Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 25. szám

ÍTgyvédségi tlöiitvények. Ha vamely peres fél, kinek perében az általa közvetlenül megbízott ügyvédjének se­gédje dolgozott, utóbbinak a per kedvező ki­menetele esetére bizonyos ajándékot igért — habár szóval, — s az azt elfogadta: köztük ajándékozási szerződés létesült, melyet a fel­tétel beálltával a peres fél teljesíteni köteles. Ha egy arany órára vonatkozási igéret tételkor meg nem határoztatott, hogy az mily szerkezetű s értékű legyen, az igérettevŐ csak arra kötelezhető, hogy tekintet nélkül a helyi viszonyokra, egy használható órát adjon. Gáli Mihály ügyvéd — személyesen védekezett dr. Spitzer Káról;/ e. egy arany óra esetleg 60 frt iránt debreezenijbróság­nál perelvén — oárásbiróság 1881. juni 27. — 5345. sz. a. alperest 60 írtnak mint a helyi vi­szonyok szerint egy közép minőségű 8 ér­tékű arany óra árának ngy 30 frt perkölt­ségnek megfizetésére kötelezte *mert alperes beismerte, hogy felpe­resnek 1877. évben mint Báthory Sándor akkori iroda vezetőjének azon kötelező Ígé­retet tette, hogy ha ő a Sütő Gábor által ellene 11589 frt kárösszeg iránt támasz­tott kereset alól felmentetik, — felperes­nek egy arany órát fog venni, ngy azt is, hogy azon pert, melyet felperes főnöke el­lenjegyzése mellett ugyan de saját belátása szerint vitt — alperes megnyerte. Az igé­ret feltétele tehát teljesülvén — azt bevál­tani köteles. — Az óra minősége s értéke azonban meghatározva nem levén, — ha az igéret ajándékozásnak vétetnék is — az órának olyannak kell lenni, mely a czél­szerüségnek s használhatóságnak megfe­leljen. Á szakértői szemle által bizonyítva van, hogy az alperesileg ajánlott 10—16 frt értékű és igazítást szükséglő óra jelen állapotban nem használható s közép minő­ségű s értékűnek épen nem vehető. És a szakértők egybehangzó véleménye szerint a helyi viszonyoknak megfelelő középér­tékű s minőségű használható arany óra ér­téke 60 frttól 100 frtig vehető. Kir. Tábla 1881. nov. 20. — 39530. sz. a. indokaiból helybenhagyta. Kir. Curia szintén helybenhagyta köv. indokolással. »Alperes beismeri, hogy azon perben, melyben leendő képviseletével Báthory Sándor ügyvédet bizta meg, felperes ügy­véd mint Báthory S. ügyvédnek segédje dolgozott; beismeri azt is, hogy az azon perre vonatkozó értekezés alkalmával azt igérte, hogy az esetre, ha az említett per­ben nyertes leend, felperesnek egy arany órát fog venni, mely igéretét felperes el is fogadta. > Kétségtelen tehát, hogy felperes közt — ki különben azért hogy főnöke Báthory S. helyett alperes perében dolgozott, alpe­restől különösen mit sem követelhetett vol­na — és alperes közt, ki háladatosságból és felperesnek a per körüli érdemeire te­kintetből különös megjutalmazásul az em­iitett feltétel beállta esetére szóbelileg egy arany órát venni ígért, egy később bekö­vetkezhető feltételhez kötött ajándékozási szerződés jött létre, — melynek érvényes­sége az alapon, hogy az írásba nem foglal­— 98 — tátott, honi törvényeink szerint meg nem tám'adtathatván, miután alperes beismeré­séhez képest is a kikötött feltétel beállott, — alperes a szerződést teljesíteni köteles. > Miután azonban felperes is beismeri, hogy az általa elfogadott ajándékozási igé­ret tételekor arról, hogy az arany óra, mily szerkezetű, értékű legyen — említés sem tétetett; ily körülmények közt az ügylet természeténél fogva teljesen közömbös he­lyi viszonyokra tekintet nélkül alperes csak is arra köteleztethető, hogy felperesnek egy használható arany órát adjon. — Minthogy pedig a kihallgatott szakértők véleménye szerint egy használható arany óra 60—100 írtért szerezhető meg: ennélfogva alperest a felperes által követelt 60 frt megfizetésé­ben s mint pervesztest a költségekben is elmarasztalni kellett. (1883. febr. 20. — 3215. sz. a.) Az ügyvéd ellen az ügyvédi kamará­nál tett, de alaptalannak bizonyult fegyelmi panasz rágalmazási cselekményt foglal ma­gában, mely bűnvádi eljárás jogos alapjául szolgál. Az Ügyvédi kamara fegyelmi bírósága birói hatóságot képez. Ks a büntethető cselek­mény miatti feljelentés alatt, a fegyelmi vét­ség miatt történt vádemelések is értendők. Az ügyvédek által érvényesítendő rágal­mazási vád eseteibea az elévülés nem a fe­gyelmi panasz tudomásra jöttétől, hanem az aziránt hozott kamarai határozat jogerőre emelkedésétől számítandó. Jakubek János E. József ügyvéd pa­naszára rágalmazás miatt bünvizsgálat alá vétetett a nyitrai tszéknél. Panaszlott ugyanis a pozsonyi ügy­védi kamarához E. ügyvéd ellen fegyelmi panaszt adott be, állitván, hogy az árva­széktől őt mint nagykorúvá vált árvát il­letett 44 frtot a nevére hamisított felhatal­mazvány mellett felvette s elköltötte. A ka­mara az ügyvédet kihallgatta s ez teljesen igazolta magát, miért a panasz mint egé­szen alaptalan elutasittatott, s panaszos jö­vőre ily alaptalan panaszoktól valóóvako­dásra utasíttatott. Ennek folytán E. ügyvéd ellene rá­galmazási panaszt adott be. Törvényszék 1881. május 6. — 2110. sz. a. elutasította különösen azon indokból, mert az ügyvédi kamarák büntető jogi ér­telemben (btk. 164. §.) hatóságnak nem te­kinthetők; az pedig nem derült ki, hogy a cselekmény többek jelenlétében, vagy több habár nem együtt jelenvolt személyek előtt követtetett volna el. Ehhez járul, hogy az elévülés is fenforog, miután a 312. §. értel­mében a rágalmazási beadványról nyert tudomás után 3 hó alatt E. ügyvéd pana­szát a bírósághoz be nem adta. Kir. Tábla 1881. nov. 28. — 26386. sz. a. megváltoztatta a tszék végzését s rá­galmazás vétsége miatt (260. §.) a bűnvádi eljárás folyamatba tételét elrendelte. i>mert az, hogy az ügyvédi kamara fe­gyelmi bírósága a btk. 164. §-ban értelme­zett birói hatóságot képez, határozottan ki­tűnik az 1874 : 34. t.-cz. 75. §-ból. »Mert a büntethető cselekmény miatti feljelentés alatt a fegyelmi vétség miatt történt vádemelések is értendők, mit két­ségkívüli vé tesz a btk. 267. §-a, melyben a fegyelmi eljárás mint a rágalmazási vád elintézését feltartóztató akadály említtetik >mert a jelen esetre alkalmazandó elévülés a btk. 109. §. értelmében nem a fegyelmi vádemelés tudomásra jöttétől, ha­nem aziránt hozott határozat jogerőre emel­kedésétől, vagy is a nem felebbezhető határozat kézbesítésétől számítandó: és végre — »mert az 1874 : 34. t.-cz. 94. §. azon rendelkezése, hogy a fegyelmi bíróság előtt alaptalanul panaszkodók megbüntetése vé­gett a tszék a fegyelmi bíróság által volt megkeresendő — az 1880 : 37. t.-cz 2. §. alapján többé nem alkalmazható— abünt. törvény az alaptalan vád megbüntetése iránt intézkedvén. Kir. ('úrin a tábla végzését indokai­ból hhagyta.* (1883. feb. 11. — 15384. sz. a.j Jogeset. Bebizonyíttatván, hogy a végrendelet a vég­rendelkezés helyén s idejében (1863-ban Krassómegyében) dívott törvényes gyakorlat­nak, szokásnak megfdelöleg állíttatott ki, midőn az rnegyeközgyülési kiküldetés nélkül a hiteles bizonyság — szolgabíró és esküdt előtt alkottatott: annak érvényessége meg­állapítandó. Kovács József ugy is mint több Ko­vácsok engedményese —ifj. Krayer József s érdektársai e. néhai Schmidt Jenő oravi­czai lakos s földbirtokos végrendelete ér­vénytelenítésére s törvényi örökösödés meg­állapítására 1878. évben pert indított a fehértemplomi tszéknél, melyben a Curia által tett feloldás, és ujabb eljárás után —• Törvényszék 1882. márcz. 27.— 8644. sz. a. kérdéses, még 1S63. évi jul. 18-án ki­állított, végrendeletet érvénytelennek nyil­vánította, s felperes törvényi öröklési jogát a hagyaték lbU(, részéhez megállapította. kir. Tábla 1882.május 24.— 23416 sz. a. megváltoztatta s felperest keresetével elutasította — köv. indokolással: »mcrt a megyehatósági, illetve alis­páni bizonylattal s különösen póttárgvalás alkalkalmával alperesileg felhozott járás­birósiígi, szolgabírói s községelőljárósági bizonylatokkal igazoltatott, hogy örökha­gyónak végrendelete az ideigl. törv. szab. 5. § nak — a polgári állásra való tekintet nélkül — a végrendelet kiállítása helyéni idejében (Krassómegyében, Oraviczán 1863. évben) dívott törvényes gyakorlatnak meg­felel. — Ezen bizonylatokkal szemben pe­dig az ellenkezőt felperes sem a válaszirat­ban felhozott levéltári bizonylattal (Z. a.) sem a szentszéki bizonylattal (U. U.) s ezt támogató szentszéki ítéletekkel nem bizo­nyította ; mivel a Z. bizonylat nemleges tartalmánál fogva a tényleges bizonyítékot meg nem gyengítheti; az U. U. alattiak és szentszéki ítéletek pedig azon kérdésre vo­natkozva, hogy Oraviczán megyeközgyü­lési kiküldetés nélkül szolgabíró és esküdt társa, mint hiteles bizonyság előtt érvényes végrendelet nem lett volna alkotható — mitsem tartalmaznak.

Next

/
Thumbnails
Contents