Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 88. szám

kot egy nyár lieve magasra szöktet, mig az erős cser s a király tölgy hos-szu éve­ken át alig észlelhető gyürűkket izmosul. Ámde a fejlődés nyomai látható'" ; a különbözet, habár évek során, felismer­hető. Mondhatjuk-e, hogy intézményünk is közelebb jött a fejlettség ama fokahoz. melyet a pálya kezdetén, reményeink teljében, ennyi idő után elérni hittünk, jogosan hinnünk lehetett? A felelet e kérdésre tétovázva keres szavakat. A mai álláspontot a kezdethez méri s azon ered­ményhez jut miszerint a különbözet nem áll arányban a letűnt évek számával. Leszámítva at első hónapokat, mialatt az nj intézmény hire utat tört a felek­hez s maga a közjegyző némileg ismert alakja lett környezetének: azt kell mon­danunk, miszerint a közjegyzőség az eiső pár évben élte jobb korát s változó szerencsével közdve azóta, e magaslatot többé vissza nem hódithatá. S va'i'on kielégítő volt-e ama jobb idő is, vagy csak biztató kezdet, jele csak annak, hogy az első szervezés alapja helyesen volt választva s maga az intéz­mény minősítve arra, hogy megfogamzzék S fejlődésnek induljon ? Nincs helye kité­rési! k az elkedvetlenítő válasz elöl: mi­szerint a közjegyzőség mindeddig nem érte el amaz álláspontot, mely akár fon­tosságánál, akár képviselőinek megbíz­hatóságánál és képzetségénél fogva jogosan megilletné. De azzal, hogy nem fejlődött, még nincs megállapítva a sülyedés. Intéz­ményünk — bízvást mondhatom — nem vesztett semmit sem tekintélyéből, sem hiteléből. "És nem sülyedtetek ti, a kezdet tüzpróbáiban megedzett harczosok ! Egy, ha a sorból kidőlt, nincsenek-e bukott­jai a jelen nemzedék bármely rétegének ? S a tespedést is, minek e visszás helyzet nevezhető, nem a közjegyzők eljárása vagy egyénisége, hanem oly körülmények idézték elő, melyek sokkal inkább ismere­tesek t. kartársaim előtt, s gyakrabban voltak panaszunk tárgyai sem mint azokat újra feléleszteni szükségesnek látnám. Ámde ama körülmények, melyekben a fejlődés akadályait felismertük és jelez­tük, a mi csekély erőinknek hozzáférhet­lenek. Várnunk kell tehát, mig arra hiva­tott kezek fognak a fejlődést gátló aka­dályok elhárításának nehéz munkájához. Nekünk, ez ujintézmény úttörőinek, hiva­tásunk, erőnk a kitartásban áll. Bízzatok! Az idő képe, legyen borús vagy derült: gyorsan változik s meghozza egy perez, mire évek hasztalan vártak ! Addig is magunkban, önerőnkben kell támaszt keresnünk. • Ez év folytán megpendült körünk­ben a közjegyzői seyélyegylet eszméje. Szerény eszme ez, de az első. az alapkő az egység nagy épületéhez. Fogadjátok azt bizalommal s az érdek­lődés melegével. Vajha a jövő közgyűlés azon örvendetes jelentést hallja, hogy intézményünknek, tovább építve, sikeiült oly állaspontot foglalni el, a honnan nem hangzanak el többé meghallgatlanul, — de mint jól irányzott ryil — a czélhoz találnak szavai!" A titkári jelentés szerint tartatott a lefolyt évben 20 választmányi ülés; be­- Zb* ­advány volt 210. mely mind elintéztetett. Fegyelmi ügy volt 10. melyek közül 2 visszautasittatott, egy megintéssel végző­dött, 7 pedig melyek mind egy személy ellen irányultak, a fenyítő törvénszékhez tétetett át. A közjegyzőjelöltek száma 20. A pénztári jelentésszerint. az egylet bevétele 465 írt. volt, kiadása 256 fit. 30 krra rugóit s igy a pénztár mai ál­lapota 208 frt. 70 kr. A segélylap 250 frt. 76 kr, vagyonnal bir. A folyó év előirányzata következőleg állapíttatott meg: kiadás 487 frt. 60 kr, fedezet813 frt 76 kr. A jövő évi tagsági dij 10 írt­ban lett megállapítva s egy régebbi ha­tározat alapján újból kimondatott, hogy irodavizsgálat czimén semminemű dijat sem követelhet egy kamarai teg sem. Elnök ezután bemutatta az igazság­ügyminiszterhez intézendő felterjesztés szövegét, melyeta közgyűlés jóváhagyott. Megtartatván a tisztújítás, elnökké egyhangúlag Ökröss Bálint választatott meg ; választmányi tagok lettek : Wein­mann Fülöp, Rupp Zsigmond, Tokaji Nagy Lajos, dr. Grubiczy László, Je­szenszky Manó, ésdr. Manheimer Ignácz A közgyűlés ezután bizalmas jellegű ér­tekezletté alakult át, melyen a segélylap eszméjét beszélték meg s melyen a pan­csovai, debreczeni, kolozsvári és pécsi közjegyzői kamarák küldöttei is részt­vettek. Jogeset. Az ügyvéd valamely részvénytársa­ság alapítására szolgáló engedélyezési kérvényt nem mint alapító társ, hanem mint ügyvéd irván alá, véghezvitt mun­kálatainak megfelelő dijat és költségei megtérítését követelni jogosítva van, és nem utasítható az állítólagos megegyezés értelmében az engedély értékesítésével eloállandott nyereségbeni osztalékra. De ha ily egyezmény bizonyított lenne is, az ügynédnek azon díjazás és költség megtérítése iránti követelése még is jogosult lenne akkor, midőn az enge­dély nem értékesíttetett, tehát a nyereség­osztalék általi jutalmaztatásalehetetlenné vált. Reinitz Adolf ügyvéd — Koppéi L. M., Kain Dávid és Szitányi László ellen 13929 frt 85 kr. fizetésére a bpesti V. ker. jbiróságnál perelvén — Járásbíróság 1882. november 24-én 77832, sz. alatti Ítéletével a kereseti kö­vetelésnek 10007 frt 65 krra leszállítá­sát s felperesnek Kain Dávid elleni ke­resetétől ezúttal való elállását tudomásul vévén — 1. s 3. rendű alperest egyenlő arányban az alapszabályok összeállításá­ért .1000 frt, az engedélyezési kérvény szerkesztése s benyújtása, valamint az engedélyezni kérelmezett magyar közve­títő bank engedélyezésének kieszközlése körüli összes eljárások s kiadások fejében 200 frtnak, ezen 1200 frt utáni kama­toknak s 180 frt perköltségnek fizetésére kötelezte, felperest többi követelésével elutasítván köv. indokokból: „Első s harmadrendű alperesek per során azt, hogy felperest a Magyar köz­vetítő baTik mint 5 millió foiint alaptő­kével biró részvénytársaság alapítása czéljából az alapszabályok összeállítása és az engedélyi kérvény szerkeszt/'.v a benyújtására, valamint az engedély ki­eszközlésével megbízták volna — taga­dásai vettek, azt állítván : hogy felpe­ressel csupán társultak ezen kitűzött kö­zös czél elérése végett. Ezt bizonyítja alperesek szerint azon kiváló körülmény, hogy felperes a fenti megbízatást kitün­tető meghatalmazást soha nem nyert, sem szóval fentiek keresztülvitele és ki­eszközlésével meg nem bízatott. Ezen állitások alaposságát kétségen kivül he­lyezi az, hogy felperes írásbeli megha­talmazást felmutatni nem képes, sem szóbeli megbízatást igazolni nem tud. „Ámde alpereseknek ezen kifogásuk a perben beügyelt 1872 évi 3161. sz. a keresk. minisztériumhoz alperesek ne­vében felperes által benyújtott kérvény tartalmával ellentétben áll s megczáfol­tatik. Mert alperesek magok beismerik, hogy a fenti kérvényen olvasható név­aláírásuk valódi. — Ezzel szemhen tett azon előadásuk pedig, hogy a kérvény tartalmát az aláíráskor nem értették volna — perbeli komoly és megfontolt állitásnak — figyelemmel alperesek pol­gári állásából folyó s jogosan feltehető képzettségükre egyátalán nem vétethetik. „Miután pedig emiitett kérvényben alperesek a felperest közös ügyvédjök gyanánt önmagok jelölik ki, ezen kijelö­lés pedig a képviseltetést illetőleg ügy­védi megbízást kétségen kivül helyezi, annyival inkább, mert a kérvény világos kitétele szerint a nyerendő értesítésnek közlése is, felperes mint alperesek ügy­védje kezeihez kerelmeztetik kiadatni; s mert végül a megbízásból folyólag fel­peres a kérdéses kérvényt ügyvédi ellen­jegyzéssel e látva nyújtotta be : miből önként következik, hogy habár jelen esetben írásbeli ügyvéd vallás nem tör­tént is, felperes a kérvénynek alperesek általi elfogadása s aláírása következtében ügyvédi megbízatásban részesült és to­vábbá, hogy a kérvény tartalma alpere­sekre nézve jogkötelezö hatálylyal bir s felperest az 1874. 34. t. cz. 54. §-a nyomán dij igénylésére jogosítja fel mint megbízott ügyvédet. „Meg levén ekként állapítva felpe­res kereshetési jogosultsájja, másod sor­ban kérdés tárgyát a díjazás összege képezte. E tekintetben irányadóul az ügyvédnek a megbízás tárgyát képező ügynek minősége s fontossága, valamint az a körül teljesített szellemi és anyagi munkálódás hordereje, mennyisége szol­gálhat ; s minden esetben az ügyvéd ál­tal kimutatott eredményre suly fekte­tendő. „Jelen esetben, habár felperes az általa elfogadás végett bemutatott alap­szabályokban nem saját szellemi szerze­ményét mutatta is be, az alapszabályok­nak az alakulandó Magyar közvetítő bank viszonyához mérten történt átdol­gozása és alka'mazása minden esetre jontosabb és jelentékenyebb horderővel bíró munkálatnak tekinthető ugyan; mindamellett, miután hasonnevű mungál­kodások jutalmazásánál a bekövetkezett • n

Next

/
Thumbnails
Contents