Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 77. szám

— 308 — het, hogy egy egész falunak folyton zú­gó, zajgó lázadó fenyegetésével szemközt, itt a törvényszék előtt megmaradjon őszinte vallomása mellett, mikor azért dicséretet, jutalmat nem kap sehonnan, ellenben fenyegetést, ütést, verést kap eleget, és haza sem mer menni, mint Hatalovszky mondja — ha csak vallo­másától vissza nem lép. De akár ismer­ték fel azok a tanuk Solymosi Esztert, akár nem ismerték fel, felmerül az a kérdés , vájjon ha mind a 20 tanú fel­ismerte volna is. vagy ha 20 közül egy sem ismerte volna fel, rui jogi értéket lehet tulajdonítani ebben az esetben, ta­nuknak, és a tanuk felismerésinek ? az az vájjon oly állapotban volt-e az a hulla, hogy az felismerhető volt, ? Meg­jegyzem, hogy a tanúvallomás értéke nem áltól függ, hogy melyik tanú mek­kora positivitassal mond valamit, vagy nyilatkozik; hanem hogy mindegyik tanú a maga tudomásának józan, elfogad­ható okos okát miként tudja adni. Ha valamely tanú azt mondja: egész határozottan állítom, hogy láttam amint a sárkánykígyó fölrepült az égbe; ez ugyan tökéletes positiv vallomás, de a törvényszék nem fog rá fektetni semmi súlyt, mert bolondot beszél. Ellenben ha más tanú azt mondja; láttam egy holt­testet és el volt ugyan romolva, hogy szaga volt, a szine el volt vál­tozva, nagyon irtóztam tőle, fogát vicso­rította, de mégis ebből és ebből a jel­ből azt gondolom, hogy ez a hulla ta­lán ezé meg ezé: a törvényszék bölcse­sége fog e tanú vallomására, noha bi­zonytalanul és téveteg vall, némi súlyt fektetni, mert tudomásának okos okát tudja adni. A kérdés tehát az, hogy vájjon minő értéke van a felismerő és fel nem is­merő tanuk vallomásának ; más szóval, felismerhető-e a hulla ? ez objektív kér­dés, melyet ez alkalommal fejtegetni akarok. A bonezoló orvosok véleményük első pontjában azt állítják, hogy a hulla arcza sértetlen, eltorzitatlan, ép, jól megha­gyott állapotban van, tehát felismerhető. Ezen állítás egyáltalán alaptalan ; leg­alább a látlelet adatai szerint, melyek e véleményt megelőzik és melyekre e vé­leménynek is alapi/va kellene lenni, tel­jesen alaptalan. Maga a látlelet ugyanis igazolja, hogy a hullának a haja telje­sen hiányzott. Ezen körülmény az élő­nek homlokmagasí ágát egészen feltünteti és az arcz jellegének kiegészitő részét képező homlokméreteit már a felismerő tanú előtt is bizonytalanná teszi. — Azt mondta a látlelet, hogy a szemöldök­szőrök teljesen hiányzanak. Ez is jelen­tékeny torzítása az areznak. Egy arcz a maga eredeti jellegében, szemöldöksző­rük nélkül, absolute fel nem található. — Tanuk igazolják, maga Horváth László a látlelet egyik orvosa is igazolja, hogy az orr behorpult. Más tanuk igazolják, hogy az ki lett igazítva, felpeczkelve és némileg fitosssá téve, mint a tanuk ál­lítják. Már pedig az orr egyik legjelleg­zőbb része felismerhetés tekintetében az areznak. A száj tanuk szerint ferde volt, olyan volt, mikor kivették a Tiszából és olyan volt később, sőt tanuk állítása sze­rint az ajkak duzzadtak voltak. Továbbá az orvosi látlelet azt állítja, hogy az arcz be volt esve. Az exhumáló orvosok vé­leménye szerint már az aiczon az adi­pocera képződésnek meg kellett kezdődni és az arcz beesettségének ez ,is oka; már pedig ot^, hol az adipocera képző­dés kezdődik, ott az arcz szine sajátsá­gos változást szenved, mi a felismerést minden esetre zavarja. Továbbá a ko­ponya-takarón jobbról és balról tallér krajezárnyi nagyságú folytonossági hiá­nyok konstatáltattak maguk az orvosok által is. Már pedig ily folytonosságliiány az areznak eredeti összhangját jelentéke­nyen megzavarja. — A fel hám általában hiányzott, hiányzót az arcz részein, mert mint később be fogom bizonyítani, a hajnak lemálását meg kellett előznie a felhám leinálásának ; hiányzott a végta­gokon, hiányzott a mellen, hol czafatok­ban lógott le ; a ruha, mely a hulláról levétetett, szintén tele volt felhám-sejtek­kel : tehát a felhám sok helyen hiányzott. Ott pedig hol az hiányzik, a hulla arczán az élőnek eredeti szinét felismerni leheietlea. Egyetemi szakértők s részint a tanuk vallomása szerint a foghus és iny rothadás folytán összezsugorodott, és az összezsugorodás követkestében a fogak nagyobakká válnak és egymástól távolabb állóknak látszanak, mint azt az élőnél már megszoktuk. A mell és has 24—28 óra alatt, mig a hulla részint a levegőn, részint a földben s nem a víz­ben volt, tanuk állítása szerint kissé puffadtá vált ; a mellkas erősen dombo­rodott, a has kissé puffadt a bonezoló orvosok állítása szerint is, ez tehát a test körméreteit megváltoztatta ; és azok a kik a gyenge testű leányt életében is­merték, a nagyobb körméietü, duzzadt alakjában természetesen az eredetit fel nem ismerhették. A hulla, kivált ha ázott maczerált hulla és a rothadás nagy fo­kán van, jelentékenyen hosszabbnak lát­szik : ez a jelentékeny kifejezés milli- és czentiméterekben értetik. Mert a rotha­dás következtében a forgók körüli össze­kötőzszalagok és a lágy izomrészek meg­petyhüdven, engednek, és ezáltal a test hosszmértéke kissé növekszik. Tovább megyek: agenitélis részek, különösen a labia maiora és a nympák Szűcs János vallomása szerint és a do­log természetéből kifolyólag a rothadás oly foka mellett kissé duzzadtak voltak, a mint ez természetes is. miután ott a nyálkhártyákon a rothadás ép olyan gyorsan halad előre, mint másutt, mint az orrnál, az ajkaknál és a fülnek nyálk­hártyáin. Ily körülmények közt, mikor a hullán azoknak a változásoknak be kellett állani, részint a látletet adatai, részint a tanuk és a látleletet készítő orvo­sok egyike vagy:másikának tanúsága szerint is, el kell fogadni az egyetemi tanárok amaz állítását, hogy a hulla abban az állapotban volt: mikor a felismerés nemcsak nem bizonyos, hanem igen gyak­rap lehetetlen ; sőt mint Bclki tanár, ki ezer meg ezer hullát bonozolt és vizs­gált, állítja, gyakran talált oly hullákra, a melyek életükben ismerősei, barátai közé tartoztak, de több heti vizbenlét után ezek oly állapotban voltak, hogy ő, ki a bonczolás rideg munkáját telje­siti, az illető hullának felismerését sem bizonyosnak, sem könnyűnek, sőt némely esetben lehetőnek sem tartotta ; ily kö­rülmények közt, mondom, akár ismerték fel Esztert együgyű tanuk abban a hul­lában akár nem, a felismerésre vagy fel nem ismerésre jelentékeny súlyt fektetni és azt a birói Ítéletben törvényes alapul felvenni teljesen lehetetlen. Ha a dolog igy áll, ha a felisme­rést tanuk által eszközölni nem lehet, ha a rothadás már oly mértékben halad elő a hullán, hogy itt a felismerés sem nem. könnyű, sem nem biztos, sőt gyakran nem is lehetséges, akkor a felismerésnek nincsen egyéb factora, mint a tudomány objektív alapja. Ily esetben ezeken az alapokon és á ténykörülmények találko­záséban rejlő harmóniát kell a gondos és lelkiismeretes bírónak keresnie és ha a harmóniát megtalálja, akkor a felis­merés lehető: ha meg nem találja, akkor a felismerés lehetetlen. Ha a jelen ügy­nél az összhangzást nem lehet felfedezni, egyrészről Eszter közt, másrészről pedig az orvosi tudomány által kifejtett kon­krét tételek közt, akkor elfogadom énjs a hullacsempészet vádját. De ha ezt az. öszhangot feltalálni sikerül és ha ez a harmóma a tanuk vallomásaitól teljesen független, mert kétségtelenül az objektív tudomány Ítéletén alapszik, akkor a hul­lacsempészet feltevése meg nem állhat; akkor annak minden alapja önmagában megdől. A kérdés azonban az, nem előttem a jogász előtt, nem a bírósági tagok előtt, hanem a nagy közönség elótt, hogy vájjon szabad-e egy anyának kijelentett szava ellenére azt a hullát fel­ismerni a tudomány objektív adatai alapján, szabad-e az anyára azt a hullát rátukmálni, és azt mondani, hogy ,asz­szony, ime ez a te holt leányod". (Folytatása következik.) Curiai elintézések aug. 13—14-én. Osváld. 5477 vutas. 5651 elutas. 44;!6 mvált. 4809 bb. HIT, 4919 bh. 5506 hh. 5371 5508 5514 vutas. Szentgyörgyi. 3527 4.">00 4977 mind vut 5022 hh. 5413 bh. 5407 hh. 5326 elut. 4682 5296 5219 5375 mind mvált. Pásztélyi. 4399 hh. 5378 vut. 5396 vut. 5406 hh. Lehoczky. 5206 741 756 821 mind vutas. 790 elut. 4429 fold. 4580 mvált. 4767 hh. 4901 hh. Süteö. 5285 5333 5334 5350 mind hh 5401 5436 mvál. Felelős szerkesztő és kiadd laptulajdonos : SZOKOLÁY ISTVÁN. (VI. kerület Király-utcza 54.) 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben. Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár; helyben és vidékre egész évre Budapest, 1883. Schlesinger Tgnátz nyomdája, (rostély-uteza Károlykaszárnya)

Next

/
Thumbnails
Contents