Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 79. szám

— 315 — azoknak nagyságát, térfogatát használta fel egyik tényezőül a hulla életkorának megállapítására ; üreges csontokat t, i. a czombnak, felkarnak stb. csontjait: és a mikor kérdeztem tőle, hogyan mérte meg, azt feleié : megtapintotta az izmokon keresztül. Hát ez olyan eljárás, a melylyel a csontok körfogata it még feltéve azt is, hogy alkalmasok volnának a kor megállapítására, megtalálni absolute lehetetlen ; és ő egész hidegvérrel ezt nekünk elmondotta. Továbbá maga nyilvánította itt, hogy ő az anémia, az általános vérszegénység által •előidézett halálnak más kórboneztani jelenségét, mint a hulla teljes vérszegénységét nem ismeri ; mivel világosan beismerte, hvgy ő minden vizihullát, mely pl. gyorsan bekövetkezett halál után hosszú ideig tartó vizbenlét által minden Tértől megfosztatott, anemiában meghalt egyén hullájának fog mondani. Végre kijelenté hogy ő az ujabb orvostani szakkönyveket nem búvárolja, mert neki az orvosi tudomány ujabb vívmányaira nincsen szüksége. Végre Kéri Horváth László július 14-én kijelenté, hogy a dadáihoz hasonló vizihullát sem látott, kórboneztant sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem tanulmányozott és 30 éves járás-orvosi gyakorlata alatta körmök létét vagy hiányát a körmök bemetszésével, tehát a tudományos eljárásnak egyedül megfelelő módon sohasem vizsgálta. Végre mindhárman egybehangzóig kijelenték, hogy ők a keresztkoponya kritériumát nem ismerik, hogy a homlokcsont homlokvarratának elcsontosodásáról és annak időbeli viszonyairól éttesülve nincsenek. Továbbá a koponya-varratot nem vizsgálták és hogy ezekre vonatkozó adatai a látleletnek tévesek, valótlanok, ezt maguk elismerik. Dr. Trajtler ezt itt őszintén férfias nyíltsággal kijelentette. — Eüsmerjk továbbá, hogy a hulla emlőit és egyes részének kifejlettségi viszonyait nem vizsgálták meg. A puszta megtekintéssel í-zerzett adatokat a látleletben föl nem vették. Hogy a haj és szőrzet-tüszők a haj és szőrgyökök és csontok helyzetét, számarányait, miként létezését nem vizsgálták, a hónalj szőre figyelmök ki nem terjedt, hogy a külső és belső ivarrészeket a hüvelyt és annak részeit í a méhet, a petefészket, a szűzhártya létét vagy hiányát, stb. a korbeli fejlettség megállapithatása végett sem nem mérték, sem tüzetesen nem vizsgálták, sem a megtekintés utján nyert állítólagos adataikat a látleletbe föl nem vették ; sem a végtagokon, sem másutt az epidermis létezését tudományos pontossággal, sem a körmök létezését meg nem állapították, hogy a haviszám bekövetkezése vagy be nem következése iránt vizsgálatot sem tettek, a dura és pia matert külön-külön és a fogak szabálytalanságait darabonkint nem vizsgálták, lenem irták, a leletbe föl nem vették ; a mellső gátőr eltorzulásának okát, mellhártyának a szegycsonthoz való állítólagos oda növésének okát —vájjon az születéstől kezdve van-e igy vagy betegség folytán nőtt-e oda, nem is vizsgálták ; a hulla osteologiai fejlettségi viszonyait, gerincz-korongok, Japoczka- és medencze-csontok stb. csontosodási viszonyait egyáltalán nem vizsgálták és daczára ennek a korra nézve véleményt mondtak; végre a kort megállapították oly jelenségek folytán, melyek alapján azt megállapítani egyáltalán lehetetlen, ellenben a kor megállapítására nézve a leletbe nem vettek fel oly adatokat, melyeket a tudomány e czélból felveendőknek egyenesen kijelöl. Ily körülmények közt midőn mindezt az orvos urak maguk törvényszék előtt konstatálják, ily szakférfiaknak' ezen fenforgó ragyon ritka és bonyolult kérdésben adott véleményét tekintetbe vehetőnek nem tartom, és kérnem kell, hogy adott véleményük figyelembe ne vétessék, mint olyan, mely a tudomány mai fzinvonalán nem áll. Ezután kinyilatkoztatván mikép más vidékeken sem teljesitetnek a bonezvizsgálatok nagy gonddal, — sőt nem még Angol, Német és Francziaországban sem ; es miután a kózegészségi tanács véleménye sem fogadható el: nem marad mas hátra, mint az egyetem tanárainak véleménye, kik a törvényszék által az exhumált hulla vizsgalatára felhivattak, kik a munkálatukat gondos előkészület s a hullarészek tüzetes megvizsgálása után oly alapossággal készítették el, minőre a törvényszéki g\ako;latban nálunk tudtommal egyetlenegy példa sem volt, de külföldön is alig. Eöviden felsorolom erre a pozitív jelenségeket. Alig lehet kételkedni azon, hogy a tisza-dadai hulla valósággal Solymosi Eszter maradványa. Bizonyíték erre a hulla nemének, nagyságának, a rothadás által módosított térfogat figyelembevételével a szőrzet és a szemek színének teljes megegyezése Eszternek bíróilag konstatált minőségével, nemével, nagyságával, szőrzétének és szemének színével. Igaz, hogy a vizsgálóbirósági eljárás folyamán kétely merült föl arra nézve, vájjon a hulla nem nagyobb-e mint Eszter volt ; azonban sikerült kideríteni, hogy Eszter testhossza nem csak biztosan tudva nincs, de még csak megközelítő adatok sincsenek arra nézve, hogy Eszter mekkora volt. A felismerési jogyzőkönyv azt mondja ; a hulla J44 cm. volt, Eszter gondolomra 133 cm. volt, azonban hogy mi alapon vétetett fel ezen hosszúság, azt nem mendja meg. Az angol törvénykezési gyakorlatban, mint néhány kiváló könyvből olvastam, a panaszos tanuk vallomása a biróságoknál rendszerint nem vétetik fel biztos alapul valamely eltűnt egyén nagyságának megállapítására nézve. Semmi sem bizonytalanabb, mint a szemmérték egy élő ember testhosszuságára vonatkozólag. Solymosi Zsófi azt állította a törvényszék előtt, hogy ő összemérkőzött Eszterrel, de sem azt, mikor mérkőzött össze, sem azt, hol és ki előtt mérkőzött össze, sem azt tüzetesen meg nem mondja: mi volt az összemérkőzés eredménye. Solymosi János, Eszter testvére, azt mondja, hogy nem mérkőztek össze, de hozzá teszi, hogy Eszter Zsófinak mellig ért. Hát az egyszerűen nem igaz, mert Zsófi melléig testének magassága nem több, mint legföljebb 120 cm. Eszternek pedig magasabbnak kellett lennie, mert a hivatalos körözvényben az van mondva: Termete magas, de mint nő még fejletlen. Hozzáteszem azt, hogy deczember 8-án Solymosi Zsó fi Eszláron azt, az ott jelen volt összes vizsgálati közegek előtt kijelentette, hogy ő soha sem mérkőzött össze Eszterrel, ő csak abból gondolja, hogy nála alacsonabb volt, mert fiatalabb volt. Másrés íről a hulla 144 czentiméter magas, levonva ebből legalább is 1 —1% ezentimétert, melyet az előrehalaet rothadásban levő hullának nagy petyhüdtsége hozott magával, továbbá figyelembe véve azt, hogy az eljáró orvosok vagy vizsgálóbirósági közegek a hulla mikép mérésének methodusát elő nem adják, tehát tévedés ott is lehetett, mert a hullának biztos megmérése nem oly mindennapi könnyű mesterség ; tekintetbe véve e körülményeket, semmi, lagalább bíróilag elfogadható ok konstatáltan fenn nem forog arra nézve, mely kizárná, hogy a hulla nagysága azonos Solymossy Eszter eltűnt leányzónak test hosszával. Különösen Juhász József tanú megméretvén, ott a bíróság által 144 centiméternek találtatott, még pedig azon szavára méretett meg, hogy ő is akkora, mint Eszter. S csakugyan a két test, egyik a holt,másik azeleven egyformának találtatott A szőrzet, a hajzat Eszternél feketének, barnának van mondva tanuk által, feketének, barnának van konstatálva a hullánál részint a vizsgálati iratok, részint az orvos-fzakértők által. — Igaz, hogy itt a tanuk hosszú sorban, mintha csak igy tanulták volna, azt állítják, hogy a hullának kék volt a szeme. Megjegyze m, hogy ezt a tanuk csak most állították, de 1882. június 19. és 20-án, mikor a felismerési eljárás történt, nem; akkor csak egy tanúnak jutott eszébe kék szemet állítani, de ugyanaz a tanú azt mondja : Eszternek is kék szeme volt, ő a színben tévedett, de mindkettőnél egyenlően, tévedett, a szem színének azonosságát konstatálta, csak az azonosság minőségét fogta fel rosszul; akkor a tanuknak sem az nem jutott eszébe, hogy kék a szeme, sem az nem jutott eszébe, hogy az állán forradás van; az mind azóta felfedezett dolog; csak atanukikészités ezen utolsó klasszikus napjaiban történt, hogy eszökbe jutott. A szemeket egyébiránt nem is láthatták, mert a szakértők és tanuk, kik éberebb szemmel vizsgálták, egybehangzólag állítják, hogy a hulla irise, a szemgolyónak a halál által előidézett felfordulásával, a tanuk előtt láthatlan volt. Ez először; másodszor pedig a szem szaruhártyája annyira beivódott, szennyes, piszkos szinü volt, hogy azáltal az iris szinét pontosan megállapítani nem is lehet; tanuk, laikus tanuk pedig legkevésbé sem tudhatták. Fontosabb ezeknél, vagy legalább is ilyen fontosságú a topográfiai kelyzet, melyben Solymosi Eszter eltűnt és a hulla feltaláltatott. Volt szerencsém már rámutatni, elég itt egyszerűen érintenem, hogy Solymosi Eszter életének utolsó pillanatában, vagy legalább utolsó napján a Tisza közelében, aiig pár száz ölnyire a Tiszától láttatott utoljára, a hulla pedig ugyanazon Tisza folyás mentében 19—20 klméternyire vettetett ki a Tisza hullámai által. A halál-ok kérdése is felmerül az azonosság kérdésénél. A bonezoló orvosok azt állítják, hogy talán anémia volt a halálnak oka. *