Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 86. szám

— 343 — családéleti viszonyra, mely ezen házastársak között, és pedig a no hibája folytán létezett. Bozsin llia 38 éves gyermektelen földmives nején elkövetett gyilkosság miatt fehértemplomi tszéknél bünperbe fogatott. Törvényszék 1882. nov. 28-án vádlottat a gyilkosságban (278. §.) bűnösnek kimondotta s 15 évi fegyházra itélte köv. indokokból: „Vádlott vizsgálóbíró előtt beismerte, hogy nejét előre megfontolt szándékkal lelőtte — mentségéül azt hozván íel, hogy neje őt egész vagyonától megfosztotta, hozzá hűtlenné lett, sőt végre házából is elkergette, és habár minden lépést megtett a kibékülésre, ugy a községnél, mint az oraviczai jbiróságnál, de miután utóbbi által is elutasittatott, akkor fogamzott meg benne azon szándék, hogy nejét még egyszer kibékülésre felszólítsa s ha azt megtagadja, őt lelövi; miért kétcsövű fegyeverét golyóra megtöltvén, nejét június 3-án reggelén a mezőn felkereste és miután öt kibékülésre felhívta, de az kérését ujolag megtagadta, nejére fegyverét két szer elsütötte s őt lelőtte, ki azonnal meg is halt. „Habár vádlott ezt végtárgyalásnál nagy részben visszavonta, azt adván elő, hogy nem volt szándoka nejét meggyilkolni, hanem ó az nap részeg lévén, midőn feleségével a mezőn találkozott és éhes lévén, tőle málét kért, az reá kapáját felemelte, mitől megijedvén, hátrá'ni kezdett s e közben fegyvere elsült. „Azonban tekintetbe véve, hogy vádlott e részben a vizsgálóbíró előtt oly határozott vallomást tett, hogy annak mostani visszavonása birói figyelembe nem vétethetik, annál kevésbé, mert ott azt is beismerte, hogy előre eltökéllett szándékának véghezvitelére pálinkát ivott, mert különben attól félt, hogy bátorsága utolsó percben elhagyja. „S igy az ölésre irányuló bűntett íényálladéka vádlott ellenében mind alanyi, mind tárgyi tekintetben helyre van állítva s miután szándékát előre megfontolva vitte véghez, a 278. §. alá eső gyilkosság volt megállapítandó; „figyelembe véve azonban a túlnyomó enyhítő körülményeket, u. m. jó előéletét, neje kicsapongását, vagyontóli megfosztatását, házából kikergetését, bűnbánó beismerését, önkénytes jelentkezését — a 92. §. alkalmazásával büntetése halál helyett fegyházban volt kimérendő. Kir. Tábla 1883. január 30-án vádlott s kir. ügyész felebbezésére megváltoztatta, vádlottat a gyilkosság helyett szándékos emberölésben (279. §.) nyilvánította bűnösnek s ezért a 92. §, alkalmazásával 10 évi fegyházra stb. itélte köv, indokolással: „Vádlottnak vizsgálóbíró előtt tett (fent közlött) beismerő vallomása e helyütt is teljes bizonyító erejűnek fogadtatik el arra nézve, hogy vádlott nejét szándékosan ölte meg ; de miután vádlott ölési szándéka véglegesen keletkezettnek csak akkor tekintethetik, mikor kibékülési kísérlete neje által visszautasittatott, s miután bizonyítottnak veendő az is, hogy e szándékának megfelelően a tettet az elkeseredés s apáiinka mámorító hatása alatt hajtotta véghez : ennélfogva a 279. §. alá eső szándékos emberölésben volt bűnösnek kimondandó, mi az enyhítő körülmények folytán élethosziglani fegyház helyett 10 évivel találtatott büntetendőnek". Kir. Curia a tábla ítéletét megváltoztatván az első bíróságit hagyta helyben azon módosítással, hogy vádlottra kimért 15 évi fegyház mai naptól számítandó, s ebből a vizsgálati fogság által 8 hó kitöltöttnek nyilvánitatik — a tszék indokaiból s a köv. indokoknál fogva: „Hogy vádlott elhalt nejét azon módon fosztotta meg életétől a hogy azt az alsóbb bíróságok ítéleteik indokaiban előadják, vádlott beismerése nélkül is teljesen be van bizonyítva Gavorina Petra, Molin J. tanuzásai valamint az ezeket támogató Bjela, s Gavorina Petru meghitelt tanuk vallomásai által. „Ezen bizonyítékokkal szemben nem létezik helyes ok arra, hogy vádlott valllomása minden részeiben valónak tekintessék, s annak azon puszta állítása is : hogy vádlott a bűntett elkövetését megelőzőleg, bátorság szerzs végett egy itcze erős pálinkát ivott volna, megtörtént tényként elfogadtassák, — attól eltekintve is, hogy vádlottnak a bűntett elkövetése előtti barangolása, feleségéhez intézett felszólításának szabályossága, valamint az összes történtekre — a puska töltésének megvizsgálásától kezdve — vonatkozó részletes, s összefüggő előadása, az ittasság nagyobb fokának fenforgását merőben valószínűtlenné teszik. „Nem áll továbbá az sem, hogy vádlottnál az ölési szándék csak akkor keletkezett volna véglegesen, midőn felesége kibékülési kísérletét visszautasította. „Vádlottnak a vizsgálati jkönyvben foglalt két első kérdésre adott feleleteiből ellenkezőleg az tűnik ki, hogy vádlott azon szándékát még a büntettet megelőző napon fontolta meg és elhatározásra emelte s csak is annak kivitelét tette volna függővé a megkisérlendő kibékülés sikertelenségétől. „Azonban az elhatározott bűntett végrehajtásának ezen állítólagos feltétele sem tekinthető komolynak, a mennyiben vádlott a mezőn felkeresett feleségével egyezkedésbe tulajdonképen nem is bocsátkozott, • hanem azt a nélkül, hogy hozzá közvetlenül csak közeledett volna is, mintegy 20 lépésnyi távolságról egy kapa s bizonyos kötelezvények után haza küldötte s midőn e felhívására tagadólag felelt, minden további szóváltás nélkül legott halálos lövések által leterítette és aztán irgalom és szánakozás nélkül a mezőn feküdni hagyta. „Ezekhez képest nem forog fenn kétség nemcsak arra nézve, hogy vádlott a mezőn dolgozott nejét előre megfontolt ölési szándékkal kereste fel súlyosan töltött kétcsövű puskával kezében; de teljes megnyugvással tekinthető bizonyosnak még az is : hogy vádlott ama szándékát minden felindulástól ment állapotban, nem a pillanat hevének befolyása alatt, hanem egyedül a neje ellen forralt bosszú által vezéreltetve, vitte véghez, mely utóbbi körülményt igazolja különösen az is, hogy szerencsétlen nejének minél biztosabb megölése végett azt egymás után kilőtt csúcsos két golyóval sújtotta. „Ezekből következőleg helyesen minősítette az első bíróság vádlott bűntettét a btk. 278 § alá eső gyilkosságnak, valamint hogy, tekintettel azon állandó elkeseredettségre okot szolgáltatott boldogtalan viszonyra, mely ezen házas felek közt, a nő hibája folytán létezett, helyesen alkalmazta a btk. 92. §-ának rendelkezését is a büntetés megállapítására nézve ; minél fogva ítéletét helybenhagyni kellett. „Egyébiránt megjegyeztetik, miszerint a kir. Curia vádlott bűntettét hivatalból minősítette gyilkosságnak, miután a kir. ügyész részéről a véginditványának megfelelő kir. táblai Ítélet ellen bejelentett felebbezésének, a minősítésnek ilyképeni megváltoztatására joghatály nem tulajdoníttatott". (1883 július 10—4581 sz. a.) Büntetőjogi eset. A cseléd azon cselekedése, miszerint a házbeliek egyikének az ennivaló hiányáról panaszkodott, illetve arról vele beszélgetett, a házi fegyelem olymérvű szükségességét, s jogosságát nem igazolja, minélfogva gazdája által annyira megveretett, hogy fején több napig tartó sérülést szenvedett. Brinczka János a cselédjén Megy Terézián elkövetett könnyű testi sértés miatt Megy Mátyásné panaszára az egri jbiróságnál bűnvizsgálat alá vétetett. Járásbíróság 1882. május 22. vádlottat felmentette; mert a btk. 313 §. értelmében a házi fegyelem gyakorlatára jogosult volt. Kir. Tábla 1882. szept. 15. indokaiból helybenhagyta, Kir. Curia mindkét alsó bir. ítéletet megváltoztatta, s vádlottat a könnyű testi sértés vétségében (301. §.) vétkesnek kimondván, 25 frt pénzbüntetésre itélte, miből 20 frt. a szabadságvesztés, s 5 frt. pénzbüntetésül szolgál. Indokok: A magánvádló előadása, s vádlott önbeismerésével be van bizonyítva, hogy vádlott a szolgálatában levő panaszos leányt 1881. okt. 31, midőn ez az ennivaló hiányáról beszélt, kezével megverte; az A orvosi látlelettel pedig bizonyítva van, hogy panaszos a fején 5—6 napig tartó sérülést szenvedett. „Minthogy pedig házi fegyelemre jogosított által az ezen fegyelemnek alávetett ellen elkövetett könnyű sértés esetén a btk. 313 § csak azon esetben alkalmazható, ha a megfenyités szükséges s jogos ; — a mi az indók valódiságán s komoly voltán kivül azt is feltételezi, hogy a fegyelem gyakorlatául használt fenyítés irányban legyen a fegyelemnek alávetett egyén visszaélésével hibás gondatlan vagy vétkes cselekedetével, illetőleg mulasztásával: „tekintve hogy panaszosnak azon cselekedete, hogy ő mint cseléd a szín-, tén vádlott szolgálatában levő Szabó János asztalos tanulóval az ennivaló hiá-