Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 27. szám

— 107 — litett, közte s a kerületi tanács közt létrejött szerződésből származtatható jogai, ezen okmányok felmutatása nélkül meg nem bírálhatók — más mint a peres felek által is ilyenül elfogadott 4. sz. szerződés nem vehető; »minthogy pedig ezen a ker. tanács 1801. febr. 12-ki határozata folytán létrejött szerződés 1. p. szerint felperes község a Blizanitza fele részét azon szerződés szerint adta át alperes Basahid községnek, mely a kiváltságos n.-kikindai kerület tanácsa és Kuman község közt köttetett; és minthogy e szerint a peres felek közt a 47. szerződés alapján nem közönséges haszonbérleti illetőleg albérleti jogviszony létesült, hanem felperes az alperest egyenlő jogú bérlettársul vette magához, mely társasügylet természetű illetőleg engedményi jogviszony a 3' . ker. tanácshatározattal is támogattatik, — a G. H. végzésekkel pedig ugy annak létrejötte mint foganatosítása is megerősíttetik; egyrészről kétségtelen, hogy felperes a 4-/. szerződés létrejötte idejében az egész Blitzanitza birtokában nem az 1753-ki conventió illetve Mária Terézia-féle VC.) kiváltságlevél, hanem a közte s a kerületi tanács közt létre jött szerződés alapján volt; másrészt világos, hogy a peres felek közti engedmény alapján alperes mint engedményes a Blizanitza felére ép oly jogot szerzett, mint a minővel felperes az egész pusztára bírt. »Egyenlő jogon birtokolván tehát a Blizanitzát, és felperes beismervén, hogy ezen praedium fele 1817-ben, vagyis I. Ferencz privilégiuma kiadásakor alperes tettleges birtokában volt. utóbbi privilégium azon intézkedése, hogy mindazon földek, melyek a kerületi lakosok által bármi módon birtokoltattak, ugyanazon haszonélvezők birtokában meghagyattak, nemcsak fel- hanem alperes előnyére is szolgált, — vagyis alperesnek a Blizanitza fele ép oly jogi birtoka lett, mint felperesnek a másik fele része. >Azon körülmény, hogy alperes a 4"/. szerződés szerint felperesnek 600 frt évi haszonbér fizetésére köteleztetett, s hogy ezen kötelezettség általa teljesíttetett is, felperesnek alperesénéli erősebb jogát nem igazolja. »Mert ugyanezen szerződés szerint felperes is haszonbért fizetvén, melyhez alperes fele részben járult, mindketten egyenlő jogú haszonbérlőknek tekintendők; és mert felperes nem bizonyította, hogy a P. v. C. privilégium alapján megszüntetett haszonbér helyébe lépett pauschalis összeg fizetése idejében vagyis 1857. után is alperes a 47. szerződésben kitett 600 frt. haszonbért szolgáltatta volna be Kuman községének: ennélfogva azon lényeges körülmény, hogy a kikindai kerületben 1817-ig fennállott haszonbéri viszony az alperes által birt Blizanitza puszta felére, és pedig mint közönséges és P. privilégiummal meg nem szüntetett haszonbéri viszony tovább is fennállott volna, — még csak valószínűvé sincs téve; másrészről pedig épen azon körülmény, hogy alperes 1812. után a 47szerződésben kikötött 600 frt. haszonbért felperesnek nem fizette, okszerű következtetést enged arra, hogy a haszonbéri viszony továbbra fenn nem állott. »Mindezeknél fogva felperes, mint aki a kereseti ingatlanra tulajdoni jogot nem is igényel, birtoklás tekintetében a tényleges birtokos alperesnél erősebb jogot ki nem mutatott; tekintettel arra is, hogy a haszonélvezeti jogra vonatkozó igények bejelentése s telekkönyvi puszta feljegyzése magában jogot még nem állapit meg, hanem egyedül csak az érvényesítés tárgyát képező jog biztosítására szolgál, a Blizanitza felének birtokába bocsátása | iránti keresetével elutasítandó. »A haszonbér hátralékra nézve pedig azért utasíttatott el, mert a kereseti ingatlan a P. privilégium szerint megszűnvén haszonbéri birtok lenni, azután haszonbért többé felperes sem fizet; azt pedig, hogy a haszonbér helyébe lépett pausalist alperes helyett 1860 óta fizetné nemis állítja.« Kir. Curia a kir. tábla ítéletét helybenhagyta. Indokok: Felperes a Blizanitza pusztának birtokába visszabocsátására alperest azon alapon kéri köteleztetni, s egyszersmind az 1860 évtől hátralékban maradt s összesen 12600 frt. haszonbéri összegnek megfizetésében elmarasztaltatni, mivel alperes a kérdéses praedium felét a felperes községgel 1801-ben kötött szerződés szeiünt csak haszonbérben bírván, a haszonbérleti idő, mely a szerződés szerint a n.-kikindai kerület regulátiójáig tartott, már lejárt, — de ezenfelül alperes a haszonbért 1860. évtől nem fizetvén, a haszonbérlet felperesi részről felmondva lett, »minthogy azonban a 37. okiratból az tűnik ki, hogy a kérdésben forgó Blizanitza praedium 1801. évben a temesi kamarai igazgatóságnak határozata folytán magának felperesnek is csak oly feltétel alatt adatott haszonbérbe, hogy ezen haszonbérlet felében alperes községet az ez által teljesitendő aránylagos bérfizetés mellett részesíteni tartozott, — a 47- alatti mindkét fél által bizonyítékul felhívott szerződéssel pedig igazolva van, hogy a Blizanitza felének átengedése azon ár felén, a melyen felperes azt a kerületi tanácscsal kötött szerződés szerint átvette — 1801-ben tényleg megtörtént, s Gr. szerint jóváhagyatott, kétséget nem szenved, hogy alperes község a kérdéses praedium felének birtokába a kamarai igazgatóság illetve a ker. tanács határozata folytán jutott, s hogy alperes a kérdéses praediumra nézve felperessel egyenlő jogú bérlő társ lett. »Nem levén tehát alperes község a felperes községnek haszonbérlője, a kérI déses puszta felének birtokába való visz' szabocsátását, s a hátralékban maradt ha' szonbér megfizetését, sem a haszonbérleti idő állitólagos letelte, sem a haszonbér ! fizetésének elmulasztása indókából nem követelheti, — és pedig annál kevésbé, mivel a 4'/. szerződés 3. pontja szerint felperes kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a 47- szerződést a^ n.-kikindai kerület egész határának O Felsége által eszközlendő rendezéséig visszavonhatlanul fenntartani fogja; hogy azonban ezen bir1 tokrendezés megtörtént volna, nem igazoltatott ; továbbá mert felperesi részről az i sem bizonyittatott, hogy alperes a 4/. szerződésben kikötött évi 600 frt. haszonbért 1860. évig felperesnek fizette, ezen idő után pedig a 600 frt. haszonbért alperes helyett felperes község fizette volna. »Mellőzvén tehát a felek által a kérdésen forgó praediumra nézve vitatott örökhaszon tulajdoni jogra vonatkozó fejtegetéseket, s e tekintetben beügyelt okmányokat, a kir. tábla Ítélete csak a fentebbi indokokból volt helybenhagyandó. (1883. jan. 10. — 4611. sz. a.) Büntetőjogi eset. Az orgazdaság ismérve: a birlaló kezéből való megszerzés —nem forog fenn,ha az ingó dolgok nem szereztettek meg egy második személytől, hanem önhatalmidag vétettek el azon helyről, hová elrejtettek. Találás alatt csak valamely ingó dologra való véletlen ráakadás értetik, melyre nézve a találónak alapos okokból azon meggyőződésben kell lennie, hogy az elveszett, — minek kizárásával a jogtalan elsajátítás jogi fogalma nem létezhetik. A visszavonás a bűnvádi eljárást nem akadályozza a bűnrészesek közül azok irányában, kik hivatalból üldözendök. Sztojka Jakab e. értékpapírok ellopása miatt a dévai tszéknél bünper indíttatott. Törvényszék vádlottat orgazdaságban mondotta ki bűnösnek, mit a marosvásárhelyi kir. tábla a bűnösség kérdésében hhagyott; y>mert vádlott beismerése szerint tudta, hogy id. Balázs Zsigmond háza feltöretett s abból nagy mennyiségű úrbéri kötvényei elidegenittettek s mégis azoknak elidegenítésére ifj. Balázs Zsigmonddal, kiről szinte tudta, hogy mint tettes vizsgálat alatt áll — közreműködött. A büntetésre nézve megváltoztatta s azt 1 évi börtönre felemelte. Kir. Curia a minősítésre nézve mindkettőt megváltoztatván, vádlottat a lopás bűntettében (333. 334.)nyilvánította bűnösnek, a büntetésre nézve azonban, mivel a kir. ügyész nem felebbezett, a tábla Ítéletét hagytahelyben. Indokok: Részint azért, mivel vádlott maga is cselekményének orgazdasággá minősítése ellen azon helyes okból tett kifogást felebbezésében, mert az orgazdaság ismérvei a dolognak más kezekből való megszerzésében nyilvánulnak, részint pedig a törvény szabályainak helyes alkalmazása szempontjából meg kellett a minősítést változtatni. » Orgazdaságnak nem lehet minősíteni a fenforgó cselekményt, mert hiányzik annak ismérve: a birlaló kezéből való megszerzés, minthogy a megszerzés alatt a megállapított jog fogalma szerint csakis ügylet vagy ennek alakjával biró cselekmény általában jogcselekmény általi megszerzés értetik; azonban vádlott az elsajátított kötvényeket nem egy másodiktól szerezte meg, hanem önhatalmúlag vette el — romok közül, hová az értékpapírok elrejtve voltak s hogy azokat tudvalevő tulajdonosának visszaadni nem szándékozott, hanem saját hasznára kívánta fordi-