Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 89. szám

tésnek a 310. §2. bekezdése szerint már minősítési esetét képezi, és az általános szabályt, mely a hivatkozott törvényszakasz első bekezdésében van kifejezve, és mely szerint mindenki, tekintet nélkül hivatására vagy foglalkozására stb., a gondatlanságból okozott súlyos testi sértés alanya lehet, a kecskeméti kir. törvényszék figyelmen kivül hagyta s a hivatkozott első bekezdés szempontjából ennnélfogva azon kérdésre nézve: forog-e fen gondatlanság vagy nem ? idézett végzésében nem is nyilatkozhatott; „végre mert az 1880: XXXVII. tcz. 39. 40. §§-ainak egybevetéséből világosan következik, hogy a B. T. K. 310. §-ában érintett tenyálladék feletti határozathozatal birói útra, még pedig a kir. törvényszék hatásköréhez tartozk." 2. Djuza Szima ellen hatósági erőszak miatt lefolytatott bűnügyben a pancsovai kir. törvényszék vádlottat a hatóság elleni erőszak bűntettének vádj a alól felmentette, és a K. B. T. K. 46. §-ába ütköző kihágás megtorlása végett az iratokat az illetékes közigazgatási hatósághoz rendelte küldetni, a községi biró irányában használt sértő kifejezések miatt. Az antalfalvi szolgabíró az ügyet rendes birói útra tartozandónak mondta ki, utalással a B. T. K. 261. §-ára; Torontálmegye alispánja azonban a terheltet a K. B. T. K. 46. § a értelmében marasztalta. A belügyminisztérium, tekintettel arra, hogy a terhelt a községi birót „tolvaj s rabló "-nak czimezte, az alispáni határozat feloldása mellett, utalással a B. T. K. 262. §-ára, a hatóságköri összeütközés eldöntését kéri. A m. kir. ministerium következőleg határozott: „Az érintett ügy ellátása birói útra tartozik; „mert a tárgyalás során kiderült, hogy Djuza Szima uzdini lakos a községi birót a helység házánál többek előtt nyilvánosan „tolvaj, rabló" kifejezésekkel illete, mely eselekmény a B. T. K. 26?. §-ában foglalt vétség ismérveit látszik magában foglalni; „mert az 1880. XXXVII. tcz. 39., 40., 41. §§-ai értelmében az emiitett szakaszban foglalt vétség fölötti határozathozatal birói útra tartozik ; „és mert a pancsovai kir. törvényszéknek és Torontálmegye alispánjának határozataiban hivatkozott K. B. T. K. 46. §-a az egyszerűen sértő, tiszteletlen, de nem a becsületsértő, kifejezések megtorlása tekintetében intézkedik. 3. A Budapest fővárosi rendőrség 14. számú rendőrszobájából Ditrich István ellenőr jelentést tett a III. ker. kapitányi hivatalnál, hogy Tóth János rendőr azon jelentést tette, miszerint Kopp Dávid fuvaros, midőn sebes hajtás miatt nevének és lakhelyének bemondására felszólittatott, nevezett azt megtagadván, az utczán járó közönség összecsoporto- 356 — sulását előidéző lármája mellett kisértetett a rendőrszobába és az ablakon át kibálta a rendőröknek: „maguk betyárok, tolvajok és útonállók". Miután nevét és lakását mégis megmondta, elbocsáttatott, de az utczáról visszakiabálta ; „ilyen betyároktól nem félek". Tóth János, Szabó Dániel, Gónyi József, Janó Péter rendőrök és Kopp Dávid panaszolt kihallgattatván, az államrendőrségi III. ker. kapitányságnál, innen az iratok a budapesti kir, ügyészséghez küldettek, hivatkozással a B. T. K. 262. §-ára. A budapesti kir. ügyészség közvetlen tárgyalás tartását hozta indítványba, mi megtartatván, a budapesti kir. tőrvényszék panaszlottat a B. T. K. 262. §-ába ütköző minősített becsületsértésben bűnösnek mondta ki és hat heti fogházbüntetés és 100 írt pénzbüntetésre Ítélte. A budapesti kir. itélö tábla, hová az ügy az elitélt felebbezése következtében jutott, a fent idézett Ítéletet hivatalból megsemmisítette s az ügyiratoknak illetékes eljárás végett leendő áttételét rendelte el a budapesti III. ker. kapitánysághoz : mert a jelen cselekmény nam vonható a B. T. K. 262. §-a alá, miután a meggyalázás nem nyilvánosan, t. i. nem akképen történt, hogy az a közönségre közvetlenül hatott vagy hathatott és abban a megsértettek erkölcsi értékének csökkenését eredményezte vagy eredményezhette volna ; de illetéktelen volt a kir. törvényszék azért is az eljárásra, mert a sértett felek: Tóth János, Szabó Dániel, Gányi János és Janó Péter sem a bűnvádi eljárás megindítását, sem a vádlott megbüntetését, sem az előnyomozás, sem a tárgyalás folyamán nem kérték". Ezen végzés jogerőre emelkedvén, az ügyiratok a III. ker. kapitánysághoz küldettek, mely a tárgyalást megtartván, panaszlottat a K. B. T. K. 43., 46. és 120 §-ába ütköző kihágások halmazatában mondta ki bűnösnek. A budapesti államrendőrség főkapitánya az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A kir. belügyminisztérium az eljárt közigazgatási hatóságok eljárását megsemmisítvén, utalással a B. T. K. 262. §-ára, az ügyre nézve a közigazgatási hatóságok illetéktelenségét mondta ki. A m. kir. minisztérium következőleg határozott: „Az érintett ügy ellátása birói útra tartozik; „mert azon panaszolt s a tárgyalás során bebizonyított cselekmény, hogy Kopp Dávid utczán és a rendőrszoba előtt összegyűlt népcsoport jelenlétében Tóth János, Szabó Dániel, Gányi János és Janó Péter rendőröket, sőt az egész rendőrséget „hunezut, betyár, tolvaj, útonálló, rabló" kifejezésekkel illette, a B. T. K. 262.§-ában meghatározott nyilvános becsületsértés elemeit látszik magában foglalni. „Egyébiránt azon indokokban, melyek a budapesti kir. itélő táblát a budapesti kir törvényszék által hozott, a vádlottat marasztaló ítéletet megsemmisítő végzésnek hozatalára vezették, neaa is állíttatik az, mintha a jelen esetben meggyalázó kifejezé-ékkel elkövetett becsületsértés tényálladéka nem forogna fenn, hanem tagadásba vétetik egyrészről az elkövetés nyilvánossága s másrészről kiemeltetik a sértett fél indítványának hiánya. „Azonban ezen indokok egyike sem fogadható el, mivel a budapesti kir. törvényszék előtt folytatott végtárgyalás alkalmával Tóth János és Gányi József határozottan vallják, hogy a panaszlott meggyalázó kifejezéseit az uton és az összecsődült nép előtt használta, tehát nyilvánosan követte el a sértést s ez bizonyára alkalmas az erkölcsi érték csökkenésére, miután az összecsődült nép könnyen hajlandó azt hinni, hogy rendőri erőszakoskodás miatt szórja a vádlott szitkait; az azonban épen nem állitható, mint a budapesti kir. tábla végzésének indokaiban foglaltatik, hogy a használt kifejezések a megsértettek erkölcsi értékének csökkenését sem nem eredményezték, sem nem eredményezhették, még ba feltételeztetik is, hogy ilyennek birói megállapítása a jelen esetben lehetséges volna. „A másik érv, hogy a sértett fél indítványa nem forog fenn. el nem fogadható azért, mert a sértett fél indítványának alakja a tőrvényben előírva nem lévén, az a legtágabb értelemben veendő, azaz : az egyszerű felje'entés vagy nyilatkozat a sértett fél részéről már indítványnak veendő: már pedig Tóth János jelentette fel a tényállást s az említett sértő kifejezéseket emelte ki különösen, mi kitetszik a szóbeli jelentése következtében Ditrich István ellenőr által szerkesztett jelentésből; továbbá valamint a nevezett, ugy többi három társa is az előnyomozás és a végtárgyalás alkalmával is folyton kiemelték a sértő kifejezéseket, és a súlypont igen természetesen, mint vétségre, arra is látszott helyeztetni. „Végül megjegyeztetik, hogy épen nincs kizárva azon felfogás lehetősége, miszerint a használt kifejezésekkel a sértett rendőrök ellen olyan tény állíttatott, a mely valódisága esetében bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, s igy a B T. K, 207. §. 2. pontja értelmében hivatalból van helye a bűnvádi eljárás megindításának. Kinevezések. 0 Felsége Nagy Lajos nyíregyházi járásbirósági albirót, az ottani törvényszékhez bíróvá, továbbá albírákká: a budapesti IV—X kerületi járásbírósághoz Szebeny Vidor pestvidéki törvényszéki jegyzőt, a nagykanizsai járásbírósághoz Véber Károly ottani törvényszéki jegyzőt neveíte ki. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos : SZOKOLAY ISTVÁN, VI. kerület Király-ntcza 54.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. Előfizet^gj ár; helyben és vidékre egész évre 12 frt, félévre 6 frt. negyedé, *, Budapest, 1883. S c h 1 e * i n ge r I g „ á t z nyomdája, (rostély-uteza Károlykaszár.ya