Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 23. szám

Budapest, 1883. szerda, február 28. Bárczay-féle hitbizományi ügy. (Folytatás.) Bárczay Ferencz elhalván, szőnyegre került az utána érvényesítendő örökösödési kérdés, melynek vitatásánál s elbírálásánál megújult a hitbizományilag hátrahagyott javak tulajdonjogi természetének vizsgálata, a korlátlan s korlátozatlan tulajdon kérdése —• kapcsolatban mindig az első szerző Bárczay Samu végintézkédéseivel is. Itt jött elő tüzetesen a res judicata nagy fontosságú kérdése is, melyre nézve a Curia nagy jelentőségű elvi enunciátiókat tett. — Az ügy ezen lefolyása következő: Ozv. Radvánszky Albert né szül. Bárczay Karolin — Bárczay András e. néhai 1874-ben elhalt Bárczay Ferencz (felperesnő atyja) után törvényes örökösödés czimén a kassai 145. sz. telekjkben bevezetett ingatlanok tulajdonjogának megállapítása iránt 1876. szept. 15-én a kassai tszéknél keresetet támasztott. Törvényszék 1879. január 18. — 13329./1878. sz. a. Ítéletével felperesnek a kereseti kizárólagos törv. öröklési jogát megállapította -— egyebekben azonban t. i. a kereseti ingatlanoknak kizárólagos tulajdonjoggal nevérei bekebeleztetése s a tulajdonjogkorlátozás feljegyzésének kitörlése tekintetében elutasitotta — hasonlóan alperest is az azokra vonatkozó öröklési igény iránti viszonkeresetével. >Mert kitüntetett, hogy a végrendelet nélkül elhalt Bárczay Ferencznek felperes a kizárólagos törv. örököse. Tehát itt csak az a kérdés, vájjon a kereseti ingatlanok ezen törv. öröködés tárgyát képezik-e? > Alperes szerint ezen ingatlanok Bárczay Ferenczre az 1814-ben elhalt Bárczay Sámueltől szállottak, ki mint első szerző az 1813. nov. 20. tett végrendeletében s 1813. decz. 17-én kelt fiókvégrendeletében azon vagyonra nézve az öröklési rendet akkép szabályozta, hogy első sorban fivérének Bárczay Istvánnak fia Ferencz (felperes atyja) ennek halála után másodsorban örökhagyó két fivére István s Ferencztől leszármazó fi-ágoni utódok közül mindenkor a legidősebb, — ezen fi-ág kihaltával pedig harmadik sorban Bárczay Dániel s Pálnak fi-ága legyen hivatva az öröklésre. ? Bárczay Istvánnak fi-ága felperes atyjával Ferenczczel kihalván, alperes magának, mint idősb Bárczay Ferencz életben levő legidősb fi-utódjának s eszerint végrendeleti örökösnek kéri a kereseti ingatlanokat megítéltetni, illetve viszonválaszi módosítása szerint, haszonvélvezetébe átadatni. >Alperes tehát öröklési igényét felperes törv. öröklési jogával szemben Bárczay Ferencz vég- s fiók-végrendeletére fekteti. Ezen okmányok eredetijeit azonban fel 23. sz. nem mutatta s azok a jelen perhez csatolt periratok közt sem találhatók fel. De ha ezen végrendeletek tartalma a periratokkal s felperes jogelődje B. Ferencz beismeréseivel igazoltnak vétetnék is, — azon ingatlanokra mégis felperes törv. öröködése volt megállapítandó; mert »1. Néhai Bárczay Sámuel végintézkedéseiben családi hitbizomány felállítása czéloztatván, — miután erre a kir. jóváhagyás mindeddig ki nem eszközöltetett, az ingatlanok, hitbizományiaknak nem tekinthetők — amint ezen minőségnek telekk. feljegyzése a Hétsz. tábla 1869.évi 725.sz. Ítélete alapján ki is töröltetett. »2. Mert habár a kir. jóváhagyás hiánya magában az ebbeli intézekedést még nem teszi érvénytelenné; és habár az esetre, ha a hitbizomány felállítása nem is eszközölhető, ez a végrendelet egészben érvénytelenségét s törv. öröklés beáltát maga után még nem vonja, mégis miután Bárczay Sámuel végintézkedése királyi jóváhagyás hiányában lényegileg nem egyéb, mint szerzeményére nézve az öröklési rendnek minden jövendőbeli családi utódokra kiható oly megállapítása, mint az ősi vagyonra nézve a törvénynél fogva fennállott. Miután tehát B. Sámuel szerzeményi vagyonában oly ősiségi viszonyt állapított meg, minő a szülőktől végrendelet nélkül öröklött vagyonban törvény szerint létezett; és miután másrészt az ősis. pát. 5. §. az ősi s szerzeményi javak közti különbséget megszüntette, tekintet nélkül arra, vájjon az ősiségi viszony a törvénynél fogva fennállott, vagy az első szerzőnek intézkedésén alapult — alperesnek lényegileg az ősiségi viszonyra állapított öröklési igénye helyt nem foghat. >3. Mert az oldalrokonok öröklési igényeinek keletkeztétől az oszt. polg. tkönyv hatályba léptéig több mint 32 év telt le, — tehát ezen igények az ősis. pát. 9. §. 1. bek. szerint többé nem érvényesít hetők. »4. Mert azok iránt a per 1 év alatt az ősis. pat. 9. §. 2. bek. értelmében meg nem indíttatott. »Alperes igényei elévültek s elenyészetteknek tekintendők annál inkább, mivel ugy azon perben, melyet jogelődje B. József 1858. május 12. — 307. sz. a. felperes jogelődje B. Ferencz e. ugyancsak B. Sámuel végintézkedései alapján hitbizomány felállitása, illetve a végrendeletek teljesítése iránt folyamatba tett, a cs k. legfőbb ítélőszék 1859: 6947. sz. Ítéletével, — mind pedig azon másik perben, melyet már jelenlegi alperes a felperes jogelődje e. ismét az érintett végrendeletek alapján B.Sámuel hagyatéka biztosítása iránt 1868. ápr. 25. — 1937. sz. a. indított, a kir. tábla 1868: 29917. sz. s a Curia 1869: 6895. sz. itéleHuszouötödik évfolyam. tében kijelentették, hogy B. Sámuel oldalrokonainak öröklési igényei, amennyiben örökhagyó végrendeletéből kiindulnak, az ősis. pat. 9. §-nál fogva elenyésztek s igy az ugyanezen alapra támaszkodó jelenlegi igényekre nézve az elévülés elvileg és jogerejüleg már kimondatott. > Ennek ellenében nembir nyomatékkal alperesnek az általa felperes jogelődje B. Ferencz e. 1868. évi 168. sz. a. indított perben a kir. tábla 1868. évi 21591. és a Hétsz. tábla 1869: 725. sz. helybenhagyó ítélete indokainak leginkább azon pontjára fektetett védelme, mely szerint jelen alperes utóöröködési joga B. Sámuel végrendelete alapján Bárczay Ferencz halálával fogván csak megnyílni, ezen indőpont pedig még be nem állván: az elévülés s B. András öröklési igényének elenyészte helyt nem foghat; mert eltekintve attól, hogy azon indok csak telekk. intézkedésre, a tulajdonjog végrendeleti korlátozásának feljegyzésére vonatkozik, s ezen indokolásban is kijelentetett, hogy a 145. sz. telekk. inga^anok hitbizományi nem képeznek s Bárczay Samu pótvégrendelete 2., 4. pontjaiban foglalt csupán azon intézkedés ismertetik el fennállónak, melyszerint a mindenkori birlaló azon javak elidegenítésétől s megterheltetésétől eltiltatott, ugy eltekintve attól is, hogy ezen (4., 5. sz.) Ítéletek az 1868. évi 1957. sz. perben hozottaknál (Gr. D.) korábbiak: — ha áll is az, hogy alperes utóörökösödési joga csak B. Ferencz halálával nyilt meg — az utóörökösödés tényleges érvényesítése feltételezi mégis azt, hogy azon végrendelet, melyre ezen öröklési igény állapittatik, az utóöröklés megnyíltának idejében, jogok szerzésének alkalmas alapjául szolgálhasson még; mi itt fenn nem forog, vagyis alperes öröklési igénye B. Samu végrendeletei alapján az ősis. pat. 9. §-nál fogva — elenyészett — nem ugyan azért, mert B. Ferencz halálával megnyílt utóöröködési jogot törv. határidőben nem érvényesítette, hanem mert B. Sámuelnek a hagyományozott javakban nem részesülő oldalrokonai elmulasztották az 1814-ben keletkezett öröklési igényeiknek az ősis. pat. 9. §. határidejébeni érvényesítését, s a kir. jóváhagyást ki nem eszközlék, ugy annak birói kijelentése végett, hogy az örökösödési rendet B. Sámuel pótvégrendelete szabályozandja B. Ferencz ellen a pert annak idején meg nem indították ; mely mulasztások folytán a B. Ferencz utáni utóörökösödés alapja megszűnt. »Többi kérelmével felperes elutasítandó volt, mert a tulajdonjog telekk. bekebelezése végrehajtási, illetve a telekk. hatósághoz benyújtott kérvénynyel szorgalmazandó ; és mert a kérdéses feljegyzés jogerejü Ítéletekkel a javak elidegenithetése s terhelhetése eltiltása folytán történt, és ezen tilalom érvényében fennállónak kijelenTÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Bárczay-féle hitbizom. ügy. — Váltó, polg., s bünt. jogesetek. — Polg. codex terv. — Kendelet. — Curiai Értesítő