Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 22. szám

Budapest, 1883. vasárnap, február 25. 22. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom. Bárczay-féle hitbizoro. ügy (Vége). — Polg., semm., s bünt. jogesetek. — A kir. tábla tanács, beoszt. — Curiai Értesítő. Bárczay-féle hitbizományi ügy. (Folytatás.) Bárczay András, — mind Bárczay József jogutóda — Bárczay Ferencz ellen azon 35541 frt és 120 db arany értékű kötvényeknek, melyek a hitbizomány alkatrészét képezik, a várományosok részére eszközlendő biztositás végetti kiadása iránt 1868. évben 1957 sz. keresetével szintén pert indított. Kassai törvényszék 1868. okt. 13. — 4030, sz. a. felperest keresetével elutasította s 72 frt perköltségben marasztalta. Kir. Tábla 1869. apr. 3. — 29917. sz. a. helybenhagyta; minthogy Bárczay József, Mihály és András mint kérvényezőknek Bárczay Ferencz ellen Bárczay Sámuel vég- s fiókvégrendelete alapján annak hagyatékára nézve, a javak hitbizományi, illetve hitbizományhelyettesitési kezelésére nézve a bécsi legf. Ítélőszék 1856. nov. 5. — 3489. sz. a. mindkét alsó bir. ítélet megváltoztatásával — kérelmének helyt nem adott s kérvényezőket törvény rendes útjára utasította; s ennek folytán B. József mint legközelebbi várományos 1858. május 12. — 307. sz. a. a végrendeletek alapján a hitbizomány felállítására alperes ellen pert kezdvén s ezen perben jelen kereset beli Bárczay-féle hagyatékra nézve, a bécsi legf. ítélőszék által az alsóbiróságokkal egybehangzólag 1859. okt. 7. — 6947. sz. Ítéletével már kimondatott, hogy alperes ellen a Bárczay Samu végrendeletei alapján, az azokban foglalt kötelezettség teljesítése, illetve a mellékrokonok örökösülése — mind azért, mivel azon végrendeletek ellenére a hitbizomány fel nem állíttatott s arra királyi jóváhagyás ki nem eszközöltetett, e tekintetben tehát a kereseti javak e minőséggel nembirnak,mindazért, mivel amennyiben a mellékörökösöknek azon végrendeletből örökségi joguk lehetett volna keresetüket 1 év alatt ős. p. 9. § ként meg nem kezdették, végre azért is, mivel alperes az örökhagyónak 1814. évbeni halálától fogva, a kereseti javak meg nem támadott birtokában levén, — miután az ősis. pat. 5. §. által az ősi és szerzeményi javak közti különbség megszüntetvén, alperes a végrendelet által, bár szerzeménykép reá háramlóit javakat 1814-től 1858-ig a kereset megindításáig 32 évet meghaladólag elbirtokolta; — s igy miután Bárczay József már a fent irt időbeli várományos, tehát az utóörökösök s azok közt jelen felperesnek is jogelődje, ugyancsak Bárczay Samu végrendeletei alapján a hitbizomány felállitása mellett, annak biztosítását s redintegrátióját kérte — jelenleg pedig felperes mint Bárczay József jogutódja, a hitbizomány felállitása nélkül újra a végrendelet alapján követelt jogon Bárczay Sámuel hagyatékának biztosítására intézett keresetét, — e tekintetben pedig a bécsi legf. tszéki ítélet által elvileg az elévülés kimondatott: ezen indokokból stb. hhagyandó volt.« A m. kir. Curia mint ítélőszék a kir. tábla ítéletét 1870. márcz. 29. 6895./1869. sz. a. helybenhagyta. Bárczay Ferencz — Bárczay András e. az utóbbi által a kassai 145.sz.telekjben foglalt birtok hitbizományi minőségének megállapítása, illetőleg ennek előjegyzés igazolása iránt ellene indított s lefolytatott pert megújította. Kassai tszék 1872. márcz. 31. — 1521. sz. a. felperest elutasította; mert perújítás alapjául csak azon okmány szolgálhat, mely az anyaperben nem bizonyított oly ténykörülmény felmerültét igazolja, mi által az anyaperbeli bizonyítékok alapján alakult tényállás változást szenvedett. — A 6., 7., 8. sz. ítéletek pedig ily bizonyítékot nem képeznek. Kir. Tábla 1872. decz. 17. — 39957. sz. alatt megváltoztatván, a perújításnak helyt adott; >mert ujitó felperes 1—9. alatt oly okmányokat hozott fel, melyeket az alapperben nem használt (315. §. c) p.) »mert a keresethez csatolt okmányok bizonyerejének mérlegelése, s meghatározása annak, hogy azok az alapperbeli Ítéletek megváltoztatására alapul szolgálhatnak-e ? az ügy érdemére tartozik. A legf. ítélőszék a tábla ítéletét megváltoztatván, a tszékét hagyta helyben köv. indokolással: »A perrendt. 315. §. c) p. értelmében a perújítás megengedése — egymással kapcsolatos azon két feltételtől tétetvén függővé : ha a pervesztes fél lényegileg a per tárgyára vonatkozó s az alapperben nem használt bizonyítékokat hoz fel. — Habár a 6—8. sz. alatti a perújítás alapjául uj bizonyítékok gyanánt felhozott Ítéletek az alapperben nem használtattak is: a perújításnak helyt adni nem lehetett; mert a kérdéses Ítéletek, noha ugyanazon felek közt gyanazon jogalapon, de egészen más perben és az alapper tárgyát képező ingatlanoktól különböző' más kereseti tárgy felett keletkezvén, — az alapper tárgyára lényegileg vonatkozó uj bizonyítékoknak nem tekintethettek; minélfogva a 315. §. c) p. egyik szintén mellőzhetlen feltételének perujitó fél eleget nem tevén: a táblai ítélet megváltoztatásaival* stb. stb. létében levő nagy-kikindai kir. járásbíróság területköréböl — a török-kanizsai kir. járásbíróság területéhez csatoltatnak. Ákalföldön elhalt védköteles egyének halotti bizonyítványaival való elbánás iránt, a katonaállitási előmunkálatok és a védköteles személyek nyilvántartása érdekéből, a törvényhatóságok azon eljárásra vannak utasítva, hogy az ilyen, a külföldi hatóságoktól a törvényhatóságokhoz megküldött halotti bizonylatok, illetve az azokban bizonyított haláleset az illető születési anyakönyvi lap észrevételek rovatába mindenkor a legpontosabban bevezetendő s a halálozási anyakönyvi kivonat az anyakönyvi okiratok gyűjteményében elhelyezendő és megőrzendő. (1883. jun. 6. — 4305. sz. a.) Torontáhnegyebelh Tisza-Szt.-Miklós és Jázova-Hodits községek, törvénykezési tekintetben, a nagy-kikindai kir. törvényszék kerüJogeset. Az árverés tárgyául szolgált különböző becsértékü és különböző telekjkben foglalt ingatlanok egy részének árverési vevője, az árverési végzésben határozottan ki nem tüntetett kir. kisebb haszonvételekhez igényt nem tarthat, miután az árverési végzés >tartozék* kitétele, a kir. kisebb haszonvételeknek törvény által rendelt, de elmulasztott Összeírását s megbecsültétését nem pótolhatja. Kovács S. Gyula képviselve Csorba Ede ügyvéd által — Mészöly Lajos s érdektársai e. kir. kisebb haszonvételi jog elismerése iránt 1880. okt. a kaposvári tszéknél pert folytatván — Törvényszék 1882. márcz. 29. — 6170. sz. a. felperest elutasította s a perköltségekben elmarasztalta; >mert a végrehajtási eljárásra nézve korábban fennállott törvényes szabályok szerint is a kir. kisebb haszonvételi jog az ingatlannal együtt végrehajtás alá vontnak s árverés alá bocsátottnak csak akkor tekinthető, ha ezen jog mint tartozék a végrehajtáskor szabályszerűen összeírva s megbecsülve lett. Már pedig, hogy ez az általa — felperes által •— megvett ingatlannak végrehajtás alá vételekor megtörtént volna — szemben alperesi tagadással — mivel sem igazolta. Kir. Tábla 1882. okt. 11. — 24929. sz. a. helybenhagyta az elsőbiróságin kivül még köv. indokolással: »mert felperes beismeréseként is a korcsmaépület, melyben az italmérési jog gyakoroltatik, nem azon telekkönyvbe volt és van felvéve, melyben a felperes által megvett ingatlanok foglaltattak. Kir. Curia a tábla ítéletét helybenhagyta köv. indokokból: >mert kétségtelen ugyan, miszerint a kir. kisebb haszonvételek az 1868: 54. tcz. 423, §. c) pontja szerint a végrehajtás alá