Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 88. szám

— 351 — eredmény sikerességére is fő figyelem fordítandó: tekintettel arra, miszerint a kitűzött czél, a bank létre nem jötte kö­vetkeztében elérve nem lett; felperesnek e szerint kiváltságos (kivételes) jutalma­záshoz igénye nem lehet; mindamellett azonban a teljesített munkálat arányához mérten, tekintettel az 5 millió forint alaptőkére, a leginkább megfelelő dijnak mutatkozó 1000 frttal s illetőleg a kér­vény szerkesztés és egyébb teendőkért 200 frttal felperes megfelelőleg díjazott­nak tekinthető. „Ez alapon alperesek az ítéleti ösz­szegben feltétlenül marasztalandók vol­tak, viszont felperes követelésének többi részével mint ki nem érdemlettel eluta sitandó volt. Kir. Tábla 1883. január 30 án 59183. sz. a. következőleg ítélt: „Az első bíróság ítélete részben megváltoztatik — alperesek egyenként csakis 171 frt 43 kr. és ennek perkez­déstől, 1^81. deczember 5-től járó ka­matai fizetésére köteleztetnek, a perkölt­ségek pedig kölcsönösen megszüntetnek, köv. indokolással: „A neheztelt Ítélet a kereseti jog feltétlen megállapítására, ugy a díjösszeg mennyiségére vonatkozó részében indo­kolásánál fogva helybenhagyandó volt ugyan; de miután ugyanezen ítélet ér­telmében felperesnek az összes működése fejében ítéltetett meg 1200 frt, a kere­seti előadás értelmében pedig ezen díj fizetése 7 alapitót terhelné, alperesekre fejenként a megítélt dijnak csak egy he­tedrésze esik; miért is a marasztalási összeget ily értelemben leszállítani, a perköltségeket pedig kölcsönösen meg­szüntetni azért kellett, mert felperes ke­resetének csak igen csekély részében adatott hely. Kir. Curia következő ítéletet hozott: „A másodbiróság ítélete oly érte­lemben, hogy az ítélet hatálya csak 1. és 3. rendű alperesre terjed ki, annak indokaiból s még azért is helybenha­gyatik: „mert felperes az engedélyezési kér­vényt nem mint tagtárs, hanem mint ügyvéd irván alá, ezen tény ellenében azon főesküvel bizonyittatni kivánt kö­rülmény, mintha felperes az általa telje­sített munkálatokat mint alapító társ in­gyen vállalta volna el és csak az enge­dély értékesítése esetére lett volna a nyereségben részesítendő, döntő fontos­sággal annál kevésbé bír, mert még azon esetben is, ha alperesek állítása valónak bizonyittatnék : felperes jogosítva lenne a véghez vitt munkálatokért meg­felelő dijat, kész kiadásaiért pedig költ­ségei megtérítését követelni, minthogy az engedély nem értékesittetvén,felperesnek a nyereségből leendő jutalmaztatása le­hetetlenné vált". (1883. szept. 4. — 2598. sz. a.) Jogeset. Az Özvegyi jog törvény szerint csak a férj által tényleg birt vagyon haszon­élvezetére terjedhetvén ki: az özvegy e jogczimén nem igényelheti a haszonélve­zetet oly vagyonból, mely férjére csak bi­zonyos haláleset beáltával fogna átszálni mi azonban még nem történt meg. A perindítás előtti már lejárt évi haszonvételek az özvegynek meg nem Ítél­hetők, midőn a végrendelet homályos tar­talma kétségessé tette, váljon az Özvegy­nek özvegyi jogczimén van-e valami kö­vetelni valója. Özv. Milanóv Bozsidárné szül. Po­povics Katicza — Nadrlyánszky Dina, Milanov Milos úgyis mint kisk. Milanov M.. J. Gyóka gyámja, továbbá Milanov K., Domjanka stb. ellen özvegyi jog ér­vényesítése, bizonyos ingatlanok birtokba bocsátása, ingók visszaadása és elvont haszonvételek megtérítése iránt a nagy­kikindai törvényszéknél pert indítván Törvényszék 1881 febr. 26. 6100 sz. a. kötelezte alpereseket a felperes­nek özvegyi haszonélvezeti jog czimén 1876 mart, 22-től mint férje Milanov Bozsidár elhalálozása napjától évenkénti 210 frtot készpénzben néhai Nadrlyánszki Tima hagyatékából akkép kiszolgáltatni, hogy letelt időre az esedékes öszeg egy­szerre lefizetendő, jövőre pedig felperes özvegysége ideje alatt két egyenlő rész­letben — julus s okt. 1-én. Felperest keresete többi részével elutasította s a perköltségeket kölcsönö­sen megszüntette ; „mert a 0. végrendelet 12. pontjá­ban néhai Nadrlyánszki Tima akkép in­tézkedett, hogy a menyiben unokája Mi­lanov Bozsidár gyermekek nélkül elhalna utóbbi özvegyének — felperesnőnek — egy fél úrbéri telek, fél ház, t,zőlő és kert özvegysége tartamára haszonélve­zetül kiadattassék. „Milanov. B. gyermekek nélkül el­halván, tekintettel arra, hogy a 12 p. intézkedése, az I. pontbeli azon intézke­dést, mely szerint 1. r. alperes Nadr­lyánszki Dina az egész hagyatéki vagyon korlátlan kezelőjéül neveztetett ki, rész­ben meghiusítja: kétség nem forog fenn aziránt, hogy a végrendelkezőnek a 12 pontbeli későbbi intézkedése által akarata oda irányult, hogy felpere»nő özvegyi jogát biztosítsa. „Minthogy azonban ama ingatlanok, melyeket végrendelkező e czélra szánt határozottan megjelölve nem lettek, és részben mások tulajdonát képezik; mint­hogy továbbá felperesnőnek e részbeni kérelme határozatlan, — de magával a végrendelet intézkedésével is ellentétben áll; s minthogy végre a perbeli ada­tok jelesül a bírói szemle eredménye szerint az állapitatott meg, hogy néhai Milanov Bozsidár a hagyatéki vagyontól különválasztva önállólag mitsem birto­kolt ; s igy ez alapon azon ingatlanok, melyek természetben átadhatók lennének, meg nem határozhatók: „Mind ezeknél fogva felperes vagy­lagos kérelméhez képest az ingatlanok természetbeni haszonélvezete helyett, a birtok arányához mért, s birói becsű utján megállapított évi tiszta jövedelem volt részére megítélendő. „És tekintve, hogy a fél háznak évi lakbére 100 frtban, a szőlő, s kérnek évi tiszta jövedelme 30 frtban, egy hold (láncz) földé 10 frtban állapitatott meg; miután fél úrbéri teleknek mivelós alá kerülő része 16 holdból áll, az elvont évi hasznot illetve tiszta jövedelmet azon ingatlanokból, melyeknek haszonálveze­tére felperes jogosítva van. összesen 290 frtban bíróilag elfogadni kellett. „A H. jegyzékbeni ingóságok iránt felperes elutasítandó volt, rrert alpere­sek határozott tagadása ellenében felpe­res azoknak alperesek kezeih z való ju­tását, vagy átadását nem bizonyította be, s ily esetben eskü általi bizonyítás helye nincsen." , Kir. Tábla 1882. okt. 16—23436. sz. a. az ingatlanokra vonatkozólag a tszék ítéletét megváltoztatta, s felperest keresetével mint idő előttivel elutasí­totta ; az ingokra, s perköltségekre nézve pedig részben helybenhagyta ; köv. indokokból: „A C. végrendeletet 1. pontjának első bekezdésében néhai Nadrlyánszki Tima örökhagyó összes vagyonának ke­zelésével, s arról való korlátlan rendel­kezéssel fivérét Nadrlyánszki Dimát ru­házta fel. Ezen pont második bekezdé­sében pedig azt rendelte, hogy hagyatéki vagyona a következő pontokban örökö­söknek kinevezett unokái: Milanov Boz­sidár, Milos, s a többi háromra csak ne­vezett testvérének elhalta után száljon át. „A menyiben tehát felperes az idő­közben elhalt férje Milanov Bozsidárnak a végrendelet 2. pontjában örökségkép hagyott ingatlanokra özvegyi jogát a tör­vény alapján veszi igénybe : ezen igénye, minthogy azt a törvény csak a férjnek már szerzett, s nem a megszerzendő és egy harmadiknak korlátlan rendelkezése alatt álló vagyonra nézve engedi meg — most mégis mindaddig, míg Nadr­lyánszki Dima él, . nem érvényesíthető : felperes tehát erre nézve elutasítandó volt, „Hasonlóan elutasítandó volt felpe­res özvegyjogi igényével, mint időelőtti keresettel azon ingatlanokra nézve is, melyek neki a végrendelet 12. pontjá­ban özvegyi jog czimén hagyattak: mert ezen pontban a D. alatt nevezett, s fér­jének szükségkép hagyott ingatlanok egy részéről rendelkezik az örökhagyó az ő javára, s abban az 1. pontban említett korlát, mellyel hagyattak a 2. pontban férjének az ingatlanok — világosan meg­szüntetve nem lett; a 12. pont szövegé­ből pedig ezen megszüntetést kimagya­rázni, illetve azt, hogy e tekintetben az örökhagyó felperest, mint unokája fele­ségét, kedvezőbb helyzetbe akarta volna juttatni mint őt magát az unokáját — fel­tenni nem lehet. „Az ingóságokra stb. nézve a tszéki indokok fogadtattak el." Kir. Curia következőleg itélt: „Mindkét alsó bír. ítélet megváltoz­tatásával köteleztetnek alperesek felperest özvegysége ideje alatt a szanádi 194. sz. telekjben foglalt 54 sz. ház és mel­léképületeinek egy negyed része közös élvezetébe 15 nap alatt bocsátani; to­vábbá ugyanannak az ugyanazon telekjben foglalt külsőségek közül egy nyolczad telket, valamint egy kert és egy szőlő­nek fele részét haszonélvezetébe átadni ; vagy ha ezen kötelezettséget a kitett ha­táridő alatt nem teljesítenék, köteleztet­nek végrehajtás terhe mellett felperes részére a megjelölt ingatlan vagyon jö­vedelmeiként minden év július 1-en és.

Next

/
Thumbnails
Contents