Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 93. szám

— 371 — „Valamint az 1868: 54. tcz. 315.§. b) pontja, ugy az annak helyébe lépett 1881: 59. tcz. 69. §. értelmében ügyvédi mulasztás esetében perújításnak, az Ítélet jogerőre emelkedésetői számított fél év alatt van helye. „tekintve, hogy alapperben hozott 13814 sz. ítélet 1878. marcziés 4-éa hozatott meg ; újító felperes pedig perujitási keresetét ugyanazon évi május 8-án tehát a törvényben kiszabott határidón belül adta be, „ennélfogva az első bírósági Ítélet megváltoztatásával a kért perújításnak helyt adni kellett. Kir. Curia megváltoztatván a kir. tábla ítéletet, az első bíróságit hagyta helyben — következő indokokból: „Mert azon körülmény, miszerint az ujitó felek ügyvéde az alapperben viszonválaszt nem adott, s az alapperbeli ítéletet nem felebbezte — az első bíróság által felhozott okokból — perújítás alapjául nem szolgálhat; „a mi pedig azt illeti, hogy ügyvédük az alapperbeli alkereset folytán az ujitó feleknek, mint alapperbeli alpereseknek megítélt eskü letételére nem jelentkezett ; — miután ők az alapperben csakugyan amiatt lettek ügyvesztesek, mivel ezen esküt le nem tevén — az hogy alapperbeli felperes és neje kőzött házassági szerződés kötetett, s hogy ezen szerződés az alapperbeli alperesek birtokában van — a szerződésnek alapperbeli felperes által állított tartalmával együtt valónak vétetett, — amennyiben alapperbeli alperesek az esküre való jelentkezés elmulasztása miatt a perrend -306. §. szerint igazolási jogorvoslattal nem éltek ; sót e mulasztást az ujitott per folytán sem kívánják igazolni, hanem azt vitatják, hogy a házassági szerződést az alapperbeli felperesnek kellett volna felmutatni; e részben az ujitó felek által felhozott, s a perrend 188 §-nak világos tartalmával ellenkező érvelések az alapperbeli ítélet alapjainak megdöntésére alkalmasak nem levén: ezért kellett az elsőbiróságiÍtéletet helybenhagyni." (1883. szept. 11—2008 sz. a.) Ügyvéd-fegyelmi ügyek. Az ügyvéd-kemarai tagsáyi dij fizetésének elmutasztása egymagában még nem •képez fegyelmi vétséget: sem az igazolás iránti felszólitásra adandó nyitatkozat meg nem tétele nem vonja maga után szükségkéq a fegyelmi eljárás elrendelését. Matuska Adolf ügyvéd ellen a kamarai tagsági dij fizetésének konok megtagadása miatt a kamarai ügyész hivatalból fegyelmi panaszt emelt s nevezett ügyvéd igazolásra lett felszóllittatása után az ügyész indítványára — a b.-gyarmatiügyvédi kamara 1883ápril 8-án 27. sz. a. az 1874 : 34. t. cz. 68. §. a) b) pontjaiba ütköző fegyelmi vétség miatt a fegyelmi eljárást elrendelte köv. indokolással'. „Panaszlott a kamarai ügyész azon panasza ellenében, hogy a kamarai tagsági dijak 1879., 1880., 1881. s 1882. évi hátralékai fizetésének konok megtagadása által az ügyvédi tisztséggel össze nem férő magaviseletet tanu3it, a kamara 129. számú végzésével védelmi előadására azon egyenes hozzáadással hivatott fel, hogy ha igazoló nyilatkozatát 15 nap alatt be nem adja, ellene a fegyelmi eljárás el fog rendeltetni. „tekintve, hogy panaszlott igazoló nyilatkozatát be nem adván, a fegyelmi eljárást maga után vonó 129. sz végzést jogerőre emelkedni hagyta; „tekintve, hogy Matuska Adolf szegénység rtzimeni leírásért soha sem folyamodott ; „tekintve, hogy köztudomás szerint ő a nem fizethethetö szegények közé teljességgel nem tartozik és igy fizetési mulasztása vagy a menthetlen hanyagság indokából ered, vagy azon czélzatos roszakaratból, hogy a kamarák fenállását s a Kamarai választmány működését megnehezitse; „tekintve, hogy ellene a perlések s végrehajtások elrendelése minden évben eszközöltettek, de ő társadalmi tekintélyét az ipolysági elöljáróság terrorizálására és jelesen arra használja fel, hogy ez ő ellene a foglalásokat és egyátalán a behajtási eljárást alkalmazásba ne vegye ; „tekintve, hogy az autonómia elvére fektetett ügyvédi kamarák a tagsági dijak beszolgáltatása nélkül fenn nem állhatnak s azon ügyvéd, ki ezen kötelessége ellen törekszik, morális tekintetben is vétkezik s nem tekinthető olyannak, ki iránt a jogkereső közönség kellő bizalommal viseltethessék ; „tekintve, hogy az ily eljárás az egész kar tisztességére s tekintélyére is visszahat; „tekintve, hogy a tagsági dijak viselésének kötelmét az 1874 : 34. t. cz. 18. §-a világosan előírja, 68. §. a) b) pontja pedig azt körvonalozza világosan, hogy az ezen törvény tételeit nem teljesítő ügyvéd fegyelmi vétséget követ el; ezeknél fogva stb. stb. Panaszlott felebbezéssel élt. Kir. Curia köv. végzést hozott : „Tekintettel arra, hogy ügyvéd Matuska Adolf az ügyvédi kamara elnökéhez irt levelében azon okokat, melyek miatt a kamarai dijakat nem fizette, kifejtette, hogy az igazolásra felszólitásra adandó nyilatkozat meg nem tétele az 1874 : 34. t. cz. 74. §. szerint nem vonja maga után a fegyelmi eljárásnak sxükségképeni elrendelését, hogy az ügyvéd kamarai tagsági dij fizetésének elmulasztása egymagában még nem képez fegyelmi vétséget; hogy vádlott a dijat az ügyvédi kamara elnökéhez, még a fegyelmi eljárást elrendelő határozat hozatala előtt befizette s eszerint e részben az fegyelmi eljárás különben is tárgynélkülivé vált; „az ügyvédi kamara fegyelmi bírósága határozatának megváltoztatásával panaszlott irányában a fegyelrci eljárás s vizsgálat megszüntettetik". (1883. június 15. — 266. sz. a.) A festészet, ha, az némi'jövedelmet hozna is, az ügyvédi állás tekintélyét nem csorbítván, az ügyvéd hivatásával össze nem | férő foglalkozások közé vem tartozik. Tóth László ügyvéd e. foglalkozási összeférhetlenség miatt a kamarai ügyész indítványára hivatalból fegyelmi eljárás s vizsgálat lett elrendelve. A kecskémén ügyvédi kamara 1883. april 5. 111. sz. a. határozatával az indítványnak megfelelőleg a fegyelmi eljárást, s kapcsolatosan a vizsgá'atot elrendelte „tekintve, hogy az 1874: 34. tcz. 10. §. oly foglalkozást, mely az ügyvédi hivatással össze nem fér azon esetre tilt, ha az üzletszerűen folytat'atik: „tekintve továbbá mikép panaszlott 247. sz. kérvényének ezen szavaiból : „kénytvlen vagyok festegetéssel napi kenyeremet keresni" — nyilván kitűnik, hogy a közönséges értelemben vett czimer és czég festést panaszlott ügyvéd üzletszerűen folytatja ; s köztudomás szerint erre iparjogositványt is szerzett, „tekintve végre, hogy ily üzlet az ügyvédi hivatással összeférhetőnek nem tekinthető " Panaszlott felebbezésére Kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa következő határozatot hozott: „Tekintve, hogy a festészet, még ha az némi jövedelmet hozna is — sem az ügyvédi állással nem ellenkezik, sem annak tekintélyét nem csorbitja ; s ennélfogva nem tartozik az 1874: 34. tcz. 10. §-ában felemiitett, s az ügyvéd hivatásával össze nem férő foglalkozások közé ; „az pedig, hogy panaszlott czég s czimer táblák festését üzletszerűen folytatja, s erre nézve iparjogositványt is szerzett — tagadása ellenében mivel sem bizonyitatott: „Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata megváltoztatik, s a fegyelmi vizsgálat elrendelésének helye nem találtatik. (1883. május 26—201 sz. a.) Minisztertanácsi határozatok illetőségi összeütközések felett. 1. A Bavanistén állomásozó csendőrség jelentést tett a kubini járásbírósághoz, hogy 1882. évi június hó 12-én az őrjárat alkalmával tapasztaltatott, miszerint Ranizsaljev Nikulaj bavanistei községi esküdt, Kovácsovics Lázár községi főrendőr és Domjanov Aron éjjeli őr a mezőn portyázva Sőner János tehenét tilosban találták s ezért zálogul akarták elvenni, mire Stehle János, Sőner szolgája, először kapával támadta meg Kovácsovics Lázárt és Domjanov Áront, kik elvevén tőle a kapát, a nevezett Stehie János egy hatlövetű revolvert hozott ki gazdája szobájából és lövéssel fenyegetett. Három töltény volt benne. A csendőrök megakadályozták a további ellenállást s panaszlottat a nevezett kir. járásbírósághoz kisérték, hol a panaszlók fenti értelemben vallottak, a terhelt azonban kijelenti, hogy ő c-aic rájuk akart ijeszteni, de lövési szándéka nem volt.