Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 86. szám

Kovák Virgil — Popovics Mária közt fenforgó ügyben előbbi kifogásokat adott be a borosjenöi jbirósághoz és a foganatosított végrehajtást hatályon kí­vül helyeztetni kérte. Járásbíróság 1881. október 26-án 1964. sz. a. végzésével akifogásokat el­vetette s a végrehajtást érvényében fen­tartotta — a perköltségek kölcsönös megszüntetésével; „mert kifogásoló által alkalmazni kért 1874. 35. 113. §. /) pontja itt nem alkalmazható miután a temesvári szerb püspöki felmutatott intézmény, mint hi­vatalos hatáskörben kibocsátott, közok­mánynak, s így mivel szabálytalansága vagy hamissága nem igazoltatott, teljes bizonyító erejűnek tekintendő; és az szerint kifogásoló az elválás iránti lépé­seket az aradi g. szerb lelkész előtt ille­téktelenül tette meg s igy azok meg nem tetteknek tekintendők; az A) köz­jegyzői kiadmány szerint pedig kifogá­soló végrehajtást szenvedett fél a tartasi kötelezettséget mindaddig tartozik telje­síteni, mig valamelyik fél a válási lépé­seket meg nem tette". Kir. Tábla 1882. márczius 20-án 52369. sz. a. mindkét fél felebbezésére a kifogások elvetésére nézve helyben­hagyta, a perköltségek tekintetében azon­ban íregváltoztatta s kifogásolót 15 fo­rintban marasztalta ; „mert kifogásoló a kifogások elve­tésével pervesztes lön, tehát a perkölt­séget viselnie kell". Ez elíen kifogásoló ismét felebbezett. Itt azon nézet n érült fel, mikép az ügy érdemben már nem volt felülvizsgálható, a költség iránt tehát felülvizsgálatba a Curia nem bocsátkozhatott, mert a per­költség iránti intézkedés nem egyébb, mint az ügy érdemben kelt bírói meg­állapítás folyománya s csak az ügy ér­dem megvizsgálása alapján vehető ala­pos megfontolás alá. (1874. 35. 119 §. 1881. 60. t. 2. §. 1881, 59. t. 59. §. í lapján hivatalból visszaút.) Kir. Curia ezen felebbezést elfo­gadván, vizsgálat alá vette és a tábla végzését nem felebbezett részében érin­tettlenül, a perköltségre nézve pedig hely­benhagyta indokaiból". (1883. aug. 21. — 2329. sz. a.) Jogeset. A hitbizományi birtokos haszonélve­zeti joga telekkönyvileg kitüntetve nem levén: arra a végrehajtási zálogjog elö nem jegyeztethetik. Friedmann Vilmos — gróf Konigs­s«;jg Fidél e. 7469 frt. iránti végrehaj­tási ügyében a végreh. végzés telekk. bejegyzése kérelmeztetett melyet az el­járt temesvári jbiróság végreh. végzésé­ben elrendelte s e végett a borosjenői jbiróságot kereste meg. Járásbíróság mint telekk. hatóság 1882 aug. 3—2438 sz. a. annak foga­natosítását megtagadta. „mert alperes tulajdonjoga a kérdé­ses tanczi ingatlanra nincs bekebelezve, az hitbizományi képezvén s a haszonvé­tel a tulajdonos Eönigsstgg családot il­letvén ; a hitbizományi birtokot illető haszonvételre nézve pedig telekk. be­jegyzés helyt nem foghat, mert az más­nak mint ingóságnak nem tekintet­hetik. Kir. Tábla 18*2 nov, 29 — 55477 sz. a. végzésével megváltoztatta s a ke­reseti összeg, kamatai s perköltség ere­jéig a végrehajtási zálogjogot alperesnek mint hitbizományi birtokosnak haszonvé­teli jogara előjegyeztetni rendelte ; „tekintve hogy a gr. Königssegg család rothenfelsi ágát illető hitbizomány ez idő szerinti birtokosa gr. Königssegg Fidél alperes — mint birtokost pedig az 1869 apr. 7ki hitbiz. rendelet 13 § ér­telmében a hitbizományi vagyon s jöve­dékének minden haszonélvezete életfogy­tilag megilleti; és pedig a 16 § szerint a birtokos személyes hitelezőinek kielé­gítésére is fordítható. „tekintve hogy ezen haszonvétel a birtokost, ennek telekk. kitüntetése nélkül is megilleti ; és hogy a haszon­élvezeti jogra elrendelt végrehajtás a végreh. zálogjognak bekebelezése, elő­jegyzése vagy feljegyzése által foganato­sítandó (1881 : 60. t. cz. 208 §) mi a telekk. hatóság körébe tartozik." Kir. Curia a táblai végzés megvál­toztatásával az elsőbiróságit hagyta hely­ben, nem ugyan indokaiból, hanem csak azért: „mert az (1881 : 60 t. cz. 208 §) értelmében telekkönyvi bekebelezésnek és előjegyzésnek csak azon esetekben van helye, ha a haszonélvező haszonél­vezeti joga telekkönyvileg be van jegyez­ve ; jelen esetben pedig gr. Königssegg Fidél hitbizományosi haszonélvezeti joga, a tanczi telekkönyv tanúsítása szerint — habár az öt a hitbizományi intézmény és az 1869 april 7-ki min rendelet ér­telmében meg is illetné — telekkönyvi­leg kitüntetve nem levén, — csak az érintett törvénynek 213 § szában, de nem annak 208 §-ban elöszabott eljárás al­kalmazható." (1883. aug. 14—5219 sz. a.) Kereskedelmi Jogeset. A kö'tlevelek mint kétoldalú terhes szer­ződések, csak akkor ruházhatók át, ha azok határozottan rendeletre szólnak; oly kötlevél, melyben ezen kikötés nem fog­laltatik, egyszerű engedmény alapján át nem ruházható. Strein s Klein czég dr. Weisz Zsigmond által képviselt Hohenauer Zu­cker-Fabrik der Gebrüder Strakosch e. 66 frt. iránt a nagykanizsai járás- mint kereskedelmi bíróság előtt pert foly­tatván : Járásbíróság 1882. július 17—6199 sz. a. birói illetőségét megállapítván alpe­rest a kereseti összegben, kamataiban, s 16 fit. 80 kr. perköltségben elma­íasztalta ; „Mert az A kötlevélből kétségtelen hogy alperes a nagykanizsai képviselője Kohn E. által szerződött ezukor szállí­tásra; a szállítást szerződő M. Ruen­feld czég részére részben teljesítette is. A szerződés illetve kötlevél időközben Eeuenfeld czég által felperes czégre át­ruháztatott, s az átruházásról engedmé­nyes értesítette alperes czéget, a mint az nem is tagadja. Nem tagadja alperes czég azt sem, hogy fel lett szólítva a szál­lításra, de azt nem téliesítetté. A felszá­mított 66 frt követelés ellen pedig ki­fogást nem emelt. „Ezeknél fogva alperes a kereseti összegben stb. elmarasztalandó volt" Kir. Tábla 1883. jan. 17—4220 sz. a. az első bíróságnak mind illetékességi végzését, mind ügyérdembeni ítéletét helybenhagyta indokaiból — az illetékes­ség kérdésében különösen azért is : „Mert a keresetben emiitett jogügy­let az A kötlevél tartalmából kitünőleg, s alperes beismerése szerint is, alperes megbízottjának közvetítése mellett Nagy­Kanizsán jött létre, s mert alperes a kötlevél tartalmával szemben azt, hogy a teljesítés helyéül Bécs köttetett volna ki, nem igazolta „e szerint az úgy a szerződés meg­kötése mint a kötelezettség teljesítése helyéül is Nagy-Kanizsa levén tekintendő: az eljáró bíróság illetékeésége helyesen állapíttatott meg (perr. 35. §.) Kir. Curia következő ítéletet hozott: „Mindkét alsó bírósági Ítélet az ügy érdemében megváltoztatik, s felperes ke­resetével elutasitatik, egyszersmind kö­teleztetik perbeli és felebbezési költség fejében alperesnek 20 frtot fizetni. Indokok : Kötlevelek mint kétoldalú terhes szerződések csak akkor ruházha­tók át, ha határozottan rendeletre tzó­lanak. „Miután az A kötlevélben ezen ki­kötés nem foglaltatik, az felperesre egy­szerű engedmény alapján átruházható nem volt „Ekként alperes a felperest vevőül — főleg figyelemmel arra, hogy jelen esetben személyes bizalmon alapuló hi­telre való vételről van szó, — elfogadni nem tartozván : jogosan tagadhatta meg az engedményesi minőségben anélkül, hogy a vétel árnak azonnali kószpénz­beni lefizetése ajánltatott volna, — fel­peres részéről tőle követelt ezukor szál­lítást. .Ezeknél fogva felperes az alperes ellen kártérítésre való jogosultsággal nem birván ; mindkét alsó bírósági ítélet megváltoztatásával, felperes keresetével elutasítandó volt. -Felperes teljesen porvesztes levén a mérsékelten megállapított költségben elmarasztalandó volt. (1883. július 11. 452 sz. a.) Büntetőjogi eset. A gyilkosságbani bűnösség megálla­pítandó, midőn vádlott önvallomásaiból kitűnik, hogy neje megölését már a tett elkövetése előtti napon fontolta meg és emelte elhatározásra; s ha való lenne is. hogy annak kivitelét függesztette volna fel az azzal megkisérlendö kibékülés si­kertelenségétől. A férj által nején véghezvitt gyil­kosság büntetésének megállapításánál a bünt. tkönyv 92. %-a helyes alkalmazást nyer, tekintettel azon állandó elkesere­dettségre okot szolgáltatott boldogtalan

Next

/
Thumbnails
Contents