Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 90. szám

esetben azonban annak bizonyítása, hogy az ügylet a főnök meghatalmazásából köttetett, a harmadik szerződő felet terheli, a ki ezen bizonyításnál leendő segélynyújtás végett azonban a meghatalmazott ellen perbehivással élni van jogosítva. Ha a kereset elutasittatik s a harmadik ennek folytán vagy a bíróságén kivül nyert értesítés alapján keresetileg az álmeghatalmazott ellen lép fel, az utóbbi köteles bizonyítani, hogy ő az ügylet megkötésére a főnök nevében jogosítva volt. S<orosan véve ugyan a harmadik szerződő felet terhelné a nemleges bizonyítás terhe, mert hisz a kereset alapját annak állítása képezi, hogy az álmeghatalmazott meghatalmazás nélkül szerződött. Miután azonban ezen nemleges bizonyítás a harmadik részéről a legtöbb esetben lehetetlen, az álmeghatalmazott abbeli bizonyítása pedig, hogy ö tényleg meghatalmazva volt, nehézségekbe nem ütközik, a gyakorlat helyesen az álmeghatalmazottat kötelezi a bizonyi'ásra. A harmadik szerződő fel különben nincs akadályozva abban, hogy a főnököt az álmeghatalmazottal egyetemben közös keresettel támadja meg. E közös kereset az 1868; LIV. t. cz. 74. §-ára alapitható. A kir. Curia döntvényei. (Polgári ügyekben). 9. szám. „Azon perek, melyeket több gör. keleti hitközség a gör. cath. vallásra áttért tagjaiból alakult gör. cath. hitközségek ellen az urbért rendezés alkalmával kihasított papi telek birtoka iránt folyamatba tett, a rendes bíróságok hatósága alá tartoznak-e f (8512—1881. polg. számhoz.) Határozat. „Az emiitett perekkel érvényesíteni kívánt igények elbírálása nem a rendes bíróságok hatáskörébe, hanem közigazgatási útra tartozik. Indokok : „A rakoviczai gör. kel. egyházközség 1875. évi 1182. s utóbb 1879. évi 12596. sz. alatt, miután igényeivel a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter által 15473—1873. sz. alatt birói útra utasíttatott, keresetet indított a temesvári kir. törvényszék előtt a gör. cath. vallásra áttért tagjaiból alakult rakoviczai gör. cath. hitközség ellen azon papi telek birtokának megítélése iránt, mely az 1818. évi úrbéri rendezés alkalmával a gör. kel. lelkész ellátására kihasittatott s a telekkönyvi helyszíneléskor az ottani gör. keleti plébánia tulajdonául vétetett fel, de jelenben a gör. cath. hitre áttért községi lakosokból alakult gör. cath. egyházközség nevében az ottani gör. kath. lelkész által birtokoltatik. „Ezen, a nevezett kir. törvényszék és a budapesti kir. Ítélőtábla által érdemleges ítéletekkel elbírált perben a m. kir. Curia 1882. évi ápril hó 13-án tartott polgári teljes ülésében 3">1J. —1831. sz. i alatt a következő, ugyanazon évi ápril 1 %l-én hitelesített határozatot hozta: „Tekintve, hogy a rakoviczai 1818. évi úrbéri rendezés alkalmával két görög keleti lelkész fentartására adományozott két egész telek egyike iránt az ottani görög keleti egyházközség ós a lugosi görög cath. püspöki ordinariatus között fennforgó vitás kérdés tisztán a magánjog és telekkönyvi rendtartás szabványai szerint el nem dönthető; mert a mód, melyen ezen tolok eredetileg szereztetett, nem magánszerzési mód és mert a jelen ós ehhez hasonló lesetekben a legfőbb kegyúri hatóság alatt á'ló lelkészi javadalmazás horáfordítása forog kérdésben ; „tekintve, hogy az ily kérdések eldöntése első sorban mindenkor az egyházpolitikai útra tartozott és hogy az egyház pulit kai hatóságok ezen hatáskörén az 1848 : XX. törv. czikk. G. g-a nem változtatott; „tekintve, hogy o felfogás mellett az ujabb törvényhozás, jelesen az 1868. évi IX. törv. czikk. rendelkezése is szól, mely szerint a szerb és román görögkeletiek között felmerülhető hason vagyoni kérdések elbírálása nem a különben illetékes rendes bíróságokra, hanem ő Felsége álial e végre delegálandó bíróságra bízatott; „tekintve végre, hogy e kérdések szabályozása az elörebocsátottakhoz képest, vagy a fennérintett közkormányzati uton való eintézést, vagy törvényhozási intézkedést igényel: „ezen okoknál fogva a kir. Curia jelen vitás ügyet a rendes biióságok hatósága alá tartozónak nem tekinti. „Minthosy pedig ezen határozat a m. kir. vallás- és közoktatási minister urnák ezen perben e) alatt mellékelt 1S74. évi január 15-én 15473. sz. alatt kelt perre utasító rendeletével ellenkezik és e szerint oly illetőségi összeütközés esete merült fel. melynek elintézésére az 186y. évi IV. t.-cz. 25. §-a a ministeriumot hatalmazta fel az iratok jelen határozat kapcsában az elnökség utján a ministerelnök úrhoz áttétetnek." „Ennek folytán az illető ügyek a ministertanács elé terjesztettek, s a m. kir. igazságügyminister ur 1883. évi junis 23-án 22671 sz. alatt kelt átiratával a m. kir. Curiát értesítette, hogy a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister ur 1883. évi június 3-án 4102 sz. alatt kelt átiratában kijelentette, mikép a m. kir. Curia fentebbi 8512— 1881 sz. határozatát elfogadja, saját 15473 — 1873 sz. határozatát hatályon kivül helyezettnek tekinti, s az egyházi természetű vagyon tu'ajdoni joga iránt a gör. katholikus és görög keleti felekezetűek közt felmerült vitás ügyeket maga is közigazgatási útra tartozóknak elismeri. A ministertanács pedig ezt 1883. évi június 22-én tartott ülésében jóváhagyólag tudomásul vette." Kelt és hitelesíttetett a rn.kir. Curia polgári szakosztályainak 1883. évi september 11-én tartott teljes ülésében. Kereskedelmi jogeset A könyvkivonat, „tartozik* tételei a keresk. törvény életbelépte előtti idŐbÖl származván: ily kereskedelmi könyvek bizonyító erejének tartalma azokra nézve, a korábbi törvények s nem a keresk. törvény 31. %-a szerint bírálandó meg. A kereskedelmi könyvek bizonyító ereje, a kérdéses tételekre vonatkozólag elenyészettnek tekintendő, ha a könyvkivonat az 1868-ki perrend szerint hitelesíttetett ugyan, de a keresetlevél 3 év eltelte után nyújtatott be. A leltár felvétele nem a követelések valódiságának megállapítása czéljából történvén, az, hogy a követelés annak szenvedő állapotába bevezettetett: a követelés valódiságára nézve bizonyítékul nem szolgálhat. Holloházáer Steingut-Fabrik Istványi czég — Weiner Brana és társai e. 389 frt 93 kr. iránt kassai tszék mint kereskedelmi bíróságnál 1880. évi szeptember hóban pert indított; Törvényszék 1882. márczius 28-án 6674. sz. a. azon esetre, ha felperes pótesküt tesz arra, hogy az A) könyvkivonati tételek mind jogezimük, mind mennyiségükre nézve helyesek és áruk kifizetve nincs, kötelbzte alpereseket mint Weiner Ghaim örököseit a reájuk szállt örökség erejéig a kereseti tőkét 1872. évtóü kamatját s 64 frt perköltséget megfizetni ; „mert alperesek a 3. sz osztályegyességben az örökhagyó utáni hagyatéki javakat a 0) leltárra hivatkozva osztván meg, a mennyiben az egyt séget valamennyi alperes aláirta s igy tartalmáról tudomással bírtak. — tehát azon kifogásuk, hogy a leltár felvételénél valamennyi örökös jelen nem lévén, abba a résztvevők tájékozatlanságából nem létező tartozások is felvétetlek, fennállók pedig kihagyattak, az hiányos levén közokiratnak nem tekinthető, annál kevésbé vehető figyelembe, mert per során nem I tagadták, hogy azon leltár We ne: Chaim hagyatéka tárgyalásánál a'apul szolgált . s nem igazolták, hogy kiigazítását szorj galmazták volna. „A leltár érvényességére nem lehet befolyással az sem, hogy a 2. 4. sz. telekk. kivonatokban feltüatetett terhek a leltár cselekvő állapotát felemésztettek, mert eltekintve attól, hogy annak igazolására kinált főesküvel alperesek elkésI tek. a telekkönyvek, a bekebelezett zálogjog tételét igazolják ugyan, de nem a tartozás tényleges fenátlását is. „Felperes a leltárral ós B) beszavatoló végzéssel azt, hogy alperesek Weiner Chaim után örököltek, igazolván, jogosítva volt örökség erejéig keresetét órvényesiteni s ebben nem akadályozza az sem, hogy az osztály egyesség értelmében örökhagyó terheit egyedül Weiner Bernát köteles fizetni; mert ily egyesség az örökösöket egymásközt kötelezheti, de a hitelezőnek jogában áll minden örököst perbeidézni s e tekintetben nem tesz különbséget az sem, hogy minden örökös örökségi jutalékának menynyisege per során meg nem határoztatok mert B) C) okiratokkal igazoltatott, hogy alperesek a kereseti összegen felül örököltek együttesen ; az örökösök pedig