Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 78. szám

Budapest, 1883. Vasárnap, augusztus 19. 73. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Jogeset. —Halálbüntetés kérdésének szellőztetése — Felebbezés Korlátozása. — Eötvös beszédje. — Curiai Értesítő. Jogeset. Bizonyos erdő kihasználási jog gyakorlata, melyre nézve a békés birtok Önhatalmú megháboritása pauaszoltatik, szerződésileg akkép szereztetvén meg, hogy a favágatás ideje s helye mindig a földesuraság által jelöltessék ki: a sommás visszahelyezésnek, habár az ingatlan időközben uj tulajdonosra ment át, hely adandó, ha a békés birtok s önhatalmú megháboritás kimutatásával az is kitűnt, hogy a kijelölést az előbbi tulajdonos főerdésze ugyan, de még akkor teljesít é, a midőn állomását el nem hagyta, a ki által tett kijelölés tehát illetékesnek volt tekinthető. Weisz Ábrahám s Weimann Jakab Eirschfeld Márk ellen sommás visszahelyezés! pert folytattak a vágujhelyi jbiróságnál. Járásbíróság 1882. nov. 8. 4706. sz. a. felpereseket a keresetben kijelölt 1882. évi favágást illetőleg, az abban található fa használatába visszahelyeztetni rendelte, kötelezvén alperest azt nekik átadni s 96 Irt perköltséget megfizetni köv. indokolással: „Nemcsak a B) szerződés, hanem gr, Degenfeld Adolf, Haviina Antal s az TJj-Lehotán kihallgatott tanuk vallomása folytan is tény az, hogy felperesek gr. Degenfeld Adolf mint alperes jogelődje uj-lehotai erdőségének bizonyos térségü részeit vették haszonbérbe még 1872-ben 15 évre s ezen jogukaí azóta folyvást békésen élvezték is. A kereseti erdőrész szinte ily tárgyát képezi azon szerződésnek annálinkább, mivel az részükre már 1881, év utolsó hónapjaiban kijelölendő levén, arra már fizettek is, illetőleg az első részletet még 188*. év január 1. előtt gr. Degenfeld Adolf pénztárába tettleg beszolgáltatták s igy szerződési kötelezettségüknek eleget tettek Ebbeli haszonbérleti jogukon a gr. Degenfeld és alperes közt felmerült csereügylet mit sem változtat; mert alperes és Degenfeld a birtokaikat érdeklő s fennálló szeiződé* sek betartására kötelezettséget vállaltak; agy Degenfeld mint Kírschner tanuk vallomása és a fenti cserélők közt létrejött csereszerződés 9. pontja értelmében. Bizonyltja ezt alperesnek azon saját ténye is, mikép Haviina Antal tanú vallomása szerint a Tauber-féle ilynemű szerződést meg is tartotta. Hogy a felperesek s Degenfeld közli eme iaügylet nem egyéb mint haszonbérlet, azt a .0) szerződés tartama igazolja. Nem vehető figyelembe azon alperesi állítás, mikép neki gróf Degenfeld az összes faiiészletet is átadta, mert az csak oly ingót, illetve fát adhatott át, a mely sajátja volt; mivel idegen dolog eladása s vétele nem levén szabados cselekmény, azon fa, mint idegen vagyon elsajátításába nem is bocsátkozhattak volna. Nem állott e szerint jogában alperesnek felperesek használati jogát megakasztani s tőlük a fát elszedetni, illetőleg érvényes szerződésen alapuló használatukból önhatalmúlag kivetni és a ía letárolásában s elhordatásában megakadályozni. „Nem fogadható el azon alperesi kifogás sem, melyben másügyutat jelez, vagyis azt, hogy felperesnek legföljebb a 600 öl fa kiadásához, nem pedig a visszahelyezéshez volna joga ; mert itt egy hosszú időn át tartott bérleti használatnak megháboritásáról levén szó, jogukat csakis ez uton érvényesithetik, annál inkább, mivel felperesek azt, hogy nekik alpe/es 600 öl fat adjon ki, követelni jogosítva nincsenek, de annak elfogadására sem kötelezve ; mert a letarolandó fa miképeni kezelése az ő jogkörükhöz tartozik". Kir. Tábla 1883. márczius 7-én 2172. sz. a. felpereseket keresetükkel elutasította, a perköltségeket szintén kölosönösen megszüntetvén ; „Mert felperesek keresetlevelükben azt adják elő, mikép ők gr. Degenfeld Adolftól az uj-lehotai határban fekvő u. n. Keszora erdőrészét vették haszobérbe s hogy részükre az 1882, évre járó faildetmény már ki is volt jelölve az alperes s Degenfeld közt kötött szerződés dés után. Minthogy tehát alperes által jogtalanul megháborittattak, kérik magukat a kijelölt erdőrész használatába visszahelyeztetni. „Habár a tanuk vaHomásából, de a gr. Degenfeld és alperes közt létrejött adásvevési illetve csereszerződésből is kitűnik, hogy a felperesek s Degenfeld között kötött favágatási szerződés érvényében fentartatott s ez alperest is kötelezi : s ehhez képest felpereseknek kétségtelen joguk van az eddig gyakorolt favágatást a még hátralevő szerződéses éveken át alperes erdeiben gyakorolni ; s ebből kifolyólag alperestől követelni hogy az felpereseknek az őket megillető favágatás végett a szükséges erdőterületet kijelölje. Mindamellett tekintve, hogy a felperesek s Degenfeld között létesült favágatási szerződés értelmében felperesek a favágatást csak ott s akkor voltak jogositva eszközöltetni, a hol s a mikor az részükre a földesuraság által kijelöltetett ; felperesek pedig azt, hogy azon erdőrész, melyben ők a fát 1882. évben vágatták, az alperes mint a vágatás idejében már annak tulajdonosa által, illetve tudta s beleegyezése folytán az illető tisztje által kijelölve lett, alperes tagadása ellenében nemcsak be nem bizonyították, sőt Degenfeldj.és Haviina tanuk vallomásából kitűnik, hogy azon erdörészletet, melyben felperesek a favágatást 1882. évben megkezdették és a melybe magukat visszahelyeztetni kérik, részükre az utóbb nevezett tanú az alperes tudta és engedelme nélkül s már akkor jelölte ki, a midőn az már alperes tulajdona volt. Hogy pedig nevezett tanú cselekményének jogtalanságáról felpereseknek is volt tudomásuk, az ugy ezen tanú, valamint a felek védekezéseiből is kitűnik. „Ily körülmények között tehát felperesek oly erdőrész használatába, mely részükre jogosan ki nem jelöltetett, viszszahelyezhetők nem voltak". Kir. Curia a tábla Ítéletének megváltoztatásával az első bíróságit hagyta helyben azon értelmezéssel: hogy felperesek az 1872. jan. 20-án gr. Degenfeld Adolffal szerződött erdőhasználási jog élvezetébe, az uj lehotai erdőnek 1882. évben kijelölt részére vonatkozólag helyeztetnek vissza. Indokok', gr. Degenfeld Adolf s Haviina Antalnak a többi tanuk által is támogatott vallomásával igazolva van, hogy felperesek az uj-lehotai erdőség előbbi tulajdonosával, gr. Degenfeld Adolffal kötött szerződés alapján 1881. év végéig, az erdökihasználási jog gyakorlatában létezvén, Haviina Antal főerdész, tehát illetékes erdészeti személy által 1882. év elején is a hely, hol a fát vágathatják, kijelöltetett vagyis a tövén eladott famennyiség felpereseknek átadatott és ók a favágatási munkát tény'eg el is kezdették ; de megfelelő joglépés s bírósági közbejövetel mellőzésével, tehát önhatalmúlag alperes mint a Degenfeldféle ingatlanok uj tulajdonosa által, a kérdéses jog további élvezésében meggátoltattak. „Ezen bizonyított tényállás tehát felperesi keresetet jogosnak mutatja; mert sommás visszahelyezési perekben az erősebb jog vitatásának s eldöntésének helye nincs, hanem csak a békés birtok s annak önhatalmú megháboritása jöhet figyelembe ; és mert Haviina Antal az utolsó kiielöléskor főerdészi állomását még el nem hagyván, felperesek az általa eszközlött kijelölést, az utasítás bárkitől származott, illetékesnek tekinthették és az erdő kihasználási jog élvezetének folytatását ennek alapján jogosan vehették igénybe". (1883. július 25. — 4161. sz. a.) Halálbüntetés kérdésének szellőztetése. Ujabbi időkben több államban a kivégeztetések száma részint politikai okok, részint közönséges bűntények miatt felette szaporodott, mire nyugodt szemmel nézni nem lehet, miért is kötelességemnek tartom, hazánk tisztelt törvényLapunk a kettős ünnep miatt csak aug. 24-én pénteken fog megjelenni, ""^f