Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 77. szám

Budapest, 1883. Szerda, augusztus 14. 77. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVEHYSZEKI CSARNOK. Tartalom: A törvényszéki ítélet után. —Kereskedelmi Jogeset. — Eötvös beszédje. — Curiai Értesítő a főlapon. A törvényszéki Ítélet után. ül, Nemcsak kimutatni törekszünk igazságügyünk bajait, kinövéseit, melyek a tisza-eszlári bűnesetben legnagyobb mérvben nyilvánultak s melyek müveit Európa közvéleményét ellenünk zúdították, hanem rámutatva azok forrásaira, kijelöljük, legalább szellőztetjük azon eszközöket is, melyek által e részben igazságügyünk roncsolt testén javítani lehetne. És e feladatnál legelőször is a vizsgálati szervezet ötlik szemeinkbe, az, melyben a megyei hatóság közegeinek oly nagy szerep engedtetik. Az, mi e részben napfényre jött ezen bűnvádi eljárásban, épen nem tartozik nálunk a criminalis justitia ritkaságai közé ; sőt fájdalom ! nagyon is gyakran találkozunk azon barbár vallatási müveletekkel, melyeket különösen megyei csendbiztosaink oly nagy virtuositással gyakorolnak. A kir. Curia ülésnapjainak majd mindenike mutathat fel bűnvádi esetet, melyben a biztosok, pandúrjaik, csendlegényeik kinzást és mindenféle kényszereszközöket használtak a beismerő vallomások kicsikarására, minek következménye, mikép ezen legfelsőbb fórumon számtalan ekkép alakult bizonyolás érvénytelenné válik, a vádlottak többnyire felmentettnek. Az illető szakminiszternek tudomással kell birnia ezen szomorú, korunkhoz nem illő dolgokról ; és ezen tudomás mellett rég intézkednie kellett volna, hogy azok megszüntettessenek, hogy azok megújulása Jehetlenné tétessék. Mert be kell ismernünk, mikép ily középkori műveletek a legsulyosb jogsérelmet okozzák, a jogszolgáltatás czélját. az igazság kiderítését meghiúsítják, és szégyenkőre állítanak bennünket nyugoteurópa előtt, midőn igazságszolgáltatásunkat a legsötétebb színben mutatják fel. Ezeket tehát nem szabad eltűrnünk, ugy a jogszolgáltatás szempontjából, mint igazságügyünk hitele s nemzeti reputációnk érdekében. És erre legelső reformul szolgálbatand, hogy a politikumnak a juridicumtól való elválasztása, mely jogrendszerünk egyik fő alapelvét képezi, szigorúan vitessék keresztül minden jogi részletben és alakban. — Nem elég, hogy a közigazgatástól elkülönített bíróságok Ítéljenek a jogi ügyekben s viszályok fe lett, hogy azok hozzanak Ítéletet a bűnügyekben, legalább azok fontosb részébea : hanem mulhatlanul szükséges, hogy minden müvelet, mely a bűnvádi jogszolgáltatás elemét képezi, kizárólag a bíróságoknak legyen fentartva s azok egészen elvétessenek a politikai hatóságok közegeitől, Ki kell tehát mondani s elrendelni, hogy a municipium közegei a büntető bíróság hatáskörébe tartozó esetekben bünvizsgálatot semmi szin alatt sem tarthassanak, vallatást ne eszközölhessenek. Szigorú felelőség alá vonandók mind a politikai orgánumok, melyek hatáskörüket áthágva, a gyanúsítottak vallatásába bocsátkoznak, mind a jogszaki közegek, melyek netalán ily műveletre a politikai hatóság embereit felhívnák vagy utasítanák. Magától értetik, hogy a büntető törvények is szigorúbban alkalmazandók lennének a val'atások körüli visszaélésekre, a kényszervallomások előidézőire. A közigazgatási közegek itt egyedül a rendőri feladat, a s a jegyzőkönyv felvételére szoritandók — azon tényekről, melyek valamely bűntett elkövetésénél tudomásukra hozattak. Ezen hatáskör szabályozással nemcsak azt akarjuk elérni, hogy a politikai hatóság elzárattassék a jogi hatáskörbe való illetéktelen beavatkozástól: hanem azt is, hogy azon ősi praxis, mely csak kinzó vallatást ismert s melynek tradiczióiban nőttek fel jelenlegi csendbiztosaink, tovább ne folytattassék, sőt lehetlenné tétessék. A másik reform, mely a legszükségesb s legsürgősebb feladatok egyikét képezi, a vizsgálóbirák qualificatójára vonatkozik. Nagyon termo szetes, mikép a bünvizsgálat eredménye, sikere, mindenekfelett az azt kezelő egyén képzettségétől, különösen tapasztaltságától, gyakorlati ügyességétől függ. Nem az elméleti képesség itt a fő, hanem a tapasztalatból merített emberismeret, érett felfogása az élet sokféle viszonyainak, különböző mozzanatainak s a szükséges teendőknek abból merített gyors felismerése. Erre nézve a tisza-eszlári eljárás tapasztalatai eléggé tanuságosak lehetnek. A vizsgálóbírónak egy mulasztása, egy hibás intézkedése, elnézése, mi az éretlen tapaszta'atlanság kifolyása, mily szomorú jogi zavarokat, hátrányokat, helyrehozhatlan veszteséget vonhat maga után ! — helyrehozhatlanokat, mert a valósá'; nyomait megsemmisülni vagy átalakulni engedvén, az igazság kiderítését mindenkorra lehetlenné tette. Ily éretlenséggel karöltve jár az elfogultság is, a meghódolás bizonyos rögeszméknek s idegen befolyásoknak ; mely elfogultság természetesen felette megnehezíti, ha nem lehetetleníti az igazság kiderítését. Azzal jár az ingadozás, az ide oda kapkodás is a teendők megválasztásánál, mi, mint Tisza-Eszláron láttuk, azt vonja maga után, hogy a sikeres cselekvés legkedvezőbb per cze elszalasztatik s épen a legczélszerübb eszközök és aktusok elmulasztatnak. Hogy ezen hiányok elhárításával vizsgálati rendszerünk a büntetőjog követelményeinek megfelelően alakíttassák : alka'mas, képzett, tapasztalt vizsgálóbirákról kell gondoskodnunk. E tekintetben jelenlegi szabályaink elégteleneknek bizonyultak be; a vizsgálat fontosb bűnügyekben is rendesen tehetetlen, éretlen kezek közt forog. — Ezt nem lehet igy hagyni, ha bűnvádi jogszolgáltatásunkat a mai kifejlődöttebb jog igényei szerint biztos alapokra akarjuk fektetni. Nem kutatjuk: a tapasztalt, képzett egyénekben mutatkozik-e hiány, vagy itten is, mint oly számos téten, a kiválasztás gyöngeségei, tévedései forognak-e fenn? Annyi bizonyos, hogy e bajon okvetlenül segíteni kell; minden áron képzett vizsgálóbirákat kell előteremtenünk, ha az uj, korszerű alapokra fektetett codificatiónk szellemében tökéletesb bűnvádi Judicaturát akarunk érvényesíteni. És e fontos czél elérhetése végett nem vonakodunk még azon véleményt is koczkáztatni, miszerint, ha máskép nem lehet, még az itélő biróság személyzetének rovására is kell jogszolgáltatásunkat tapasztalt, érett vizsgálóbirákkal ellátni. Mert az alapos büntetőjogi judicatura csak biztos kielégítő vizsgálat alapján keletkezhetik — mi képzett vizsgálóbirák nélkül elő nem állitható. Kereskedelmi jogeset A biztosító társulati ügynöknek felelősége a kézbesítés végett neki átküldött minden kötvényre kiterjed, habár az illető biztosítási ügylet nem az ö közvetítésével jött is létre. And fényi Károly S fiai czég a „Fonciére" pesíi biztositó-intézet aradi íőiigynöksége — Reisz Kálmán biztos.ügynök e. 35 fit. 36 kr. iránt az aradi járás- mint keresk. biróság előtt pert folytatván — Járásbíróság 1882. július 12, 7410 sz. a. alperest a keresetben, kamatokban, s 28 frt perköltségben elmarasztalta, ha telperes könyvvezetője leteszi az esküt arra : hogy tudtával a számvitelben megjelenő tételek jogczimükre nézve helyesek, s értékük kifizetve nincs — köv. indokokból : „Mert a tárgyaláskor leszállított követelés valósága törvényszerűen vezetettnek bizonyult főkönyvvel bebizonyíttatott ; és alperes a D. téritvény 6. pontja szerint nyíltan, s határozottan lemondott azon kifogás megtehetéséről, hogy a díjösszeg a fél által neki meg nem fizettetett ; s mert alperes elismervén, hogy mindkét rendbeli biztosítási ügyletre, a javára irt 15 frtot ő küldvén be, a biztosítási ügyletet is ő közvetítette. „Minthogy pedig a keres. törv. 485. Lapunk a szent ünnep miatt csak vasárnap aug. 19-én fog megjelenni.