Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 25. szám

Budapest, 1883. vasárnap, márczius 4. *>5. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Büntetésnemek. — Kisajátít, ügy. — Ügyv. döntv. — Polg., s bünt. jogesetek. — 1883: VIII. tcz. — Curiai Éri esi tő. Az 1878 V. tcz. 20. és az 1881. XVII. tcz. 265. §-ai. Az 1878. V. tcz. 20. §-a szerint a büntetési nemek következük: 1) halálbüntetés; 2) fegyház; 3) államfogház; 4) börtön; 5) fogház; 6) pénzbüntetés. Ezen szakasz alapján a budapesti kir. Ítélőtábla, midőn az 1878. V. tcz. életbe lett léptetve, számtalan elsőbirósági ítéletet igazított ki azért, mert fogház helyett fogság, pénzbüntetés helyett pénzbírság alkalmaztatott. Es ma is jogászkörökben formális megbotránkozással veszik, ha valaki midőn vétségbüntetése forog fenn, fogság vagy pénbirság büntetést használ. Pedig van olyan vétség, mely nem fogházzal vagy pénzbüntetéssel, hanem fogság- és pénzbirsággal suj tátik és így nem hatféle a büntetési nem, hanem nyolczféle. Tessék felütni az 1881. XVII. tcz. 265. §-át, ott a vétség 3 évig terjedhető fogsággal és 1000 forintig terjedhető pénzbirsággal büntettetik s e §., a büntetőtörvénykönyv 20. §-ában foglalt általános intézkedéseket agyonüti, pedig a §. három évvel később akkor hozatott, midőn az 1878. V. tcz. életbe léptetve volt. Ha tehát valamelyik fiatal censurandusnak elcsúszik a szája, ne tessék azt olyan zokon venni akkor, midőn annyi hires jogász is kicsit agyoncsapta Csemeghy legnagyobb criminalistánk alkotásának egyik sarkalatos elvét. Lengyel Imre. Kisajátítási ügy. Vasutaink legjeientékenyebbike — a zimonyi — még messze van a létesítéstől, s már is különféle peres viszályokra szolgáltatott alkalmat, — melyek elbírálásánál fontosb jogi mozzanatok merültek fel. így azon kisajátítási esetben, melyet alább közlünk, következő érdekes jogi kérdések megoldása került szőnyegre. Nevezetesen, hogy az 1881: 49. tcz23. §-sza mikép értelmezendő? Hogyan alkalmazandó azon szabálya, melynél fogva a földtulajdonos részére azon átalakítási költségek is megítélendők, melyek szükségesek arra, hogy a birtok azontúl is a kisajátítás előtti módon használható legyen ? Továbbá — elkerülhetlen szükséges-e, hogy az elsőbiróság határozatában a kisajátítandó területek telekkönyvi számai kitéve legyenek? És szükséges-e, hogy a kártalanitás összege külön külön mindenik birtokos részére megállapittassék ? Ezen kérdések eldöntésére közetkező kisajátítási eset szolgált alkalmul. Budapest-zimonyi m. kir. államvasút építési íővállalata képviselve Szivák Imre s Szlávy Olivér kisajátítási biztosok által — Strasburger Mátyás és Feldheim Károly tulajdonához tartozó Pahi község tobai puszta határában fekvő ingatlanok kártalanítása iránt folyamatba tett kisajátítási ügyben — Kalocsai törvényszék 1882. febr. 1. — 581. sz. a. kelt határozatával következő kártalanítási árak állapíttattak meg: »Strasburger tulajdonához tartozó 574. sz. telekjkben foglalt ingatlanok után — az 5. a. alatti II. III. s IV. osztályú legelőből hold után 50 frt, egy ölért 32/j6 kr, — a III. oszt. szántóföld holdjáért 70 frt, öléért 4 kr, — 5. h. alatti árokból holdankint 20 frt, ölenként 14/16 kr, — 5. j. alatti erdőből holdankint 300 frt, ölenkint 18 kr, — 7. a. útból hold. 20 frt, öléért l*/io kr stb. összesen 848 frt 9 kr. —Feldheim részére pedig összesen 136 frt 11 kr. »Egyéb igényeikkel elutasittattak. »Mert a becsű a becslőbizottság által egyhangúlag állapíttatott meg s mert a kisajátítási összeget egészben a kisajátítást szenvedők elfogadták, — ugy a fővállalat is az erdőbecsü kivételével. Utóbbira tett észrevételek az egyhangú becsű sa közvetlenül érdekelt tettleges birtokosok megnyugtatásával szemben —figyelembe nem vétethettek. »Strassburger s érdektársai a majorsá, építése czimén támasztott külön kártérítési igényeikkel elutasitandók voltak; mert szakértő becsüsük kijelentése szerint is, a kérdéses elmetszett birtokrészen czélszerü gazdálkodás szempontjából egy kisebbszerű major már eddig szükséges lett volna; s mert a másik két becsüs azon szakvéleménye ellenében, hogy a major szükségessége nem a vasútvonal által idéztetett elő s az eddig folytatott gazdálkodás ezután is épen ugy folytatható — Nagy J. szakértő azon véleménye, hogy a major építését a vasútvonal oda hozatala kényszerűvé teszi — figyelembe vehető nem volt. »Feldheimnek a birtokcsonkitás és kettészakitás által beállott értékcsökkenés czimén támasztott külön kártérítési igénye is mellőztetett, mert a szakértők birtokára vonatkozólag értékcsökkenés czimén kártérítést javaslatba nem hoztak. Kir. Tábla 1882. május 15.— 17236. sz. a. helybenhagyta; »mert Strasburger M. a kisajátított területekért a szakértő becsüsök által megállapított becsértékét maga is elfogadta s a tszék a kártalanítási összeget az 1881: 49. tczikknek a kártalanitás elveit megállapító határozatainak figyelemben tartásával eszközölt szabályszerű szakértői becsű alapján helyesen határozta meg, — valamint a majorépités czimén támasztott külön igényt is a szakértők véleményére állapitott indokolása szerint helyesen utasította el.« Kir. Curia a tábla határozatát indokaiból helybenhagyta annyival inkább — >mert habár kétségtelen is, hogy az 1881: 49. tcz. 23. §. értelmében kisajátítás alkalmával azon átalakitási költségek is, melyek szükségesek arra, hogy a birtok a kisajátítás előtti módon továbbra is használható legyen — megtérítendők;— mind a mellett kisajátitást szenvedő Strasburger Mátyás s érdektársai azon kérelmének, hogy a vasút által elmetszett,mintegy 600—700 hold birtokterületen egy külön építendő major költségei megállapittassanak — helyt adni nem lehetett, mert a szakértők többsége kinyilatkoztatta, hogy egy kisebb major szüksége már az előtt is fennállott s nem a vasút által idéztetett elő; mely véleményben a kisajátitást szenvedők szakértője is osztozik — azon egyedüli hozzáadással, hogy a vasútvonal által a major felépítésének szüksége még inkább kényszerűvé vált; — miből kitetszik, hogy a 23. §-ban érintett kisajátítási kárpótlás esete annálkevésbé forog fenn, mert felebbezők nem is állították, hogy a törvény 15. §. ellenére az átmetszett területre való jutás a szükségen tul megnehezittetett s az átjárásra és marha áthajtására megkívántató utak s átjárók nem léteznének. >Nem volt figyelembe vehető azon felebbezési panasz sem, hogy a kisajátítandó területek telekk. számai az elsőbiróság határozatában ki nem tétettek s igy nem tudhatják, hogy a megállapított kisajátási árak, mely ingatlanra esnek; mert a határozat tanúsítja, hogy a kisajátitás az 574. sz. telekjkönyvi ingatlanokból történt 5 ától kezdve 5-kig bezárólag, — a kisajátítási összeírás pedig bizonyítja, hogy a határozatban 7-ától bezárólag 7-óig megjelölt területrészek az 580. sz. telekjkben bejegyzett ingatlanokból sajátíttattak ki; — ebből pedig az, hogy mindenik telekjkből mi s mennyi sajátíttatott ki, eléggé megtetszik. »A mi végre ama felebbezési kérelmet illeti, hogy a kártalanítási összeg mindenik birtokos részére határoztassék meg különkülön, ennek helyt adni nem lehet, — mert eltekintve attól, hogy ez irányban az elsőbiróság határozata felebbezve nem lett, — a kisajátítási bíróság annak megbirálására, hogy az egyet nem értő tulajdonosok közül a telekkönyv állása szerint kit és mennyi illeti — hivatva nincs — amenynyiben ez a kisajátítási összegnek birói kézbe letétele mellett a telekk. hatóság hatásköréhez tartozik.* (1883. febr. 13. — 6625. sz. a.)