Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 77. szám

kitől a hulla származott. De a vizsgálóbíró azt mondta : Az a 15 tanú, a kit özvegy Solymosi Jánosné és Farkas Gábor bíró kijelölése alapján oda bocsátottak, nem ismerte föl a hullát: tehát tessék eltemetni. Hogy kié a hulla, honnan ered, mi volt a neve ? annak kiderítéséről gon doskodni a vizsgálóbírónak eszébe sem jutott; de egyéb hibák és visszaélések is történtek. Tisza-Dadánál a Csonka-füzesben hat tanú fölismerni vélte a hullában Solymosi Esztert, édes anyja és ennek testvére nem ismerték fői, csakhogy ők valami jól meg sem nézték a hullát, legalább azt mondják, hogy megnézték az arczát, körüljárták és elmentek, azt mondván, hogy nem az ; de elfogadom e tényt ugy a hogy van, az anya és ennek testvére nem, de hat tanú felismerni vélte, ezek közül kettő vagy három meglehetős határozottsággal, egy pedig speczialis ismertető jel után. És mint gondol a magánvádló, erről vétetett-e föl jegyzőkönyv? Nem! Ezekkel a felismerési tanukkal a vizsgálóbíró jegyzőkönyvet nem vett fel, c^ak felirta egy papirosra, hogy ez meg ez azt mondja, de sem a jegyzőkönyvet a tanukkal alá nem irattá, sem nyilatkozataikat szó szerint jegyzőkönyvbe nem vette, egy szaval jegyzőkönyvet nem vett fel : — pedig ezt a felismerési eljárást ismételni nem lehet a törvényszéknek, sőt a mindenhatónak sincs többé hatalmában azt a hullát idefektetni, azokat a tanukat újra ide behivni és azt kérdezni: Nézzétek meg jól, ez-e Solymosi Eszter vagy sem? Y:L &I alkalom örökre elenyészett és daczára, hogy a vizsgálóbiróság tudta, vagy legalább tudhatta, hogy el fog enyészni, azon tanukkal jegyzőkönyvet még sem vett fel. Pedig a törvény nem hiába rendeli, hogy a vizsgálóbírónak jegyzőkönyvet kell felvennie a tanúval, mert nem az az igazság a tanúvallomásban, a mit a vizsgálóbíró elképzel, hogy ugy mondta a taou, henem az, a mi szórói-szóra feliratik, felolvastatik a tanú előtt, neki megmagyaráztatik, s általa sajátkezíileg aláiratik. A tanúvallomások ezen alakszerű igazságának itten nyoma sincs, pedig a vizsgáló biró is emberi hibákkal, fogyatkozásokkal teljes, még a legkitűnőbb is ; és a vizsgálóbírónak is, mint minden embernek az a természete, hogy ha valamely ügy a kezébe kerül, fölteszi magában, hogyan kellett annak történnie, a mint hogy az első tanuvallatás az első holyszini szemle után föltette magában a vizsgálóbiróság, hogy itt rituális gyilkosság történt, és kedvencz eszméjéről senki nem mond le szivésen ; a vizsgálóbíró legkevesbbé, kivált ha fiatal ember, hát még ha az országban népszerűséget, dicsőséget szerez neki, akkor nem mond le róla semmi esetre sem, Tehát mikor a vizsgálóbíró szemben áll a tanúval, és az olyant talál mondani a mi edigi munkálkodását semmivé tevéssel fenyegeti, feltehető-e arról a vizsgálóbíróról, hogy ha azon tanú szavait a maga módja szerint foglalja írásba, azokat híven irja le ? Azért rendeli a törvény, hogy a tanúval jegyzőkönyv vétessék fel, hogy abba tanúnak saját szavai vétessenek be és a midőn kéazen — 307 — van, magyarázta^sék meg a tanúnak és kérdeztessék meg, megfelel-e vallomásának a jegyzőköny vagy sem ? De a vizsgálatnak 1500 árkust tevő iratai közt hiába keressük a dadái felismerési tanuk vallomásáról fölvett jegyzökönyvet azt nem találjuk sehol. Hogy toább menjek, ott volt a föl ismerési eliárásnál egy gyermek. Juhász József, a ki azt mondta, hogy azért gongolja, hogy a hulla, Eszteré, mert Eszter akkora volt, mint ő. A vizsgálóbiróság nyomban megmérte a fiút. Az 144 centiméter magas volt, megmérte a hullát; azt is 144 czentiméter magasnak találta. Es azt hiszi a magánvádló, hogy ezen egész aktusról, pedig bírói aktus volt, van egy betű is a fölismerési jegyzőkönyvben? Nincs e<>y betű sem, mintha nem is történt volna. Igaz, hogy itt a törvényszék előtt Juhász csak arra emlékezik, hogy őt a bíróság megmérette és hogy azért mérette meg, mert akkorának látszott, minta hulla, de hogy az eredmény mi volt, arra nem emlékezik. De ha csak az történt is, hogy Juhász József megméretett, miért nem vétetett ez jegyzőkönyvbe ? De tovább megyek. Solymosi Eszter jobb lábán a hüvelykujjának megfelelő lábfejen látható hegjegy volt, melyet hét hónappal előbb tehén okozott, t. i. hogy rálépett a lábára, ennek következtében seb támadt, a seb 3 hétig hegedt, behegedt szépen, de nyoma megmaradt. Az egyik tanú, Szakolczay Julcsa, azt mondta, högy a hulla Solymosi Eszteré és mikor erre rárivalt a kir. ügyész, hogyan tudja ezt, hiszen azt sem tudja, fíu-e vagy leány, mert a genitáliák be voltak takarva, azt felelte, ott kell lennie a tehén-taposás jegyének, tessék megnézni. Megmosták a hulla lábát; megvizsgálták jól és konstatálták, hogy azon hulla egyik lábán hegjegy van. Hogy ez°n bírósági eljárás igy történt azt itt a törvényszék előtt Szakolczay Julcsa, Zurányi Kálmán, Szűcs János, dr. Trajtler Soma, Kiss Jenő, Kéri Horváth László és Kéri Horváth Géza tanuk hitt alatt állítják, és a felismerési jegyzőkönyvben ezen egész rendkívül nagyfontosságú eljárásról egyetlenegy betű nyom sincs. Valóban, ha meggondoljuk azt, hogy milyen irtóztató izgatottságot idézett elő ezen ügy országszerte; hogy 72 ember lett letartóztatva ezen vizsgálati ügy folyamán, és ezek közt a vádlottak több mint egy év óta meg vannak fosztva szabadságuktól ; ha meggondoljuk, hogy ezen egyetlenegy mulasztás milyen fatális következményeket vont maga után és mily irtóztató fokú gyöngesség kellett ahhoz, hogy ez kihagyassék az eljárási jegyzőkönyvből, valóban nagy önmérsékletre van szüksége a védelemnek, hogy a vizsgálóbiróság közegeinek ezen eljárását igazi néven ne nevezze. Ily mulasztásokkal szemben alig szükséges azon mulasztást is megemlíteni, hogy a vizsgálóbíró az alispán átiratára, hogy a hulia személyleirását sorolja fel, köröztetés végett, a vizsgálóbíró azt megtagadta ; a hulla nem is lett körözve soha, pedig most azzal áll elő a magánvádló és azzal áll elő az antiszemitizmus minden harezosa, hogy az a hulla csempészett hulla volt. Hanem hogy kié volt tehát a hulla ha nem Eszteré ? azt nem puhatolták sőt gondosan e'kerülték még a körözést is, nehogy a kipuhatolásnak az legyen eredménye, hogy nincs a világon hulla, melyet a Tisza hullámai Tisza-Dadára vittek volna abban az időben más. mint Solymosi Eszter hullája. A tanuk által való hullafelismerésnek az lett eredménye akkor, hogy 14-en nem ismerték fel a hullában Solymosi Esztert, ö tanú felismerte, A hat tanu most a törvényszék elé állíttatván, valamennyi többé-kevésbbó visszavonta vallomását. Ez tény. Hogy visszavonta vallomását, azt sok körülmény eléggé indokolhatja, sok körülmény eléggé megfejtheti. Hogy TiszaEszláron a tanuk lelkiismerete az utóbbi hetekben miként képződött, arra nézve itt Vámosi Ferencz, Vámosi Ferenczné. és Vámosi Julianna — egyebek is — de többre most hivatkozni nem akarok nagyon szomorú leleplezéseket tettek. Eddig azt hittem, hogy a lelkiismeretet nem lehet ugy faragni mint a botot, vagy a kulacsot és hogy a lelkiismeret nem ugy terem, mint a gomba, hanem az az isteni gondviselésnek nagy adománya, adva az érző és gondolkozó embernek, hogy annak fénye vezérelje őt cselekvéseiben, hogy az adjon irányt nyilatkozatainak ; és különösen az uralkodjék akkor, midőn törvényszék elé áll a tanu és oly vallomást kell tennie, melytől emberek szabadsága, élete, jóléte, jövendője, vagyona és családjának boldogsága függ. Ilyen felfogással voltam én a lelkiismeretről eddig, azonban szomorúan tapasztaltam, hogy a lelkiismeretnek különböző speczialitása van és a leggonoszabb fajtája az, mely eszlári tanu-lelkiismeretnek nevezhető, Vámosi Ferenez itt azt mondta, hogy az ő leányának hamisan kellett vallani, mert az ő engedelme nélkül hozták el tanúnak. Midőn kérdeztem tőle : Hát hogy tudja, hogy hamisan vallott ? Ott volt maga annál a jelenetnél, melyről a leánya vallott? azt felelte: nem voltam ott, nem tudom, de mégis hamisan vallott, mert az én engedelmem nélkül hozták el. Vámosiné azt mondta: leányom hamisan vallott. Miért vallott hamisan ? azért, mert azt mondta, hogy délután 1 ora tájban látta Solymosi Esztert. Honnan tudja maga, jó asszony, hogy ez hamis vallomás ? Hogy ne tudnám ? hiszea Solymosi Esztert 11 és 12 óra közt meg kellett ölni a zsidóknak, hát akkor már nem élhetett, Hát azt honnan tudja, hogy őt meg kellett ölni ? így beszéli az egész falu. ?Tég hozzáteszem, hogy Vámosi Julianna azt mondta, hogy neki vissza kell vonni a vallomását, mert az egész falu agyonveretéssel fenyegeti, és midőn a Tiszára ment vízért, az asszonyok útját állották és ezt meg ezt mondogatták neki. Utóbbi hat hét alatt így készült Eszláron a tanuk lelkiismerete. Ha az a hat positiv tanu. ki a dadái Csonkafüzesben világosan felismerni vélte a hullában Solymosi Esztert, törvényszék elé állítva, most másként beszél, vagy sehogy sem beszél, azt nagyon természetesnek tartom, mert akko. a erkölcsi hátorság szegény tanulatlan szántóvető népben, gyermekekben, hiányban, asszonyban csakugyan nem U-