Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 78. szám

— 310 — hozóinak becses figyelmükbe ajánlani, miként ezen társadalmat meg nem illető jog ellen magasztos hivatásuknál fogva fellépni, s igy ezen irtóztató büntetést a büntető törvényeinkből kiküszöbölni legfőbb kötelességüknek ismerjék. Elvitázhatlan tény, hogy az ember testi és szellemi lény egyszersmind, és mint ilyen mindig a szenvedély és erkölcs között lebeg; ha tehát az embert behatóbban tanulmányozzuk, meggyőződünk arról, hogy a halálbüntetés semmiféle körülmények közt nem alkalmas, nem czélszerü, Fel nem fogható tehát, hogy az oly fontos s kézzelfogható psychologiai bizonyítékokkal szemben, a társadalom nem jön végleg azon meggyőződésre, hogy a halálbüntetés nélkülözhető ; csudálkozásunkat még inkább okozhatja azon körülmény, hogy mai napság oly statisztikai adatok állnak rendelkezésünkre, melyekből tökéletesen meggyőződhetünk, hogy minél szelídebbek a büntetések valahol, ott az erkölcsök is annál szelídebbek. Ezen állításaim bebizonyítására több állam bünfenyitó statisztikájából képes lennék bizonyítékokat felhozni, de azokat ezen közleményem szükkeretébe bele nem vehetem, mert e helyütt, leginkább az ember lélektani észleleteire szorítkozván, magát az embert a maga meztelenségében veszem bonczkés alá. Szerény nézetem szerint a világ öszszes embeieit háiom osztályba lehet sorozni. Az első osztályba jönnek azok, kikben az állati hajlam s indulat folyton vagy pillanatonként uralkodik az ész és erkölcs fölött ; ilyenekre azt hiszem a halálbüntetést alkalmazni felesleges, mert sikertelen és elégtelen, de ezekre elégtelen minden büntetés is a világon, mert ki szenvedélyből bünt követ el, az abban az időben őrült, a mikor az ember sem nem gondol, sem nem fél. A második osztályba jönnek azok, kikben a szenvedély és erkölcs egyensúlyban áll s az érdek körülményei teszik az egyiket vagy másikat túlnyomóvá ; ezeknél hasztalan a halálbüntetés, mert ha a büntetés biztos, nincs bün, melytől az örökös fogság el nem riaszthatna : részint pedig elégtelen, mert ha az említettek azon hiszemben vannak, hogy bűnük fel nem fog fedeztetni, azokra minden büntetés olyan, mintha nem is volna; mert nem azért követik el a bünt, hogy nem elég szigorú a büntetés, de mivel azt hitték, hogy azt büntetlenül elkövethetik. Végre a harmadik osztályba esnek azok, kikben az erkölcs a túlnyomó ; ezeket bűnre csak a végszükség viheti; már pedig a hol végszükség forog kérdésben, ott nem lehet büntetti beszámítás ; miből kifolyólag bűntett sem létezhet ; ezekre tehát legkevésbé lehet alkalmas s indokolt a halálbüntetés. Miután pedig a halálbüntetés fel nem osztható, abból elvenni vagy nem venni nem lehet, mert valami közép nem létezik, s igy a halálbüntetés kegyetlen mint maga a bűntett; miért is bátor vagyok azon kérdést felvetni, hogy a társadalom lehet-e hajlandó oly kegyetlenül büntetni, mint a mily kegyetlenül a gonosztevő vétkezett? Szerény nézetem az, hojy embér embert halállal nem büntethet, de igenis szabadságát elveheti, mert azt tévedése esetén vissza is adhatja, mig éleiét, ha egyszer elvette többé nem adhatja vissza. Ez oknál fogva senkit életétől megfosztani nem szabad, mely állításomat már a keresztény morál is támogatja, ez pedig senkire nézve nem tesz kivételt, következőleg az államra sem *). Buócz Márton. Felebbezés korlátozása. A hiányosan beterjesztett igénykeresetet hivatalból visszautasító végzést helybenhagyó táblai határozat ellen további felebbezésnek helye nincsen. JJenéi M. Regina — M. k. Kincstár e tulajdoni igény iránt n.-szebeni jbiróságnál pert indítván, a visszaadott igénykeresetet kiegészítve beterjesztette — Járásbíróság 1882. okt. 18. — 7424 sz. végzéssel azt visszautasította ; (1881. 60. t.-cz. 92. §) mert ahhoz a végrehajtási jegyzőkönyv sem eredetiben sem másolatban nem mellékeltetett A kir. Tábla felperes felfolyamodása folytán 1882. dec 30. — 904!) sz. a. vizsgálat alá vévén — az eisö bír. végzést indokából helyb.-nhagyta. Felperes tovább is felebbezvén — Kir. Curia a felfolyamodást visszautasította ; „mert a kir. táblai végzés nincs felsorolva azon végzések között, melyek ellen az 1881: 59. t.-cz. szerint a további felebbezés meg van engedve " (1883. június 25.—2517. sz. a.) Eötvös Károly védbeszéde. (Folytatás.) A kérdés még nem jogi és nem is, mint olyant tárgyalom ; hanem mint oly kérdést a melylyel a nagy közönség foglalkozik, a melylyel a hírlapok tele lármázták a közönséget, a mely ama babonák légkörébe tartozik, mely ezt az egész ügyet körül veszi. Az anya ebben a kérdésben teljes részvétünket érdemli meg, És magam is az érző sziv egész melegével gondolok arra a veszteségre a veszteségnek megmérhetlen súlyára, a melyben az anyát a gondviselés részeltette. Frivol kézzel hozzányúlni ehhez ar érzelemhez nem szabad, még akkor sem, ha mint magánvádló, engesztelhetlen gyűlölettel van eltelve, egy egész nagy felekezet ellen: mert az átszenvedett fájdalom kínjait, az indulatok tuláradását meg lehet bocsátani, és ha nem lehetne is, el kell nézni. Mindemellett megjegyzem, hogy ámbár több elfogult tanú merült fel, az ügyben, de mégis az édes anya egyike a legelfogultabbaknak. A ki az eltűnt gyermek feltalálásáért javas asszonyokhoz megy, a *) Olvasóink nemcsak lapuuk tartalmából, hanem egy pár évtized előtt megjelent „Büntető Jogtanunkéból is, mely az ujabb generáció büntetőjogi kézi könyvéül szolgált, eléggé nyerhetett tudomást arról, miszerint a tisztelt czikkezö nézeteivel ellenkező irányt követtünk mindig a felvetett kérdésre nézve, melynek tüzetes tanulmányozása tekintetében melegen ajánljuk Várady Mihálynak (n.-becskereki törvényszék érdemdús elnökének) a „Halálbüntetésről" irt classikus munkáját. Szerkeszt. ki ismételve megteszi azt az utat, a kinek midőn őt kérdezték ápril 2-án vagy 3-án, hogy honnan gondolja, hogy leányát a zsidók ölték meg, azt feleli, ho-;y ezt az isten súgta meg neki; attól a tanútól, a ki ilyen babonás mesék által engedi magát vezéreltetni, a ki az isten sugalmazását hivja fel tanúságul, az ilyen tanutói, ha anya is, nem lehet azt várni hogy midőn őt egy rothadusban lévő meztelen hullához vezetik, akkor azt mondja: hazug volt az isteni sugalmazás, babonás voltam, ime itt van leányom, nem ölték meg a zsidók. Nemcsak egy szegény napszámos asszonytól, kinek kezét a durva munka te*zi darabossá, hanem még kabátban és selyemben járó urak és asszonyságoktól is nehéz elvárni hogy oly babonás hittel ápolt eszméjéről egyszerre lemondjon és az objektív igazság hatalma előtt első pillanatra meghajoljon. De bármily érzékenyen essék is, ki kell mondanom, hogy még az anya minden érzületénél, az anyai szeretet minden szentségénél becsesebb, magasztosabb az igazság, és a legfelségesebb érdeke a társadalomnak az, hogy ártatlanul ne szenvedjenek azok, a kik ártatlanok: mert ha egyszer meg kell büntetni a bűnöst, százszorosan kell kárpótolni az ártatlant, ha ártatlanul szenved. Az anya szenvedései felett ott kell állani az igazságnak és mert a kérdés itt az hogy vájjon a hulla Solymosi Eszteré-e vagy nem, és mert a tudománynak hatalmas bizonyítékai vannak, az anyai érzet gyöngédsége által magunkat félrevezettetnünk nem szabad, Es itt a nélkül, hogy vitatkozásba akarnék bocsátkozni magán vádló úrral, meg kell jegyeznem azon állítására, miszerint vérpénzt kínáltak az anyának, hogy fogadja el gyermekének azt a hullát : mikép ha az anyának vérpénz kináltatott, az a ki kínálta, nagy gonosztevő volt, kivált ha tudta volna, hogy az nem a gyermeke ; de arra kérem a magánvádlót, hogy hallgason az ilyen dolgokról vagy pedig szerezzen magának meggyőződést annak bizonyosságáról s tartsa emberi és jogászi köteleségének azt a bíróságnak bejelenteni, nem pedig alaptalanul üres izgatási anyagot a világba kilökni, Az orvosi vizsgálatban és annak eredményeiben rejlő bizonyítékok három okirat csomóban vannak a vizsgálati akták közt ; három orvosi eljárás, illetőleg vélemény adatott ezen ügyben, az egyik a bonezoló orvosoké ; dr. Trajtler, dr. Kiss és dr. Kéri Horváth László uraké, 1882. évi június hó 19, 20. napjáról ; a másik vélemény a budapesti kir. egyetem profeszoraitól származik és több részből áll, a melyek részben Tisza-Eszláron deczember 7-ik 8-kán részben Budapesten f. é. jan, 9-ik napján keletkeztek ; a harmadik az országos közegészségügyi tanácsnak, mint legfőbb fórumnak véleménye a mely márczius 16-án kelt. A három vélemény közt több-kevesebb eltérés van, s ezeket nekem a védelem, a tőrvényszéknek pedig az Ítélet alapossága érdekeben figyelembe kell venni. Egyfelől figyelembe kell venni, hogy miben állanak azon eltérések, másfelől figyelembe kell venni, hogy minő sulylyal bírhatnak azok az ügy összes részletének mérlegelésénél és hogy ott,