Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 17. szám

— 66 — seknél közönségesen számba szokás venni — vonatkozik. »Minthogy pedig a vámon kivüli telkek közül az omnibus és Hummer-féle szomszédos telkek Q ölenként 30 — 31 írtért adatnak el, az Eggenhofer-féle telek eladási ára pedig 1873-ban közvetlenül a beállott pénzválság előtt, midőn a telkek ára rendkívül magáján állott — 50 irtot tett — ez áron felül tehát a most kisajátítandó telkek egyike sem becsülhető •—• minthogy továbbá a létező bérjövedelem, még ha az négyszeresen vétetnék is, mint azt a tulajdonosok teszik — legjobb esetben 100,000 frt tőke kamatjának felelne meg •— ennél pedig a megállapított összeg 33,000 írttal többre rug —• másrészről azonban tekintettel arra, hogy az érintett telkek a mondott szomszédos telkeknél előnyösebben fekszenek — s törvény szerint a kisajátitást szenvedőket teljes kárpótlás illeti: ezen okokból a '2078. sz. telek • ölét 50 írtra a 2677. számút pedig 3-5 írtra számitani stb. kellett. A letétetni rendelt összegtől kamat azért nem ítéltetett meg, mert noha őket azon időtől kezdve, midőn az ingatlanok a kisajátító által tettleg átvétettek az 5°/0 kamat is megilleti — de nem igazolták azt, hogy az ingatlanok átmentek-e már kisajátító birtokába — és mikor ? >A tulajdonosok azon kérése, hogy a kisajátító két mérnöke a tett nagyobb ígéretek iránt kihallgattassék — figyelembe nem volt vehető, mert azt az első eljárásnál nem kérték, de különben is felajánlott kisajátítási árnak csak az tekintethetik, a mi az összeírásban, esetleg a felek közt felvett jkönyvekben foglaltatik — mi itt fen nem forog. A mi végül az 1873-tól állítólag a kisajátítás folyamatba tétele miatt megszűnt haszonbéri csökkenésből eredett kárkövetelést illeti —• tekintve, hogy a megállapított kártalanítási összeg mennyiségénél azon körülmény is, hogy a kisaj. eljárás több ideig húzódott, figyelembe vétetett s a netán bekövetkezett bércsökkenésből eredett jövedelem veszteség amegitélt kártalanítási összegben benfoglaltatik — a tulajdonosok ebbeli kérelmének hely adható nem volt.< (18SS. jan. 24. — 73Í7. sz. a.) IJgyrédségi döntvény. Abból, hogy az ügyvéd az általa képviselt fél adósa ellen vezetett végrehajtás folyamatba tétele alkalmával azt nyilvánította, hogy védencze bizonyos Összeg hijával ki van elégítve: nem következtethető, hogy az adós az azontidi Összeget az ügyvéd kezeihez fizette volna le; s az ügyvéd nem is kötelezhető azon tény bizonyítására, hogy a fizetés nem át 8 kezeihez teljesíttetett. Tóth Bálint — Kis Jenő ügyvéd e. a győri tszék előtt ügyvédségi munkálatokra s pénz behajtásokra vonatkozó megszámoltatás s a hiányzó pénzérték átadása iránt 1880. évben pert kezdvén — Törvényszék, miután a Curia feloldó végzése folytán a póttárgyalás megtartatott 1882. aug. 9. — 4058. sz. a. hozott végzésével panaszlott ügyvédet a Klausz György elleni perben behajtott 105 frt 30 krból még nála levő 61 frt 21 kr tőkének, 1873 juliustóli kamatainak megfizetésére, illetőleg kiadására kötelezte, — egyszersmind az ügyiratokat a büntetőtszékhez áttétetni rendelte imert panaszlott által a Klausz-féle ügyben ügyvédi megbízása s ennek fennállása beismerve levén, a közte s megbizója közti viszony elbírálásánál az 1874 : 34. t. czikk alkalmazandó. » A vizsgálati iratokhoz csatolt végrehajtási jkönyvből,ugy a kérvényből s végzésből kitűnik, hogy már 1873 szept. hóban, a végrehajtás idejekor a Klausz-féle 105 frt 30 kr tőke s kamataiból az ügyvéd által hátralékosnak csak 20 frt tőke s 12 frt 30 kr. perköltség jeleztetett, sőt a végrh. jkönyvben a perköltség időközbeni felvétele is elismertetett. >Ezen hivatalos okmányok ellenében panaszlottnak azon nyilatkozata hogy ő megbizója javára Klausztól egy krt sem vett fel — annál indoktalanabb, mert a 2105. sz. jkönyvből kitünőleg maga panaszlott beismerte a hátralékos 20 frt kézhez vételét is — állítván, hogy abból fizette ki panaszos hitelezője Weitnernek követelését. »Ezen hivatalos okmányok s önbeismerés ellenében panaszlottat terheli annak bizonyítása, hogy az 1874. 34. tcz. 44. §. rendeletét teljesítvén a 48. §. I. bekezdéséhez képest a behajtott pénzeket felének kiszolgáltatta. Ezt azonban nem teljesítvén, kiadottnak csakis az vehető, mit átvettnek panaszos beismert t. i. 15 frt és ismét 29 frt 9 kr, összesen 44 frt 9 kr. »Az ügyiratok az 1874. 34. tcz. 48. §. 2. bek. értelmében tétetnek át a büntető tszékhez Kiv. Tábla 1882. okt. 10. — 45944. sz. a. helybenhagyta indokaiból s még azért is, „Mert panaszlott nem is állította, hogy a kérdéses perben jelen panasz tárgyára vonatkozólag felvilágosítás vagy czáfolat foglaltatnék s elő nem adta, hogy mily körülmények bizonyítására szolgálhatnának azon periratok. Kiv. Curia mindkét alsó bírósági végzés megváltoztatásával panaszost panaszával elutasította, .,mert azon körülményből, hogy panaszlott ügyvéd a védenczét a Krausz György féle peres ügyben, melyben az egyességet magok a peres felek — Tóth Bálint és Krausz György kötötték, a végrehajtás folyamatba tétele alkalmával 20 frt hiányával kielégítettnek nyilvánította, illetőleg csak ezen utóbbi összeget mondá hátralékban levőnek, — még nem következtethető, legkevésbbé vehető pedig bizonyítottnak az, hogy Krausz György az előbbi részfizetést Kiss Jenő ügyvéd kezeihez telj esitette; valamint nem hárítható ebből kiindulva az ügyvédre azon tény bizonyításának terhe, hogy azon összeget Krausz György nem az ő kezeihez fizette le, — Ehhez járul még, hogy az adós Krausz György a történt fizetést, mivel sem képes igazolni, hogy ezen adósnak három rendbeli vallomásai egymással ellentétesek, hogy Kiss Jenő ügyvéd előadása, mennyiben "Wintner Adolf tanura hivatkozott — valónak bizonyult. Az iratoknak áttétele ezen határozat folytán önként elesik. (1883. jan. 19. — 9116. sz. a.) Váltójogi eset. A nem telepitett idegen váltónál sem gátolja a törvény afeleket azon joguk gyakorlatában r hogy közös megállapodással egy harmadik személyt jelöljenek ki, aki által vagy a kinél a fizetés teljesítendő. Békés-Csabai népbank — Kvasz János és Bohus Károly e. 60 frt. váltótartozás iránt 1882. febr. 6.gyulaitszéknél sommás keresetet támasztott, melyben 1. r. alperes által kifogások adattak be. Törvényszék mint váltóbiróság 1882. május 17.—1858. sz. a. ítélettel a sommás végzést Kvasz János kibocsátóra vonatkozólag hatályon kívül helyezte, felperest keresetével elutasította s 10 frt. perköltségben marasztalta. >Mert habár alperes abbeli kifogása, hogy a kereseti váltó megállapodás ellenére a lejárati határidő tekintetében lett kitöltve, birói figyelembe nem vehető, mivel az semmivel sem igazoltatott és mert a váltó törv. 93. §. értelmében fel nem hozható: mégis helyt kellett adni alperesi kifogásoknak, mert a kereseti váltó, miután a fizetési hely az intézvényezett lakhelyétől nem különböző — telepitett váltónak nem tekintethetik; és miután a váltóóvás csak azt igazolja, hogy a fizetés végetti bemutatás Launer Károlynál mint felperes bank pénztárnokánál eszközöltetett: helyesen felvettnek nem tekinthető, a viszkereset fentartására nem alkalmas s azért felperes a kibocsátó elleni keresetével elutasítandó volt Kir. Tábla 1882. okt. 17. —3191. sz a. indokaiból helybenhagyta. Kir. Curia mindkét alsó bírósági ítéletet megváltoztatván, a sommás végzést hatályában fentartotta s 1. r. alperest a kereseti összegen felül tárgyalási és felebbezési költségek fejében 10 frt. 25 kr. fizetésére kötelezte. Indokok: Habár a kereseti váltó az alsó bíróságok által e részben felhozott törvényes oknál fogva telepitettnek nem tekinthető és habár a váltótörvény szabályai szerint a nem telepitett idegen váltó fizetés végetti bemutatásának rendszerint az elfogadónál kell történni: a váltótörvény azonban a váltó szerződésre lépő feleket nem gátolja azon jogukban, hogy közös megállapodással egy harmadik személyt jelölhessenek ki, aki által, — vagy ami a váltó ügyletek körül fennálló gyakorlathoz képest egyértelmű — kinél a fizetés teljesítendő; mi ha igy történt, a dolog természetéből folyik, hogy a váltóbirtokos — viszkereseti jogának fentartása végett — eleget tett törvényszerű kötelességének akkor, ha az ily váltót fizetés végett a fizetést teljesitőkép egyértelmüleg elfogadott személynél mutatja be, s a fizetésnek ez által lett megtagadását kellő időben felvett óvással igazolja.