Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 24. szám

Budapest, 1883. péntek, inárczius 2. 24. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Bárczay-féle hitbizom. ügy. — Ker., polg., s bünt. jogesetek. — Illetős. öszütk. — Felebbvitel korlát, törv. — Curiai Értesítő. Bárczay-féle hitbizományi ügy. (Vége.) Ezen bonyolódott, s oly nagy terjemü családi viszályokkal egybekötött peres ügy legújabb stádiumát ismét perujitás képezi, mely legf. itélőszékünkön néhány nap előtt nyerte végelintézését. Ozv. Radvánszky Albertné szül. Bárczay Korolin ugyanis a kir. tábla által 1879. szept. 29. — 13169. sz. a. s a legf. ítélőszék 1880. márcz. 16. — 13772. sz. Ítéletével eldöntött örökösödési ügyére vonatkozólag 1880. okt. perujitási keresetet támasztott — melyben Törvényszék 1881. nov. 29. — 4660. sz. a. felperest perujitási kérelmével elutasította, a harmadbirósági 13772. sz. Ítéletet hatályában fenntartotta és 160 frt perköltségben marasztalta köv. indokolással : »A perujitás kérdésénél nemcsak az vizsgálandó, valljon az anyaperben nem használt uj okmányok alapján kéretik-e, hanem az is, hogy az uj okmányok lényegileg a per tárgyára vonatkoznak-e? Miután e két körülmény együttvéve képezi a perujitás megengedhetésének mellőzhetlen feltételét. — Felperesnő azonban a perr. 315. §. c. pontjára fektetett perujitási keresetében lényegileg a pertárgyra vonatkozó s az alapperben nem használt bizonyítékokat nem hozott fel; > mert felperes atyjának néhai Bárczay Ferencznek az A. a. végrendeletben a Bárczay Sámuel féle hagyományi javak jogi természete iránt nyilvánított vélekedése csupán végrendelkezőnek egyéni felfogásáról tesz tanúságot, — de ezen saját s örököse (felperes) érdekében tett nézet nyilvánítása s a kérdéses javak iránti vélt tulajdonjogának fejtegetése mások jogaira szabályozóként el nem fogadható. »A Heringesben fekvő Bárczay Samuféle hagyományi javakhoz tartozónak állított, szőlőnek Bárczay Ferencz (felperes atyja) által 1818-ban állítólag eszközlött eladása, ha történtnek elfogadtatnék is — Bárczay Ferencz amaz eljárásából, hogy Bárczay Samu végrendelete értelmében elidegenithetlennek kijelentett és Bárczay Ferencznek csupán holtiglani haszonélvezetül átengedett ingatlant jogosulatlanul eladta — nem az következik, hogy a dolog egy részén ejtett visszaélés a többi részre jogsértési alapot nyújthatna s hogy azon fekvőségről szabadon rendelkezhetett, — hanem az, hogy jogtalan cselekményt követett el, mi akkor a rendszeres telekkönyvek hiányában megtörténhetett a nélkül, hogy a várományosok jogsérelmüket azonnal észrevehették, vagy ellene felszólalhattak volna. >Ekkép a B. okirat a perújításra annál kevésbé szolgáltathat lényeges adatot, mert a szőlők eladásának kérdése az anyaperben már megvitattatott, de az ügy eldöntésénél figyelembe nem vétethetett. »Az uj bizonyítékul C. alatt bemutatott cs. k. legf. törvényszék 1856. nov. 5. — 3489. sz. határozata már anyaper elbibirálásánál tekintetbe vett korábbi periratokkal együtt, mint bizonyíték mérlegcltetett; ugyanis az anyaperbeni ítélethozatalra nézve a kassai telekk. hatóság előtt Bárczay András Bárczay Ferencz ellen 1866. és 1868. évben indított sl870ben Bárczay Ferencz által megújított per iratai is hivatalból beszereztettek. Ezen per ben Bárczay Ferencz 2 /. alatt használta ezen okiratot, melyet most ujitott keresetéhez C. alatt csatolt. Ezen okiratra hivatkozás történik az ujitott perhez 2 '/• alatt csatolt táblai ítélet indokaiban, mely Ítélet a Hétszemélyes tábla 1869: 725. sz. ítéletével helybenhagyatott, mely két ítéletnek s indokaiknak az anyaperben hozott másod- s harmadbirósági döntő határozatok indokolásában kiváló suly tulajdoníttatott. A C. okirat tehát nem tekintethetik az anyaperben nem használt bizonyítéknak. Es így felperes a per lényegére uj bizonyítékot nem hozván fel stb. stb. Kir. Tábla 1882. márcz. 9. — 6171. sz. a. helybenhagyta indokaiból és még azért is — ímert az alapperbeli 2-od s 3-ad bir. ítéletek szerint a kassai 145. sz. telekk.-ben felvett ingatlanok, nem mint hitbizomány ítéltettek oda alperesnek, — így a C. legf. tszéki határozattal bizonyítani kivánt azon körülmény, hogy ezen ítélet néhai Bárczay Samu hagyományát érvénytelen hitbizománynak nyilvánította volna, az alapperben eldöntött azon kérdésre, hogy a 145. sz. telekk. ingatlanokra a holtiglani haszonélvezeti utóörökösödés megilleti-e alperest ? — mi befolyással sem levén, ezen C. ítélettel előállított bizonyíték lényegileg nem vonatkozik a per tárgyára. Továbbá mert a D. ítélet az anyaperben már használva levén, uj bizonyítékot nem képez; azon felperesi állítás pedig, hogy az alapperbeli 3-ad bir. Ítéletben, ezen D. alatti alapján, ebben nem foglalt kijelentés tétetett volna - - egyrészről a perujitás megengedhetésére (perr. 315. §.) alapul szolgálható körülménynek nem tekinthető; másrészt, miután a D. legf. ítéletben ki van mondva, hogy az alperes által, felperes atyja Bárczay Ferencz e. hitbizományi kötvények s pénzek iránt folytatott perbeli Ítéletek nem a kassai 145 sz. telekk. ingatlanok, hanem más kereseti tárgy felett keletkeztek, -- miből az következik, hogy ez által az is ki lett mondva, hogy emiitett Ítéletek alperesnek a kereseti ingatlanok iránti jogát nem érintették — a valóságnak meg nem felel. > Végre mert azon felperesi állítás sem felel meg a valóságnak, hogy alapperben az örökösödési jogkérdés megoldva nem lenne — mivel ezen kir. tábla 1879. szept. 29. — 13169. — a Curia pedig 1880. márcz. 16. — 13772. sz. ítéletének azon intézkedésével, melyszerint felperes keresetével az örökösödési jogra nézve is elutasittatott, ellenben alperes részére a 145. sz. telekk. ingatlanokra az utóörökösödés megítéltetett — a peres feleknek egymás közötti örökösödési jogviszonya határozott s végleges megoldást nyert; de különben is a perujitás a jogorvoslatok egy neme levén — oly kérdés elbírálása, mely az alapperben megoldást nem nyert — perujitás tárgyát nem képezheti. Kir. Curia a tábla ítéletét helybenhagyta. Indokok: Az alapperben 1880. márcz. 16. — 13772./1879. sz. a. hozott harmadbirósági Ítélettel felperes a jogérvényes eldöntés kifogása alapján utasíttatott el öröklési igényével. Nevezetesen kimondotta azon ítéletében a kir. Curia 1873. évi 4305. sz. ítélete alapján azt, hogy a hitbizományi kötvények s pénzösszegek iránt lefolyt perben hozott 1868. évi 4030. sz. elsőbirósági — 1868: 29917. sz. másodbirósági és 1869. évi 6895. sz. harmadbirósági ítéletek nem képeznek oly res judicátát, mely az alapperbeli s most ujitó felperes keresetét támogatná; hanem, hogy res judicátát képeznek az ő öröklési igénye ellenében azon 1868. évi 21591. sz. kir. táblai sl869: 725. sz. hétszemélyes táblai ítéletek, melyek az ingatlanok hitbizományi minőségének telekk. bejegyzése iránt lefolyt perben hozattak s a melyekkel örökhagyó Bárczay Ferencznek — felperes atyjának — a Kassai 145. sz. telekjben bejegyzett tulajdona néhai Bárczay Sámuel végrendelete által s végrendelete értelmében korlátozottnak ismertetett el jogerejüleg. — Ezen végrendelet alapján mondotta ki azután az alapperben a legf. ítélőszék, hogy Bárczay Ferencz után nem fel — hanem alperest illeti az ugyanazon végrendeletben szabályozott korlátolt utóörökösödési jog. Az alapperbeli harmadbirósági ítélettel szemben tehát, miután felperes sem vonja kétségbe azt, hogy Bárczay Sámuel végrendelete értelmében, ha ezen végrendelet joghatályában fennáll, örökhagyó Bárczay Ferencz után alperest illeti a korlátolt örökség és miután a jogérvényes eldöntés kifogására alapított Ítélet a perújítást oly bizonyítékok alapján, melyek az ügy érdemére vonatkoznak,kh&rja: felperesnek csak ugy engedtethetnék meg a perujitás, ha uj bizonyítékokat hozott volna fel, arra nézve, hogy »a) A legf. ítélőszék tévesen hivatkozott az 1873. évi 4305. sz. ítéletére mint olyanra, mely alperesnek a kereseti ingat-