Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 76. szám

— 303 ők mentetni a nélkül, hogy Solymosi Eszter eltűnésének körülményeit vizsgálnám, hanem azért, me't ha ezen ügy végtárgyalásába bele bocsátkoztunk, akkor azon szerencsétlen babonának méregfogait ki kell szednünk, a mely bálójának szövetébe belevonla azt a szerencsétlen ügyet; és teszem ezt azért is, mert tudom, látom s azt hiszem majd a magánvádló maga is beismeri, hogy ezen ügy nagymérvű izgatásnak tárgyát és anyagát képezi. De ezen izgatásnak méregfogait is épen ugy ki kell szedni, mint azon babonáét, hogy feldei ittessék az. hogy mikép tűnhetett el Solymosi Eszter, s hogy eltűnése körülményeinek kétségtelen bizonyítékai hol és mikben találhatók fel. Á7zal a szemrehányással illetett minket, a védelem közegeit a magánvádló beszédében, hogy nem azon törekszünk mi, hogy a tárgyi tényállás megállapittassék, hanem azon, hogy a vádlottak ellen szóló bizonyítékokat meggyengitsük. Bocsásson azonban meg, de én azt hiszem, hogy a jogi fogalmakat nekünk nem volna szabad a fejők tetejére állítanunk, s hogy a tárgyi tényállást annak kellene első sorban előállítani, a ki a vádat emeli, tehát nem a védőnek, hanem a vádlóknak ; a magánvádló urnák lett volna e szerint első sorban kötelessége azt mondani: gyilkosság történt, ime itt az áldozat; gyilkosság történt, ime a nyakon a vérző seb ; gyilkosság történt, ime itt vannak rá a szavahihető és megbízható tanuk; gyilkosság történt ime a vádlottak beismerése; de a gyilkosság tárgya, ennek objektív jelensége, egyetlen tanú, egyetlen beismerés nélkül, sőt azon ezer meg ezer nemű nagy sulyu bizonyítékok daczára, a melyek a gyilkosság fenforgását teljesen kizárják, váddal lépni elő, ez oly jogi eljárás, me. lyet én magam törvényes gyakorlatában sohasem láttam és meg vagyok győződve, másodszor nem is fogom látni. Azonban ily jogi tévedés furcsa labyrinthusába belekeveredni, minta melybe a magánvádló ur beletévedt, és abból ki nem keveredni, emberi dolog. Azonban a mely mulasztást ön maga követett el, a melyet a vizsgálat közegei követtek el, ezért a védelem közegeit tenni felelőssé, és azt, hogy itt tárgyi tényálladék nincs, a védők terhére róni, oly felfogás, melyet nem jelezhetek máskép, mint a hogy jelleztem kezdetben: ez minden józan jogi fogalomnak a feje tetejére való állítása. Tehát ismétlem, én belebocsátkozom a tárgyi tényállás kérdésének fejtegetésébe, de nem ám a gyilkosság tényállásáéba, mert olyat én nem látok, hanem azon esemény fejtegetésébe, a mely okul és alka'mul szolgált, ezen szerencsétlen bűnügy feltámadására. Tisza-Dadán mult évi június 18-án a Tisza hullámai partra vetettek egy női hullát, tutajosok észreveíték, helybeli csőszök kifogták, el is temették, a közig, hatóság megvizsgálta, a vizsgálóbiróság közegei is megvizsgálták, nem helyesen, nem czélszerűen, sőt sok törvénysértéssel és ügyetlenséggel ugyan, de azért a vizsgálat közegei azon hullával alakilag mégis elvégezték a vizsgálati teendőt. Amint a hulla a partra vetődött, azon vidéken rögtön elterjedt a hir, a mint ezt több tanú vallomása igazolja, hogy Solymosi Eszter, az eltűnt szerencsétlen leány hullája megkerült. A vizsgálat közegei eiőtt tanuk nyilatkozatokat tettek s jelenségek állíttattak elő, melyekbői azt kellett és lehetett következtetni, hogy a hulla az eltűnt Solymosi Eszter maradványa. Euházata az volt, kezében ugyanazon festék találtatott, színe nagysága s egyéb körülményei találkoztak. A 28— bü kilométernyire folyó Tisza habjai a lefolyás mentén vetették ki. Közönséges körülmények közt mindenki, a bíróság is azt hitte volna, hogy ez nem lehet más, mint Solymosi Eszternek, az eltűnt szerencsétlen leánynak a hullája. Azonban a vizsgálóbiróság nem ekképen konstatálta, hanem akkép, hogy a hulla egy ismeretlen nőnek a hullája, Solymosi Eszter ruháiba öltöztetve, melyet a Tiszán csempésztek a zsidók, a bíróság félrevezetésére. Ez összekoinplikálta a dolgot annyira, hogy a törvényszék bölcsességének is aligha fog sikerülni a maga eredeti egyszerűségébe az egész •setét vissza állítani. Első pillanatban magam is azt hittem, hogy a dologban valami csempészetnek kell lenni ; hogy egy eltűnt leány hullája, mikor ez a hulla az eltűntnek kétségtelen felismert ruházatában van, fel ne ismertessék, hogy midőn fölülről beleesik valaki a vizbe, vagy legalább annak partján látják utoljára és többé soha, alul pedig kivetetik egy hulla, melynek ugyanazon ruházata, ugyanaz a nagysága, neme és szine van, hogy még akkor is bíróilag kétségkívül be legyen bizonyítva, hogy a hulla még sem az volt ; az ily tévedést nem hihettem s igy magam is arra a meggyőződésre jutottam, hogy itt csempészetnek kell lenni; mert hogy ismétlem, három szakértő tévedjen, hogy tévedjenek a vizsgálat közegei, hogy, ott legyen egy kir. alügyész s egy kir. főügyészi helyettes, hogy az mind tévedjen, rosszul lásson, elfogult legyen vagy hogy valamennyi gonosz tettet kövessen el és csak azért, hogy a zsidókat vádolhassa, kimondja, hogy itt csempészet törtónt, ilyesmit én, ki magam is sok ideig az igazságszolgáltatás közege voltam, feltenni nem tudtam. Midőn novemberben az ezen hullára vonatkozó előterjesztésemet a törvényszékhez megtettem, még akkor sem voltam bizonyos abban, hogy vájjon ez a hulla csakugyan a Solymosi Eszter bullája-e, de nem ugy áll a dolog, mint a magánvádló képviselője mondja, hogy nem voltam abban a meggyőződésben, hogy az Solymosi Eszter hullája. így formulázva nem igaz az állítás, hanem igaz az, hogy akkor nem volt előttem még bebizonyítva hogy Solymosi Eszter meghalt, nem volt bebizonyítva, hogy á hulla Solymosi Eszteré, de az sem volt bebizonyítva, hogy a hulla idegennek a hullája és kétségem volt, a mint kell is, hogy kétség támadjon minden ember lelkében, ki nem előre elfogult ideával lát egy ügyhöz, hanem a ki keresi az igazságot; oly ember nem az utcíáról hozza be meggyőződését a törvényszéki terembe, annak fel kell tenni különböző lehetőségeket és mindezen lehetőségek fonalán magának szigorú ítéletet kell alkotni, s egyúttal szigorú igazságszeretettel kell vizsgálnia a tüneteket és a bizonyítékokat, és a hova józan ész és az erős, emberséges igazságszeretet elér, ott kell lenni az igazságnak. Ez volt methodusom, ez volt eljárásom. Egyik idea, melyből kiindultam, az volt, hogy ez csempészett hulla, a másik pedig az, hogy itt az eltűnt Solymosi Eszter hullájával van dolgunk. Mi bizonyítékok állottak rendelkezésemro ? állott az orvosi látlelet, a felismerési eljárásról felveit jegyzőkönyv és dr. Kiss Jenőnek közigazgatási szemléje, semmi egyéb. A védelem ki volt zárva a hullaszemlétől : majd rátérek, hogy mily kvalifikálhatván törvénysértés volt az, és minő következései lettek ennek. Nem állott előttem más, mint három okirat, mind a három telve hibával, mulasztással, valótlansággal, nem szántszándókos valótlansággal. Ezen mulasztásokból és valótlanságokból már az első pillanatban sokat észrevettem, de mert én orvos nem vagyok, tanácskoztam kiváló orvosokkal, hogy vájjon igaz lehet-e, és a válóságnak megfelelhet-e azon látletet, azon felismerni jegyzőköny és azon rendőri szemle-jegyzőkönyv? bárkivel konzultáltam, mindazok a hibáknak és tudománybeli, sőt ténybeli -évedéseknek is egész seregét vették észre; azon szakférfiak, kikkel tanácskoztam,, nézetet is alkottak maguknak arról hogy ezen látletet és felismerési jegyzőkönyv mögött mi lehet a valódi igazság, mert az iratok, jegyzőkönyvek, fájdalom, még ha bíróság által vétetnek is fel, gyakran nem az igazságot t(ikrözik j vissza, hanem az igazságot, leplezik el. Én is kerestem, s a szakértők is. kikkel konzultáltam, keresték ezt azokkal, kiket a törvényszék bölcseség később ide állított szakértőkül. A bpesti egyetem tanáraival előzetesen nem konzultáltam, azok egyikével sem találkoztam soha az életben előbb, mint azon napon, midőn Tisza-Eszlárra a hulla exhumácziójára el kellett jönniök, nem véltem alkalmasnak, hogy mint a vádlottak hivatalos védője, velők bár csak magán uton is konsultáljak. Ezt szükségesnek tartottam megjegyezni, bizonyos vádak és gyanúsításokkal szemben, melyekben az antiszemitizmus nagyon gazdag, és melyektől még azon nagy tudományú és tekintélyes férfiak sem kiméitettek meg hivatalos müködésök kezdete óta. Ismétlem, azon tudományos férfiak kikkel konzultáltam, nézetet alkottak az iránt, mi van azon iratok mögött, melyeket a vizsgálóbíró június 19. és 20-án felvett. Én azon nézetet magamévá nem tettem,- mert a mint mélyebben belehatoltam azon vizsgálati iratok titkaiba, a mint azok szavait mérlegeltem, s az azokban tapasztalható ellenmondásokat és kiegyenlithetlen ellentéteket felfedeztem és nyomára jöttem azon tenger mulasztásnak, azon sokszorosan elhibázott vizsgálóbírói működésnek, azon sok törvénytelenségnek, mely ott elkövettetett: a mint mélyebben hatoltam azon tanuk nyilatkozataiba, kik részint az identitást részint a nonidentitást állították, ezen hosszú munkálkodásom végével rendületlen meggyőződéssé vált bennem az, hogy a hulla mástól mint Solymosi Esz-