Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 29. szám

— 115 — tettel a B. T. K. 53. §-ára, egy forinttóltiz forintig terjedő összeg helyett csak egy vagy több napi szabadságvesztés büntetés állapitandó-e meg ? Határozat: Tekintve, hogy büntettek és vétségek eseteiben csakis az ezekről rendelkező B. T. K. szabályai lehetnek irányadók és alkalmazandók ; tekintve továbbá, hogy aB. T. K. 53. §-ában minden kétséget kizárólag kifejeztetik, hogy a kiszabott pénzbüntetéseknek behajthatlansága esetében a szabadságvesztésbüntetésre való átváltoztatás meghatározásánál 1 —10 frtig terjedő összeg helyett egy nap számitható; a kir. Curia teljes tanácsa, vonatkozólag az 1882. évi 12.222. sz. alatti esetre, kimondja: hogy büntettek és vétségek eseteiben a kiszabott pénzbüntetések az 1818. évi V. tcz. 53. §-a értelmében, a törvény határain belül és a f-nforgó körülményekhez képest 1 fi ttől 10 frtig terjeaóleg egy vagy több napi szabadságvesztésbüntetésre átváltoztathatók. 13. A többek bántalmazásából származott súlyos testi sértés vétségére a B. T. K. 308. §-a alkalmazható-e, vegy nem? Határozat: Tekintve, hogy a B. T. K.-nek a súlyos testi sértés bűntette, illetve súlyos és könnyű testi sértés vétsége ismérveit meghatározó 301. § a szerint, e cselekmények egyik lényeges alkatelemét az képezi, hogy az okozott sérülés és az elkövetett cselekedet között okozati összefüggés forogjon fenn: tekintve, hogy mig az idézett 301. § a büntetendő testi sértések alapfeltételeit megállapítja, a következő 302. §. második bekezdése, továbbá a 303—310. §§. az ezekben külön-külön meghatározott egyes ténybeli ismérvekhez képest, a 301. és 302. §§. rendelkezéseit módosító vagy minősítő rendelkezéseket állapitanak meg; tekintve, bogy a B. T. K. 308. §-a, a B. T. K. 301. § ában, valamint a fentebb megjelölt szakaszaiban foglalt rendelkezésektől azon esetre állapit meg eltérő intézkedést, ha a sulycs testi sértés bűntette, esetleg a tettes által nem szándékolt halál többek bántalmazásából származott, és ki nem tudható, hogy ki vagy kik okozták azt; tekintve, hogy ezen eltérő szabály épen azon feltevésben találja létokát, hogy több bántalmazás közül nem lévén meghatározható, ki legyen a súlyos sértés bűntettet képező eredménynek okozója: ez okból a törvény nem tartotta az igazsággal megegyeztethetőnek, hogy mindazok, akik a bántalmazásban részt vettek, három évig terjedhető börtönnel, esetleg tiz évig terjedhető fegyházzal (306. §.), vagyis ugyanazon büntetéssel büntettessenek, a mely azon esetre van rendelve, a melyben a súlyos eredményen kivül, az ezt okozó tettes is kiderittetett; tekintve, hogy a felhozottak következtében a 308. § rendelkezése kivételes lévén, ez által a B. T. K. 301. §-ának azon alaprendelkezése, mely a súlyos vagy könnyű testi sértés szándékos okozását büntetendő cselekménynek mondja ki, továbbá a 302. §. azon rendelkezése, mely az emiitett eredmény okozására a megfelelő büntetést határozza meg, nem korlátoztatott tovább, mint a mennyire azt az idézett 308. §-ának külön megjelölt módositórendelkezése megszorítja; tekintve, hogy az imént kiemelt szempont következtében ugy a 301., valamint a 302. §§-ok, szemközt a 308. §-al, teljes hatályban maradnak a szándékos testi sértés minden eseteire vonatkozólag, a melyek ez utóbbi szakasz által külön megállapított módositó ténybeli körülmény folytán, ennek külön rendelkezése alá nem esnek; tekintve, hogy ámbár a 308. §. »a bűntett vagy vét-ég« elnevezést nem, de csak általában súlyos testi sértést emlit, mégis az által, hogy büntetésül börtönt határoz, mely a B. T. K. 20. §-ának hetedik bekezdése szerint kizárólag csak bűntettekre alkalmazható, nem hagy kétséget az iránt, hogy ezen szakasz szoros összefüggésben a 301. §-al, a testi sértésnek itt meghatározott eredményéhez képest csakis bűntettet képező esetéről intézkedik, kivételes rendelkezésében nem foglalva át és igy teljesen érintetlenül hagyva a súlyos testi sértés, valamint a könnyű testi sértés vétségét; tekintve, hogy a 308. §. alkalmazhatása a testi sértés vétségének bármely esetére már az által is ki van zárva, mert mig a 302. §. szerint az esetre is, ha biztosan tudva van, hogy ki az ezen vétséget megállapító eredménynek egyedüli okozója, s e szerint tudva van, hogy ki az ezen eredményért egyedül felelős szemé\y, a büntetés egy évig terjedhető fogháznál és 500 frtnál súlyosabb nem lehet, a mi in concreto a büntetési tétel rendes keretén belül — tehát a 92. §. alkalmazása nélkül is — annak 24 órai fogházra és egy forint pénzbüntetésre leszállithatását jelenti: addig a 308. §. esetében, ha az eredmény okozója nem tudatik, tehát az egyes bántalmazók bünösségi részének meg nem határozhatása és igy a bűnösség fokának juristicai szempontból föltétlenül enyhébb esetében, a rendes büntetés két évig felemelhető és hat hónál lejebb nem szállitható börtön lenne; vagyis az enyhébb esetre sokkal súlyosabb büntetés állapíttatnék meg, mint a melyet a törvény a 302. §. utolsó pontjában meghatározott esetnek kivételével a testi sértés vétségének legsúlyosabb esetére megállapíthatónak tart. Ez pedig az egész B. T. K.-ön végig vonuló büntetési rendszernek, a különböző cselekedetek bünösségi béltartalma és azok büntetése között, a törvényhozói gondolat szerint kifejezett és végig fentartott aránynak megzavarása, az egész B. T. K. alapelvét képező relativitásnak mengedhetetlen felforgatása lenne; tekintve, hogy az imént kiemeltek folytán a 308. §. külön intézkedés nélkül hagyván a súlyos és könnyű testi sértés vétségeinek azon eseteit, melyekben az ezt megállapító eredmény, többek bántalmazása által okoztatott, és nem tudható ki, hogy ki vagy kik voltak ezen eredmény okozói, ezen mellőzés indoka abban található, hogy a testi sértés vétségének büntetése már a B. T. K. 302. §. szerint is 24 órára leszállítható fogház lévén, és igy a 301., valamint a 302. §§. a fejezet következő rendelkezései által külön nem módosított vagy nem minősített eseteire is hatályban lévén: a 301. §. föltétele esetében a vétségnek megfelelő büntetésre, tekintettel a 302. § ban meghatározott büntetési tétel maximumára és minimumára külön rendelkezés szükségesnek nem találtatott; végre tekintve, hogy a többek általi bántalmazásból származó testi sértés azon eseteire nézve, melyekről a B. T. K. 308, illetőleg 306. §§. külön nem rendelkeznek, a B. T. K. 301. és 302. §§.alkalkalmazása, összefüggésben a B. T. K. 80. § ával, már maga a tettestárs fogalmából is következik mindazon egyének ellen, a kik a testi sértés cselekvő, bántalmazó alanyai voltak, habár nem is állapitható meg mindegyik cselekvő cselekedetének azon külön része, melylyel az, az eredmény okozásához járult: Mindezeknélfogva a m. kir. Curia bűnügyi tanácsainak teljes ülése, azon elvi kérdésre: >& többek bántalmazásából származott súlyos testi sértés vétségére a B. T. K. 308. §. alkalmazható-e, vagy nem?* határozatilag kimondja: „hogy a többek bántalmazásából származó súlyos testi sértés vétségére, ha nem tudható ki, hogy ki vagy kik bántalmazó cselekedetének volt eredménye a sérülés, nem a B. T. K. 308. §-a, hanem annak 302. §-a alkalmazandó." 14. » Tekintve, hogy a B. T.K.115és 116 §-aiban foglalt rendelkezések egymással szoros összefüggésben vannak, s azért csakis együttesen és egymásra való tekintettel értelmezhetők helyesen; »Tekintve, hogy a B. T. K. 111. §-a hét külön és önálló intézkedést tartalmaz, melyek elsője szerint oly esetben, midőn valamely törvénysértés elkövetésével többen működtek közre s a bűnvádi eljárás megindítása valamennyi ellen csak a magánfél indítványára indítható meg; az ioditványnak ezek egyike elleni előterjesztése, az eljárásnak valamennyi elleni megindítását vonja maga után, — a másodika szerint pedig akkor, midőn a közreműködők közt olyanok is vannak, kik elleu az eljárás hivatalból inditandó meg: a magán inditvány elmulasztása, a bűnvádi eljárásnak az utóbbiak elleni magiuditását nem akadályozza; »tekiutve, hogy a bűnvádi eljárás megindítására szükséges magán indítvány elmulasztása és az előterjesztett indítványnak megengedett visszavonása (116. §.) a büntetés megszűnésére nézve egyenlő hatálylyal bir, s azért fogalmilag mindkettő egyenlő tekintet alá esik; % tekintve, hogy ebből következőleg a magánfél indítványát csak azon mérvben vonhatja vissza, melyben annak előterjesztésére is van jogositva; olyan bűnvádi eljárásra nézve tehát, mely (mint rendszerint lopás miatt) a közhatóság hivatalos vádja folytán tétetik folyamatba, a sértett ma-