volna lenni; nem; az érseket nem az alkotmány biztositékának követelményi indították e szigorú lépésre. Dénes nádort azért átkozta ki, mert ez >a pozsonyi prépostot tettleg bántalmazta és ezért sem az egyháznak, sem a megsértettnek elégtételt nem adott.« (Hsl. e. Katona Hist. Crit. V, 635, 40 11. Ladányi 91 1.) Kizárólag egyházi tekintetek voltak itt irányadók az érsekre nézve, aki ez alkalommal nemcsak a király tanácsosait átkozta ki, de az egész országot is interdictum alá vetette. Az egyházi átok mint ilyen Magyarországon nem vált be, miként az 1231-diki bulla azt fölállította, alkotmánybiztositéknak. Kijátszotta azt II. András; kijátszotta azt még szembeszökőbb ügyességgel IV. Béla király is, aki fölhatalmazást eszközölt ki a pápától — viszonszolgálatok fejében saját udvari káplánja számára, miszerint ez, akárki fogná is őt kiátkozni, az átkot azonnal megszüntethesse.-? (Ladányinál 109 1. Kovachich Supplem. I, 29.) Ettől eltekintve, IV. Bélától nem vitathatni el egy jelentékeny uralkodó nevét. Voltak eszméi, — valódi reformeszmék, melyek ha életbeléptettethetnek, gyökeret verhetnek, messzeható horderőt fognak vala gyakorolhatni nemcsak Magyarország, de az egész szárazföldi államélet fejlődésére. Bizonyára nem elvont elmélet által ösztönöztetve, hanem igenis tekintettel a tatárjárás által ütött iszonyú sebek behegesztésére, a megyegy üléseket úgyszólván democratiai alapra fektetni, azaz azokon a nem-nemes megyei lakosokat a megye nemességével egybeolvasztani, majd azután az 1267. 8. törvényczikk szerint az országgyűlést, mely eddigelé kivétel nélkül tömeges, személyes jogoni jelentkezésen alapuló gyűlés volt, képviseleti rendszerre fektetni igyekezett. IV. Béla e törvénye csak azt mondja, hogy az országgyűlésen (a sz. király ünnepén, Székesfehérvárott) »minden megyéből legyen hét-három nemes, hogy az ő jelenlétökben szolgáltassák elégtétel mindenkinek, a bárki által okozott sérelmekért vagy bántalmakért.« — Nem verhetett gyökeret ez intézmény több oknál fogva: a két legfőbb ok maga e törvény gyarló szövegezése és azután a rendi féltékenység. Nincs okunk sem egyiken, sem másikon csodálkozni. Biz' a főnemesség és köznemesség, mely a vár- és koronajószágok visszavétele fölötti önző ingerültségében vonakodott hazája védelmére kellő időben, és kellő erővel megjelenni, midőn őt a király az országra özönlő mongol csordák ellen csatasikra szólitá: ez a főnemesség és köznemesség, nem csoda, ha nem igen birt föllelkesülni azon előnyök fölött sem, melyek e haza államéletére a nemességnek a nemnemesekkeli egybeolvasztásából és a képviseleti rendszernek behozatalából, megállandósulásából fogtak háramlani — és az a király, aki, hogy a maga törvénysértéseit feledtesse, képes volt mint egy közszabadsági biztosítékot, a maga 1267-diki törvényének 10-dik pontjába, egy csak nem régóta behozott culturalis horderejű, magának az alapos jogszolgáltatásnak szempontjából is oly üdvös intézménynek gyáva visszavonásával a művelt utókor megbotránkozására beleiktatni, hogy: »A nemesek ügyei Írásbeli folyamodványok beadása nélkül intéztessenek el.« — ez a király, minden szép eszméi mellett sem tehetett maradandó szolgálatokat a reform és haladás ügyének. A IV. Béla által contemplált képviseleti rendszer a törvény gyarló szövege-