Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 93. szám

mi kamat számításának őzen kezdőpontját-esak oly követelésekre állapítja meg, melyek a hitelező részéről kereskedelmi ügyletet képező ügyleiből származnak. A*K. T. ezt a 282. §-ban mondja ki, de azután a £83. %-hm a kereskedők kölcsönös kereskedelmi ügyleteiből származó követelésekre nézve részben ismétli. A hiba onn n származott, hogy a Tervezet, a német K. T. álláspontját fogadván el, a K. T. 282. §-ának megfelelő 293. czikkben nem a lejárat, hanem a megintés napjától számította a késedelmi kamatokat, mely intézkedéssel szemben a K.T. 283. §-nak megfelelő 294, cz. csak mint kivétel jelentkezett. Az értekezlet azután a hitelező részéről kereskedelmi ügyletet képező ügyletekből származó követelésekre nézve általában mondván ki" a „dies interpellat pro homine"-féle eívet, nem vette észre, hogy a K.T. 283 §-ának kivétele már a 282. §. szabályában tartalmaztatik. Miután azonban az érintett intézkedések nálunk az általános magánjog terén is vannak elfogadva; azokat oly követelésekre is kell alkalmazni, melyek csak az adós részéről kereskedelmi ügyletet képező ügyletből erednek. III. Kamatok kamatja. Valamint nálunk a magánjog terén, ugy a kereskedelmi ügyletekből eredő követeléseknél is, kamatok után kamatot követelni rendszerint nem lehet. Kivétel csak akkor van, ha az világosan kiköttetett, vagy pedig ha a lejárt kamat bepareltetett. Kivétel van továbbá, ha a kereskedő más kereskedővel folyószámlán alapuló összeköttetésben áll, a midőn az, kinek a számadás lezárásakor fenmaradó követelése van, ettől habár abban kamatok is foglaltatna1-, a lezárás napjától kamatokat igényelhet. A számadás lezárása azonban, egyéb megállapodás vagy szokás hiányában, csak minden üzleti év végével történhetik. (K. T. 285. §.) Ez utóbbi rendelkezés abban találja indokolását, hogy rö\idebb idejű lezárásnál a végeredmény nagyobb, az adósra nézve tehát terhesebb, IV. A mi végül azon kérdé>t illeti, hogy mennyiben lehet a hátralékos kamatokat követelni, s valjon^azok akkor is követelhetők, ha a tőke összegét meghaladják ? ugy a kereskedelmi törAény erre bármily keresk. ügyletből származó követelésre nézve határozottan igenlóleg válaszol. Ez mindazonáltal ellensulyoztatik a kamatok három évi elévülése ál al; mely legtöbb esetben a kamatoknak a tőke összegéig való felszaporodását lehetztlenné teszi. (1883: XXV. tcz. 29. §. Kivétel van a pénzintézeteknél elhelyezett betételekre nézve. (1883 : XXV. tcz. 20. §.) Kivétel van továbbá a kamatszelvényekre nézve, melyek hat év alatt évülnek el. (1881 : XXXIII. tcz. 40 §. Egészen lehetetlennek a kamatoknak a töke összegéig való felszaporodása nem mondható."mert hisz az elévülés félbe is szakitható. Csőd-jogeset. A törvény azon sz ibályának, hogy csőd kiütésével bukottnak tartozásai lejárnak — nem lehet azon értelmet tulajdonítani, hogy a váltó tulajdonos és hitelező azáltal a váltójogi hatály fentartására előirt cselekményeknek {óvásnak) váltótörvény Heg megállapított határidőben való teljesítésétől felmentve volna. Szepessy Gusztáv — Somosy Béla tömeggondnok által képviselt Pontos István csődtömege e. 750 frt iránt szatmárnémeti tszék mint csődbíróság előtt perelvén — Törvényszék 1882. június 10-én 4401. sz a. következőleg határozott : „Felperesnek a tömeggondnok által kifogásolt 500 frt tőke s kamatai követelése valódinak kimondatik s kielégítési rendjére nézve a IV. osztályba soroztatik ; „mert ezen követelés oly telepitett váltón alapszik, melynél a telepes, az intézvényes s a lejáratkori váltó tulajdonostól különböző személy volt, a miért az a váltótörvény 43. §-a szerint megovatolandó lett volna ; mi azonban nem igazoltatott s azért felperesnek váltókereseti joga elenyészettnek tekintendő. „Felperes azon érvelése, hogy egy időben a telepes s váltótulajdonos ugyanegy személy volt, tekintetbe nem vétethetett ; mert az óvás lejáratkoz veendő fel és a szükség körülménye a lejáratkor létező viszonyok szerint b rálandó el. „Tekintve mindazonáltal, hogy vagyonbukott ezen tartozását vagyoni állapotának felfedezésekor beismerte s perügyelő csak alaki tekintetben emelt kifogásokat, a kifogásolt követelés mint közönséges adóság valódinak Ítélendő stb. volt. Kir. Tábla 1883. január 22-én 4058. sz. a. ítéletével a tszék ítéletét az osztályozásra nézve megváltoztatta s a kereseti váltón alapuló 500 frt követelést kamatjaival a III. osztályba sorozta ; „mert csődnyitás által bukottnak ö;szes tartozásai lejártakká válnak ; a kérdéses váltó tartalmából pedig kitűnik, hogy az a csődnyitás folytán bevövetkezett lejáratkor, vagyis 1880. február 15-én a telepes birtokában volt és igy bukott elfogadó ellenében a váltótörv. 44 §§-a szerint a váltójog fentartása végett óvást felvenni nem kellett. Kir. Curia a tábla ítéletét megváltoztatván, az e'ső bíróságit hagyta helyben. Okok : A csődtörvény azon intézkedésének, hogy csőd kiütése esetében a bukottnak tartozásai lejárnak, csak azon ' következménye van, hogy a le nem járt követelés is a bukott csődtömege ellen bejelenthe ő s a csődtömeg által kifizethető ; de a törvény ezen rendeletének nem tulajdonitható oly értelem, hogy azáltal a váltó hitelező vagy tulajdonos a váltójog fentartására előirt cselekményeknek a váltótörvényben megállapított határidőben való teljesítésétől felmentve volna. „Jelen esetben az 500 frtos váltó a forgatmányos s egyszersmind a telepes által 1880. márczius 15-én, vagyis a váltón kitett lejárat napján, tehát oly időben ruháztatván át felperesre, midőn a váltó-óvás az elfogadó ellen még kivehető lett volna; ennek elmulasztása folytán felperes váltójogi keresetét el1 vesztette. (Váltótörv. 43. g:.) a miért ig ! az első bíróság ítélete volt helybenha1 gyandó. I (1883. szept. 12. — 727. sz. a.) Jogeset. Perújítás kérdésében. Az, hogy újító fél ügyvéde az alap-* perben viszonválaszt nem adott, s as alapperbeli ítéletet nem felebbezte — perújítás alapjául nem szolgálhat, ügy az sem, hogy az ügyvéd a fele részére megítélt eskü letételére nem jelentkezett, midőn az alapperben azért lett pervesztes, mivel az esküt le nem tette, s az esküre való jelentkezés elmulasztása miatt igazolási jogorvoslattal nem élt. Zoffmann József s neje alapperbeli alperesek — Jlercz Fülöp alapperben felperes, mo3t ujitott fél ellen a Hesz Fülöpné végrendeletének érvénytelenítési ügyében az eljárt fehértemplomi tszéknél még 1878. évben perújítással éltek. Törvényszék 1882. sept. 4 — 757 sz. a. helyt nem adott a kért perújításnak, s ennek folytán az alapperben 1878. márczius 4—13814 sz. a. hozott Ítéletet tovább is jogérvényesnek nyilvánította — a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén ; kÖV. indokolással: „Ujitó felperesek perújítással éltek mert ügyvédük „a) az 1876. évi 4227 sz. végzéssel kitűzött eskütét?lre nem jelentkezett ; „b) az alapperben a viszonválaszt beadni elmulasztotta; és „c) az alapperben hozott első bir. ítélet ellen felebbezéssel nem élt. „Tekintve tehát, hogy az 1868 : 54. t.-cz. 315. §. b. pontja, illetőleg a 316. I §. szerint, az alapperbeli ítélet kézbe3Í. tésétől, illetőleg a felebbezés beadásának j elmulasztott határnapjától számítandó fél év alatt perújításnak csak oly ügyvédi hiba vagy mulasztás miatt, mely az I alapperbeli sérelmes ítéletre alkalmat nyújtott, — van helye; és igy az alapperbeli felebbozés elmulasztása, mint az ítélet hozatala után beállott mulasztás egyátalában figyelembe nem vétethetett. „továbbá a sérelmet ítélet hozatalára az alapperbeli viszonválasz beadásának elmulasztása korántsem szolgáltatott alkalmat; mivel, mint a hivatolt alapperbeli ítélet indokaiból kitűnik, az tiszfán csak azon ténykörülményen alapszik, hogy ujitó felperesek a 422. sz. végzéssel elrendelt esküt le nem tették : végül pedig a most említett esküre való jelentkezés elmulasztása perújítás alapjául azért nem szolgálhat, mert e végzés még 1877. évi január 24-én lett ujitó felperesek ügyvédének kézbesítve ; s igy tehát a perujitási kereset beadásáig több mint fél év telt el; de a perújítás nem is lett az alkereset, hanem csak a főkereset tárgyára irányozva: „ezeknél fogva a perújításnak helyt adni nem lehetett. Kir. Tábla 1883. jan. 8 —49817 sz. a megváltoztatta a tszék ítéletét a kert perújításnak helyt adott, s a tszéket az ügy érdemleges elintézésére utasította — köv. indokolással: