Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)
1883 / 87. szám
„Glück Fercncz 1876. november 28 án kelt A) végrendelete 5. pontjában felperesnőnek férjhez n.enetele esetére a kereseti 3000 fit kötvényeket hagyományozta azon feltétel alatá : ha nála haláláiy szolgálatban marad. Mivel azonban felperes a C) anyakönyvi kivonat szerint 1880. január 10-én ment férjhez, végrendelkező pedig 18SJ. január 22-én halt el: ugyanazért 1. r. alperes a tanúvallomásokkal is bizonyított azon ténykörülményből, hogy bár felperes végrendelkező akaratjával ment férjhez ennek halála előtt, azon következtetést származtatja, hogy miután végrendelkező ezen ténye által a végrendeletben kifejezett akaratját megváltoztatta és ekként a lehető végrendeleti feltételt lehetlenné változtattta : a végrendelet is megvan változtatva, vagyis megszűnt ama végakarat, hogy felperes a kereseti hagyományt megkapja. .Ellenben felperes tiltakozik az ellen, hogy végrendelkező akaratját megváltoztatni akarta; hanem csak arról van szó, hogy a felfüggesztő feltétel teljesíttetnek tekintendő-e? Mivel pedig végrendelkező saját ténye által lehetetlenné tette a kikötött végrendeleti feltételt, t. i. azt, hogy felperes az ő haláláig nála maradjon ; mert a végrendelkező kívánságára és ténykedése folytán ment el szolgálatából a felperes ; tehát ez a végrendeleti feltételt, a szolgálatbani maradást nem tölthette be : ebből azon okszerű következtetés vonandó le, hogy végrendelkező az emiitett feltétel teljesítésétől felperest felmentette. „Tekintve már most, hogy az alperesileg ugyan kifogásolt, de a penend 192. §. alá eső tanuk Holczer József és Borbála, valamint Bayer István, Anna, dr Kapinay E. és Eolman Anna vallomásával be van győzve, mikép végrendelkező maga akarta felperesnek a halála előtti férjhez menetelét s arra maga is közreműködött azzal, hogy ama tanuk előtt felperes iránti jó indulatának kifejezést adott a végrendeletben annak ja vára tett intézkedésre való hivatkozása által — végrendelkező ezen tényeiből épen nem következtethető a végakarat megváltoztatása, hanem azokból inkább azon jogi nézet folyik, mikép végrendelkező felperest felmentette azon feltétel alól, hogy haláláig nála maradjon és hogy érvényében fenthagyni akarta végrendelete 5. pontjának azon második részét, mely szerint az ő halála után a kereseti kötvények felperesnek kiadattassanak. „Ezen jogvélelem még abban is találja alapos támogatását, mikép ha vrj/rende!kező felperest a szolgálatjábóli kilépése folytán meg akarta volna fosztani a hagyománytól: akkor szükségkép fiókvégrendeletileg intézkedett volna aziiánt, hogy a 3000 frt kötvények felperes elhalálozásáig kit illessenek, t. i. vagy az utóöröklésre hivatott 1. rendű vagy 2. r. alperest mint átalános örököst, ki egyébkéntarra perbei nyilatkozatához képest igényt nem is tart. „Mindezeknél fogva 1. r. alperest marasztalni kellett. .Nem volt figyelembe vehető 1. r. alperes azon állítása, hogy felperes az egybekelés alkalmával Glück Ferencz gazdájától 2000 frtot kapott, mert hogy ezen összeg felperesnek szerzeménye volt, azt Eolman és a két Holczer tanúsítja. Nem szintén azon érvelése sem, hogy végrendelkező végrendeletébeni gondoskodására nézve a tanuk előtt tett nyilatkozatát arra értette volna, hogy 5 darab kismártoni takarékp. részvényt, melyek értéke a csatolt bizonyítvány szerint legalább 1000 frtra rug, felperesnek feltétlenül úgyis hagyományozott. Mert a fenn megállapított jogvélelemmel, ugy Holczorék vallomásával szemben, hogy végrendelkező a halála esetére felperesnek tetemes összeget hagyományozott, a végrendeletben elismert felperesi hűség és szorgalom megjutalmazása eme összegre s egyébként hagyományozott csekély ingóságokra nem vonatkozhatik. „2. r. alperes részére felperes perköltségben marasztatott, mert az per során kinyilatkoztatta, hogy felperes felszólítására per kezdése előtt Írásban is kiadta volna akaratját aziránt, hogy nem támaszt igényt a kérdéses kötvényekre, felperes pedig nem is állítja, hogy 2. r. alperest felszólította'"-volna : azért a kereset ellene csak akkor lett volna jogos, ha 2. r. alperes mint általános örökös által felperes hagyománya kétségbe vonatott volna". Kir. Tábla 1883. január 23. 30359. sz. a. megváltoztatta és felperest 1. r. alperes irányában is elutasította és 60 frt perköltségben marasztalta, következő indokokból: „Az A) végrendelet 5. pontjából határozottan kitűnik, hogy a 3000 frt kötvényeket illetőleg felperes javára szóló intézkedés azon felfüggesztő feltételhez köttetett, miszerint felperes a végrendelkezőnél annak haláláig szolgálatban maradjon ; minthogy pedig felperes maga beismerte, hogy végrendelkező házát egy évvel elhalta előtt elhagyta : kétségtelen, hogy a hagyomány elnyeréséhez kötött feltétel meg nem tartatott s igy felperesnek kereseti joga nincsen. „Felperes ez ellen, hivatkozással arra, hogy végrendelkező önmaga kívánta, mikép felperes a házát elhagyva férjhez menjen és ez alkalommal ismételve kijelentette volna, hogy róla a végrendeletben gondoskodott, és épen e miatt férjhezmene'elekor saját szerzeményét kivéve nem ád neki semmit, azt következteti, hogy végrendelkező ezen tényei által önmaga állott el a végrendeleti feltételtől, illetőleg önmaga mentette fel felperest annak teljesítésétől, a mennyiben ő tette azt lehetienné. „Ezen érvelés azonban el nem fogadható ; mert mig egyrészt a ház elhagyása egészen felperes szabad akaratjától^ függött és önmaga sem állítja, hogy akár erre, akár a férjhezmenetelre kényszeríttetett, másrészt végrendelkező, ki irásVeli végrendeletét sem szóval, sem írásban meg nem változtatta : az abban kikötött leltételtől sem nyíltan, sem hallgatag elállottnak nem tekinthető. „Felperes tehát a végrendeleti feltétel alól felmentettnek nem tekinte'hetik és ez irányban sem azon körülmény, hogy a férjhezmenetelt végrendelkező közvetítette, sem az, hogy utóbbi a tanuk előtt is oda nyilatkozott, mikép végdeletében felperesről gondoskodott, nem képez bizonyítékot; mert egyrészt végrendelkező a végrendelet 0. pontjában a követelt 3000 frton felül csakugyan bútort, ágyneműt, edényeket s 5 darab takarékp. részvényt is hagyott felperesnek, de másrészt a tanuk előtt tett nyilatkozatok, melyek a szóbeli végrendeletek formaságaival nem birnak, ezt nem helyettesithetik : az írásbeli végrendelet intézkedését pedig csupán szabályszerű uj, vagy pótvégrendelet módosíthatná, és ezekkel szemben azon felperesi érvelés sem jöhet tekintetbe, mintha itt végrendelkező cselekedeteiből következtethető akarata lenne irányadó, mert ez csak akkor döntő, mikor a végrendelet szövege nem világos s különbözöleg értelmezhető". Kir. Curia a tábla Ítéletét indokaiból helybenhagyta, annál inkább: „mert a kereseti 3000 frtos kötvény kiszolgáltatása azon feltételhez lévén kötve, a végrendelet ő. pontja szerint: „ha felperes a végrendelkezönél annak haláláig marad szolgálatban, különben nem kap semmit" — felperesnek, ki a végrendelkezönél annak haláláig nem maradt — habár bebizonyitottan annak beleegyezésével ment is férjhez — azt kellett volna bizonyítani, hogy a vógintézkedő azon feltételt, melyhez a 3000 frt kiadását kötötte, egy későbbi végrendelete által megszüntette, ezt azonban nem bizonyítja: mert azon körülmény, hogy a házasság az ó beleegyezésével jött létre és hogy tanuk előtt nyilatkozott, mikép felperesnöról végrendeletében gondoskodott: a kitett feltétel megszüntetésére nézve elégséges bizonyítékot nem képez. „A perköltségek kölcsönösen megszüntetendők, mert felperes nem minden alap nélkül kezdette a jelen pert. {1883. május 16. — 2193. sz. a. A budavári gyilkosság vádkérdése a kir. tábla előtt. Ezen borzasztó bűnesetben az eljáró törvényszék fontos gyanu-okok alapján: Berecz Jánost, Spanga Pált, Pitéli Jánost és Jávor Mihályt vád alá helyezte. Ezen határozat ellen csak Jávor Mihály élt felebbezéssel s ennek folytán került az ügy most a budapesti királyi tábla elébe. A táblai büntető tanács, melyben ez ügy elintézés alá vétetett, következőleg alakult: az elnökséget kivételesen maga a kir. iábla elnöke : Szabó Miklós vette át — itélő birák : Kállay Adolf, Széli Farkas, Netiberger Ignácz, és Németh Péter. Utóbbi teljesítette az előadói tisztet. Jávor ellen kétségtelenül fenforogtak némely gyanuokok. Ő az Eszterháfcy utczai -i -ik szám alatt lakott Pitély Jánossal együtt és gyakori érintkezésben áilott Spanga Pállal; már ez a körülmény is gyanússá tette, de azonkívül eU