Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 79. szám

Péter, s Mihály nem érdekelt és ennél­fogva kifogástalan tanuk vallomásai ál­tal igazolva van az, hogy Sárkeresztur lakói a kérdéses „Sárzó" nevezetű gö­dörből sárga földet hordattak, s állatai­kat azon legeltették ; „Alperes részéről állított azon kö­rülmény, hogy ezen gyakorlat csak a birtokosság. illetőleg a püspöki urada­lom különös engedélyén alapszik, hogy a község lakói attól ismételve eltiltat­tak: egyfelől alperes kifogás alá eső tanúi vallomásával igazolva nincs, más­felől maga az eltiltás nem oly tettleges cselekmény, mely az egy évi békés bir­toklás megszakításának tekintethetnék." (1883. július 25.-4926 sz. a.) Eötvös Károly védbeszéde. (Folytatás.) Egy törvényszéki orvosi vélemény­ből, melynek nincs indoka, soha sem tadom megítélni, hogy azon vélemény megegyez-e a ténykörülményekkel : hi­szen a felhozott indokoknak a ténykö­rülményekkel egybevetése adhatja c;ak meg a mértéket arra nézve, hogy ezen orvosok akként gondolkodtak e, a tudo­mány tanúságait akként használták-e fel, hogy az a ténykörülményekkel meg­egyezett. Ha az orvosi vélemény indo­kolása és a ténykörülmények közt har­mónia van, a vélemény elfogadható és a bírói ítélet alapját képezheti; ha pedig az orvosi vélemény az adott körülmé­nyekkel meg nem egyezik, egyszerűen elejtendő, mint üres beszéd; és miután a közegészségügyi tanács munkálatából véleményt magamnak arra nézve nem képezhetek és a törvényszék sem ké­pezhet, hogy vájjon azon vélemény nem létező indokai az itt fennforgó ténykö­rülményekkel harmóniában vagy dishar­moniában vannak-e, ennélfogva e véle­mény elejtendő. Még csak jelezni kíván­tam, hogv tudomásom szerint a köz­egészségügyi tanács tagjai tényleg tör­vényszéki orvostani feladatokkal nem foglalkoznak; már pedig a törvényszéki orvostani feladatok nem olyanok, hogy azokat könyvből meg lehetne tanulni; a hány egyéniség van az életben, annyi eltérés is van a hulla rothadás proczesz­szusában ; ezer meg ezer esély össze­játszása eredményezi, hogy egyik hulla nem olyan, mint a másik és csakis olyan orvos, kinek sok száz és ezer hullát bonczolni volt alkalma és a ki elég te­hetséggel bir ezen munkálatok folytán szerzett tapasztalatainak eredményét mind a tudomány, mind a tapasztalat érdeké­ben abstrahálni, csak ilyen férfi alkal­mas véleményt mondani, a törvényszéki orvostant a hullákra alkalmazni. A hulla felismerését, a rothadás különböző foko­zatait, az egyéniség és rothadási pro­czeszszus különféleségét könyvből ép oly kevéssé lehet megtanulni, mint a hege­dűlést vagy a vizben úszást. Ahoz gya­korlati orvos kell, még pedig olyan, a ki főleg mindig azzal foglalkozik és ter­mészetesen csak is az foglalkozhatik fő­leg azzal, a kinek abban módja van ; nagy városokban, folyamok partján la­kik, vagy törvényszék mellett van al­kalmazva; a kik azonban, mint a köz­— 314 — egészségügyi tanács legtöbb tagja, soha­sem foglalkoznak törvényszéki orvos dol­gokkal, azok véleményét bizony nagy aggodalommal kell fogadnunk, mint oly férfiakét, a kik a tudománynak ugyan kiváló bajnokai, a közéletnek kiváló férfiai, de a kik e kérdésben a valódi szakértő komolyságával és súlyával semmi esetre nem rendelkeznek Nekem némi kifogásom van a bon­czoló orvosok ellen is, azok ellen, a kik június 19-én és 20-án a szakértői szem­lét teljesítették, a bonczolást végezték és a véleményt megadták. Kényes dolog véleményemet indokolni. Ezen orvos urak, tudom, derék kiváló komoly fér­fiak, a gyakorlati gyógyászat terén je­lesnek ismert egyének és minden tekin­tetben a köztiszteletet megérdemlik, a melyet én se vonok meg egy pillanatra se tőlük ; de kénytelen vagyok rájuk ki­mondani, hogy jun. 19. és 2()-iki hiva­talos eljárásuknál sok tévetést, menthe­tetlen mulasztást és nagy hibákat követ­tek el. Nem lelkiismeretességük gyenge­ségének, vagy vétkes könnyelmüsé^ni-k tudom ezt be, hanem azon körülmény­nek, melyet ők maguk is felhoztak és indokoltak itt a törvényszék szine előtt, hogy ők a törvénys7éki orvostan gya­korlati alkalmazásának terén egyáltalá­ban nem oly jártasak, hogy tőink ezen ügyben jobb munkát és kevesebb téve­dést, nagyobb gyakorlati tudományossá­got és kevesebb felületességet Irhetett volna várni Azért én részemről kifogá­sul a tudományboli megbízhatóságok el­len nem is hozok fel semmi többet, csak a mit ők maguk itt szívesek voltak ki­jelenteni. Dr Trajtler Soma bonezoló orvos ur pl. jnlius 13-án itt a törvénv­szék szine előtt kijelenté, hogy ő még maczerált hullát természetben sohasem látott s erre nézve valami gazdag tapasz­talata neki nincs. Hozzá tehetném ezen nyilatkozat alapján, hogy nemcsnk gaz­dag nem lehet, ha soha nem látott, ha­nem semilyen se lehet. Kijelenté, hogy eddigi bonezolásainak számát nem tud­ja ; s azokról jegyzőkönyvet nem szokott vezetni és bonczolások körül szerzett észleleteit magának feldolgozni nem szokta. Megjegyzem pedig, hogy dr. Roki­tan?zky, aki több mint 70,00U és Scheut­hauer, ki több mint 40.000 hullát bon­czolt, a bonczolásokról vezettek maguk­nak jegyzőkönyvet és szerzett észleléseiket fixirozzák, abstrahálják és adandó alka­lommal előforduló esetekben hasznosítják. Beismerte itt Trajtler bonezoló o.vos ur, hogy neki eszibe se jutóit, hogy itt még exhumaczióra és felülvizsgálatra is kerülhet esetleg a sor. Fár pedig az orvosra nézve, a ki bonczolást és vizsgálatot teljesít, csakugyan alphája a dolognak, hogy eszébe jusson, mikép a felek valamelyike tovább megy s a tör­vényszék bölcsesége uj vizsgálatot rendel el, de ő kijelenté, hogy az neki eszébe se jutott, kijelenté továbbá, hogy ő a kor megállapításában ezen hullánál az általános fejlettséget vette fel alapul, de az én kérdésemre, megmondotta, hogy az általános fejlettség fogalmát de­finiá ni nem tudja. Már egy oly fogalom alapján, melyről ő maga jelenté ki, hogy definiálni nem tudja, állapítani meg egy hullának az életkorát és abból vonni oly rettentő következéseket, mint a minők itt tényleg levonattak, mindenesetre olyan dolog, ami az illető szakértő tudomány­beli megbízhatósága ellen alapos kételyt enged feltámadni. Ugyanő maga jelen­tette ki azt, mire a közvádló s védőtár­saim egyike is hivatkozott: „Ha tudom azt, így mondta, hogy ily nagy dolgot fognak e hullából csinálni, másként já­rok el; ha most csinálnám, másként csinálnám !" Azonban a vizsgálatot ak­ként kell csinálni a köztisztviselőnek vagy a közmandatáriusnak, a minők itt az orvosok voltak, a hogy legjobb tudo­mása, legjobb meggyőződése szerint csi­nálhatja ; azzal „Hí tudtam volna" stb. egy egy kö/iunkcionáriu-t tisztviselő ma­gát, eljárását, tetteit, nem védelmezheti soha. — Továbbá előadásából és fejte­getéseiből kitűnik, hogy a haj letűnésé­nek és a bőr zsugorodása esetén a haj­csonkok helyzetének elméletével gyakor­latilag nem foglalkozhatott. A szakköny­vek alapján sem ismeri. Végre a vizi­hulla végtagjainak felhámjára vonatko­zólag, de Vergie. a maga idején nagy­hírű orvosnak félszázad előtti 1829-ben megjelent értekezését hozta itt fel for­rásul, mikor azon 54 esztendő óta, mióta de Vergie azon értekezést közz* titte, az orvosi tudomány oly óriási fejlő lés­nek indult, a törvényszéki orvostan oly óriási haladást tett, hogv ma már de Vergienek akkori munkájára hivatkozni valóban lehetetlen. — Nem sokkal ked­vezőbb helyzetben van dr. Kiss Jeni ur sem, ki a bonczolásnál és vélem my­adásuíl szintén együtt működött. Ö neki ugyanis még a?.on véletlen szerencsét­lensége is támadt, hogy ö június 18-án egészen más ada'okkal vett fel egy jegyzökönyvet, mint június 19 én és 20-án; Június 18 iki jegyzőkönyvben ő például semmit sem tud arról, hogy a hulla jobb alkarának izoma hiányzik ; 19-én már észrevette: június 18-án 14 évesnek konstatáltata a leányt, június 19-én és 20-án már 20 évesnek konsta­tálja. Pedig azalatt az egy-két nap alatt öt hat esztendőt nem öregedhetett. Igaz, azt mondja: június 18-án felüle­tesen nézte meg ; de már a mely szak­férfin június 18-án saját bevallása sze­rint felületes munkát végez, abban nincs meg a garantia arra, hogy az június IS), ós "20-án is nem olyan munkát csi­nál. Mindenesetre az a szakférfiú, a ki három nap közbejövetével a június 18., 19. és 20 iki jegyzőkönyveket aláírhatta, komoly és félreismerhetetlen tanúságát adta önmagára nézve annak, hogy ő egész komolysággal ezt az ügyet nem tekinthette. — Ugyanő kijelentette itt július J 4-iki nyilatkozatában a törvény­szék előtt, hogy ő vizi hullát sohasem bonczolt egyet sem ; ezt itteni fejtegetése is kétségtelenné teszi. Nem akarom szó­rói-szóra idézni, hogy ő a maczerált hullát nem tudja megkülönböztetni egyéb hulláktól, a melyek száraz földben fe­küsznek, de nagy rothadásban vannak ; oly leírását adta itt a maczerált hullá­nak, mely arra nézve nem áll, ellenben a földben eltemetett hullákra nézve áll. Ugyan ő itt nyíltan bevallotta, a min magam is elcsodálkoztam, hogy ó a tisza-dadai hullának üreges csontjait,

Next

/
Thumbnails
Contents