Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 76. szám

Budapest, 1883. Vasárnap, augusztus 12. 76. sz. Huszonötödik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: A törvényszéki ítélet után. — Ügyvédségi döntvény. — Eötvös beszédje. - Curiai Értesítő a főlapon. A törvényszéki ítélet után. II. Azt hisszük, mind a jogérzéknek, mind a hazafiúi kötelmeknek jobban megfelel az, ha a jogrendszer, az igazságszolgáltatás hiányait, kinövéseit feltárjuk kritikailag vizsgáljuk, mint az, ha azokat legyezgetjük, vagy épen egy véletlenül kedvező itélet folytán azt dicsőitjük, Eendkivüli elfogultság kellenék azon állításhoz, mintha igazságügyünk hiányokban nem szenvedne s e hiányok a tisza-eszlári eljárásban nem nyilvánultak volna. Már maga az utójáték, mely az itélet hozatalt követi, szomorúan illusztrálja jogéletünk gyöngeségeit, a jogszervezet beteges voltát. Az ítélettel, mig a felsőbb bíróság nem határázand, a bűnügyet befejezettnek kellene tekinteni: a jognak kielégítve, a jogrendnek helyreállítottnak kellene lenni —mi azonban ezen esetben teljességgel nem állt elő. Az izgatás a zsidók ellen átalában, a rituális gyilkosság vak hitének kifolyásául folyvást tart*); az ebbeli szenvedélyek, a jog kiszolgáltatása daczára nem csillapodtak le: a vádlottak biztonsága még mindig fenyegetve van. Az apának törvényes jogai alig érvényesülhettek ; Móricz a fíu alig szabaditathatott ki valódi börtönőre karmai közül; mire nézve az elégületlen politikai szereplők még a miniszteri rendeletet is meghiúsítani törekedtek. Azon politikai társadalmi befolyás, me y annyira uralta ezen bűnvádi eljárást, az itélet után sem hajolt meg a jog fölényének s hatalmának. Hogyan lehetne ily abnormis dolgokon segíteni, ha cem let; ne más szavunk, mint csak dicsőíteni a jogszervezetet. melyben azok helyt foglalhatnak. Van-e baj a közélet bármely terén, a jogéletben épen ugy mint egyebütt, melyet orvosolni lehetne, mie'őtt felfedeztetnék, napfényre hozatnék? Nem axioma-e, hogy minden betegséget kímélet nélkül fel ke!l tárni, hogy gyógyítható legyen ; a jogi organizmus pedig épen ugy s oly sokféle be egs^gben sínylődhet, mint az emberi test s elme szervezet. Az tehát, ki a tisza-eszlári eljárásból kifolyólag jogi szervezetünk kinövéseit s bajait, bármily éles kritikával is megvilágítja, épen nem állítja igazságügyünket pelengérre. Hogy pedig ezen bünperben felette vastag hibák s visszaélések merültek fel, méhek jogszolgáltatásunk mély sebeire mutatnak, az eltagadhattam így a vizsgálatot mind kezdetén, *) És fájdalom, már a fővárosba is áthozatott, hol állapotaink gyalázatára az utczákon éjjelenkint valódi orgiákat tart. mind egész lefolyásán feltűnő egyoldalúság, tapasztalatlanság, mondhatnók tudatlanság jellemezte, azonkívül, hogy a pártatlanságot kizáró elfogultság, a rituális agyrém elfogultsága rajta veres fonalként húzódott keresztül. Nem szükséges itt fejtegetni, a vizsgálat mily rendkívüli fontossággal bir a bűnvádi eljárásban s az ítélet hozatalra. Es épen abban merültek fel a legsúlyosabb hibák. Az ki nem terjesztetett mindenre, mi az állítólagos gyilkosság tárgyi s alanyi tényálladókát előállithatá; nem arra, hogy idegen kéz általi erőszak, vagy öngyilkosság forog-e fenn : egyedül arra szorítkozván, hogy azt a zsidóknak kellett elkövetni. Nem kutattatott, hogy mi történhetett Eszterrel, hanem mindig csak az, hogy a zsinagógában kellett meggyilkoltatnia. A gyilkosság ténye azonban nem konstatáltatott.kétségtelenné épen nem tétetett s még sem terjesztetett ki a vizsgálat arra, hogy más oka Eszter eltűnésének nem leheteit-e ? hogy nincs-e még életben, nem került-e idegen hatalomba, önkényt vagy kényszerrel ? egyedüli kiindulási pont volt a gyilkosság ténye, mi pedig nem konstatáltatott. Még az azonnali körözgetés iránt sem tétettek meg a szüks ges lépések. A véletlenül feltalált dadái hulla több támpontot nyújthatott volna a corpus delicti biztosabb előállítására ; de e tekintetben is mikép jártak el a vizsgálat tényezői ? Legelőször is oly helyzetbe hozták a hullát, mikép azt az Esszter legközelebbjei is nem vagy alig ismerhették meg. Azután összehasonlítva a szerencsétlen Eszterrel, kinézését, különböző testi tulajdonait s alkat észéit egysz/rü parasztemberekkel konstatáltatták, a melyeket magok a vidéki szakértők sem voltak képesek felismerni s megállapítani. A bonczolást és szemlét oly szakemberek végezték, kik maczerált hullát még nem is láttak, sőt arról alapos ismeretekkel sem bírtak. Megengedtetett továbbá, hogy ezen kétes jellegű müvelet után a hulla fél évig rothadjon a sirban, míg valódi szakférfiak bonezolása alá kerülhetett és azoknak, hogy Pesten a vizsgálatot kel ő apparátussal végezhessék, a hullareszek csak felében bocsátatti k rendelkezésükre. Ez egyik része a vizsgálat hibáinak, melyek az illetők tapasztalatlansága s tudatlanságának kifolyásai voltak. És hogy ilyeneknek oly igazságügyi szervezetben, melyet megdicsérni kellenék, eléfordulniok nem lenne szabad, kétséget nem szenvedhet. A vógtárgyalást megelőző eljárásnak egy másik árnyoldala vádlottak s tanuk kihallgatására vonatkozik, mi oly sötét színben állítja elő jogszolgáltatásunkat, mikép hozzá hasonlót nyugoteurópában fel nem fedezhetni. Erőszak, kinzás, ütlegelés, rémitgetés, a szellemi tortura mindenféle nemei, ezek voltak az eszközök, melyek a 19-ik század vége felé nem is Török- vagy Oroszországban, hanem a magasb kultúrára igényt tartó Magyarországon a vallomások előállítására használtattak. Maga a főszereplő, azon egyén, ki egyedül hozta színpadra a rituális gyilkosság bárgyú történetét, ily kényszernek volt alávetve, mint most már beismerte, a legundokabb lelki tortura folytán bizonyolván a vádbeli történteket ugy a mint azok szájába rágattak. Többi vádlottaktól is ily gyalázatos eszközökkel csikartattak ki a beismerő vallomások, kik azonban már nemcsak szellemi, hanem a legembertelenebb testi kínzást is kénytelenitettek kiállani. És ezen megszégyenítő műveletben a vizsgálóbíró versenyzett a hires csendbiztosokkal, kik more patrio — mint elődeik tették — használták a kinzó gyűrűt, a korbácsot s botot. Kérdjük, ily igazságügyet, melynek keretében mai napság ily dolgok történhetnek, lehet-e dicséretre, de csak egy jó szóra is méltatni ? Kérdjük, azért, mivel annyi hatalmas szellemi tényező befolyása alatt az itélet jogszerűen ütött ki, lehet-e feledni azon borzadályos viszsaaóléseket, melyek azt megelőzték; lehet-e a végtárgyalás előtti jogsérelmeket, barbárságot, törvénytelenségeket nem történtekké tenni ? Ezen itélet, mely a jogot érvényébe visszaállitá, helyrehozhatta-e a jogtalanságokat, melyek előtte történtek? Ezen itélet után lehet-e dicsérni azon igazságszolgáltatást, mely azt megelőzőleg mindennel birt, csak nem a jog és igazság szinezetével ? Vagy az ügy jogszerű k:menetele tekintetében az igazságügyi kormányzat dicsöitessék-e, az, mely mellett lehetővé vi lt, hogy az igazságügy kezelésében oly barbárságok történhessenek ? Nem — mi legalább nem tesszük. Mi kötelességünket jobban véljük teljesíteni az által, ha nyíltan világosan leleplezzük a kóranyagot, nem azért, hogy jogszolgáltatásunkat pe:engérre állítsuk, hanem hogy orvoslását lehetővé teh.esrük, mire nézve jövő alkalommal egy pár gyógyorvoslatot fogunk szellőztetni. Ügyvédségi döntvény. Azon körülmény, hogy az ügyvéd által vitt per iratai elvesztek, azt nem foszthatja meg azon jogától, hogy képviselőidijait s kiadásait törvény utján követelhesse. Kovács János ügyvéd, Barbaric