Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 77. szám

— 306 — §-a itt nem nyerhet alkalmazást azért, mert nem visszatérő időszakokban fizetendő díjról, hanem az első díjösszegről van szó. És a könyvkivonat félbizonyinyitéka az ajánlatba hozott pótesküvel volt kiegészítendő. Kir. Tábla 1883. febr. 12, 4049 sz. a, megváltoztatta, alperest feltétlenül kötelezte 13 frt 24 kr. tőke, s kamatai megfizetésére, és felperest követelése egyébb részével félté.lenül elutasította, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetvén — köv. indokolással : ..Alperes beismervén azt, hogy a saját életbiztosítási szerződésére vonatkozó első díjfizetésről szólló nyugtát átvette, s arra 15 frt részfizetést teljesített: kétségtelen, mikép a nyuiítatványozott díjnak ki nem fizetett része felperes által, kinek kereshetőségi joga ellen emelt kifogás felett a kir. tábla már 1882. évi 287. sz. a. határozott — alperesnek hitelezve lett : hogy tehát alperes a fel peres által már viselt koczkázat után követelt és hitelezett dijat felperesnek megfizetni tartozik: s e részben a ker. törv. 505. §-ára sikerrel nem hivatkozhatik. „Az alperes által fizetendő ezen díjhátralék azért volt a fenti összegben meghatározandó, mivel felperesnek alperesileg kétségbe nem vont előadása szerint, az alperest közvetlenül terhelt díjösszeg 28 frt 24krt tett, másrészt felperes 15 írtnak alperestőli felvételét beismerte ; s alperes tagadásával szemben nem bizonyította, hogy abból csak 10 frt fizettetett a kérdéses díjtételre. 5 frt pedig más biztosítási díjösszeg részbeni törlésére. A kamat követelés ellen pedig alperes külön kifogást nem hozott fel. „Többivel felperes elutasítandó volt feltétlenül, mert a D okirat 6. pontja szerint alperes csak oly diinyugtakért tartozik felperesnek felelőséggel, melyek alperes által közvetített biztosítási ügyletekre vonatkoznak ; felperes pedig alperesi tagadás ellenében nem bizonyította, hogy a közte, s Kohn Miksa között létre jö t biztosítási szerződés alperes közvetítésével jött létre ; mivel sem az E, sem az F. levél tartalma nem tanúsítja világosan ezen döntő tényt; egyébb bizonyítékot pedig felperes e részben fel nem kozott. Kir. Curia a tábla ítéletét megváltoztatván — az első bíróságit hagyta helyben. Indokok: Miután alperes a tábla Ítéletét nem felebbezte, s így ezen másodbirósági ítélet, a mennyiben a saját életbiztosítási szerződésből kifolyólag alperes a 15 frt előleg beszámítása mellett 13 frt 24 kr. tőke összegben feltétlenül lett elmarasztalva, irányában jogerőre emelkedett: a kereseti követelésnek ezen része többé vitásnak nem tekinthető. „Mindazonáltat, minthogy felperes a táblai ítélet ellen beadott felebbezé seben az egész kereseti követelésre vonatkozólag határozottan az első bir. ítéletet kérte helybenhagyatni, — ily körülmények között habár figyelőmmel arra, hogy alperes, azon felperesi állítást, hogy az illető biztosítási kötvények, s így Kohn Miksára szóló kötvény is kézbesítés végett neki elküldettek, s hogy azok az ő részéről visszaküldve nem lettek — tagadásba nem vette, minek folytán a D téritvény G. pontjának végső soraiban foglalt kötelező kikötés értelmében, mely szerint az ügynöknek felelősége minden kézbesítés végett neki átküldött kötvényre — habár a biztosítási ügylet nem az ő közvetítésével jött létre — egyaránt kiterjed — alperes a Kohn Miksa nevére kiállított biztosítási kötvény után járó, mennyiségében nem kifogásolt dijban is feltétlenül lett volna marasztalandó : az első bírósági alperest feltételesen marasztaló ítéletet, figyelemmel a keresk. eljár. rend. 25 §-ára kellett helvbenhagvni." (1883. július 31. í>33. sz. a.) Eötvös Károly védbeszéde. (Folytat:! s ) A hulla, mielőtt felismerésére tanuk hivattak volna, az arczában meg lett változtatva : szempillája orra kiigazitatott, szája hclyrehozatot; fogai stb. megigaziláttak, szóval egészen más formája lett mint a hogy a víznek hullámai partra vetették. Midőn azon tanúhoz én e tárgyban kérdést intéztem, a mely tanú ezt elkövette és maga megírta a „Függetlenség" czimü lapban, azon tanú egyenesen eltagadta azt itt a törvényszék színe előtt, és azt mondta, hogy azon ezikben sajtóhiba volt, pedig az a czikk az eljárást furfangosnak nevezte.Nem, én ezt a szót „furfangos" nem fogadhatom el. Ahhoz, hogy furfangosan járjon el valamely vizsgálóbirósági közeg, az elmésségnek bizonyos foka mégis szükséges, de egy hullát, egy vizihullát, amelyről feltehető hogy napokon, heteken, hónapokon át vizben volt, tehát tökéleteseu el van torzulva, levetkőztetve tenni a tanuk elé : az egyszerűen oktalan eljárás. Nem csupán a vizsgálóbírót vádolom vele; a vádnak súlya, súlyának 99 századrésze azon kir. főügyészi helyettest terheli, a ki ott azon eljárásnál jeleu volt, mert a vizsgálóbíró mint kezdő közege a törvényszéknek nem bírhatott nagy tapasztiltsággal, de egy oly ember, a ki még annyit se tud, hogy a hullát felismerési eljárásra azon állapotában kell bocsátani a miként az megtaláltatik : az az ember bitorolja helyét a kir. íőügyészség hivatalában. A hulla le lett vetkőztetve. Mit tesz ez? A hulla, mely vizbe került, de ha vízbe nem került is önmagától a természet rendes meneténél fogva megváltozott, szinei eltávoztak, az élet piros színe helyébe jön a kék, jön a zöld, jön a sárga, jön a fehér, jön a fekete, jön a halálnak mindenféle színe. A test körméretei megváltoznak, a mi vékony volt lesz vastag ; a lágyrészek felduzadnak, a rothadás követeli a maga áldozatát, az enyészet kiveszi részét mindenből, s igy a hul ának se szemei, se szája sem orra, se fülei, egyetlen alkatrésze som olyan, mint volt azelőtt. Ha felismerésről van szó, lehetőleg meg kell vizsgálni azoknak, kik azelőtt ismerték, mindazon részeit, melyeket legkevésbbé támodhat meg az enyészet, melyek legtovább ellentállanak a rothadás hatalmának. Meg kell vizsgálni a kemény részeket, a fogakat és mindenek fölött meg kell vizsgálni a ruházatot, Minden felismerési eljárásnál ez az első. Ez az, a melyből engedni nem szabad semmit és itt épen c*ak ezt nem engedték megvizsgáltatni, Ugy tették azt a hullat a tanuk elé. a hogy a hullát élő korában ruhátlanul, meztelenül nem látta azon alakjában saját édes anyja sem, azt a hullát, mely különben is el volt torzulva, Már hogy miként ismerhették volna meg azon tanuk, kik olyat életükben soha sem láttak, azt a törvényszék bölcsesse'ge ítélje meg. Többet mondok: akármelyikünk elé állítsák legjobb ismerősünket, a kit talán nem láttunk három hónap óta, állítsák elénk kopasz fővel, leborotvált szemöldökkel, hajzatától, szőrzetétől megfosztva ruhátlanul, meztelenül, beszinezve: tessék élő embernek élő barátját, férjnek a feleséget, apának a fiát olyan alakban megismerni! Es előáll a vizsgálóbiróság, hogy nem ismerték fel, tehát nem Solymosi Eszter ! Elhiszem, hogy nem ismerték fel; Hetvenkilencz napja volt annak hogy Solymosi Eszter eltűnt : 79 nap elég a halálnak arra, hogy a felismerhetés bélyegző vonásait tökéletesen eltorzítsa, de nem elég arra. hogy a ruházatot színétől és alakjától megfossza; ez lehetett egyedül változatlanul Solymosi Eszteren és ezen egyetlen egyet rejtette el a vizsgáló biró a tanuk elöl, Maga az édes anya azt mondta a törvényszék előtt; „Hiszen hacsak ruhában láttam volna." Husz tanú lett a felismerésre nézve kihallgatva és midőn azt kérdeztek, négyszem közt egyikétől másikától: vajjoa felismerte-e vagy sem Solymosi Esztert abban a hullában ? bizalmasan azt mondották : én nem ismertem fel, de ha fel, lett volna, öltözve, ha ruhásán láttam volna, akkor nem tudom: de olyannak én sohasem láttam. Ezt mondták azon tanuk és ezen tanuk egyszerű józan eszök használatában jobban megítélték, hogyan kellett volna felismerési eljárást teljesíteni, mint a vizsgálóbiróságnak jelen volt öt vagy hat közege. De még ez sem elég, hanem a vizsgálóbíró még abban is személyválogatást tett, kit bocsáson felismerésre kit nem. Zsidót, ez konstatálva van, egyet sem bocsátottak oda: pedig voltak köztök Solymosi Eszternek ismerősei. Ott volt Eosenberg, Grossberger és még talán egy-kettő ; ott volt Eosenberg leánya, és az már csak természetes dolog lett volna, hogy az, a ki utoljára látta Esztert, odahivahssék a hulla megtekin tésére, Eosenberg Eózi, Eosenberg Hermán, akik az eltűnés napján látták Esztert, nem bocsáttattak oda. nemcsak mikor a Tiszából ki vetetvén, még úgyszólván teljesen ép volt, hanem deczember 7-én az exhumáczió alkalmával sem. Még nagyobb hiba volt, hogy csak azon tanukat bocsátottak oda, kiket Solymosi Jánosné és Farkas Gábor bíró kijelöltek. Ott van ez a felismerési jegyzőkönyben; pedig a vizsgálóbiróság ugy állította fel a kérdést, hogy a hulla nem Eszteré. Mi következett volna tehát ezen feltevésből? Az, hogy ha nem Solymosi Eszteré a hulla, ne csak Eszter ismerőseit bocsássák oda, hanem mindenkit, mert ha a hulla nem Solymosi Eszteré, akkor valaki másé. és a ki nem ismerte Esztert, hát ismerhette azt az egyént, a