Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 75. szám

Budapest, 1883. Péntek, augusztus 10. 76. sz. Huszonötödik évfolyam TÖRVÉNYSZÉKI CSAMOL Tartalom: Keresk. jogeset. — Polg. jogeset. — Tiszaeszlári végtárgy. — Eötvös beszédje. — Curiai Értesítő. Szerkesztői szállás ang- 1-tö] tirály ntcza 54. sz. Tekintve, hogy lapunkat folyvást s pontosan küldjük azoknak is, kiknek előfizetési idejük májusban vagy júniusban már lejárt: tisztelettel felkérjük előfizetőinket, méltóztassanak az esedékes előfizetési dijakat mielőbb megküldeni. — Mindent elkövetünk, hogy tisztelt előfizetőink igényei, főkép gyakorlati érdekei kielégíttessenek ; lapunk hetenként háromszor jelenik meg, nagy három hasábos formában, és kapcsolatosan a Curiai Értesítővel, mi csak lapunk számára van engedélyezve — és előfizetési ára mégis évnegyedenként csak 3 forint. Egyszersmind löbb oldalróli kérdezősködés folytán jelentjük, mikép felsőbb bíróságainknál a közbenjárást, szorgalmazást készséggel eszközöljük és az ügyekről felvilágosítással s részletesb tudósítással is szolgálhatunk. Szerkeszt. Kereskedelmi jogeset Arkülönbüzeti ügyletre fektetett követelés peruton érvényesíthető kereseti jogot nem állapit meg. Schrank Lipót — Ertgel Sámuel e. 100 írt árkülönbözet iránt az érsekújvári jbiróságnál kereskedelmi pert folytatván — Járfisbiróság 1882. január 18-án 653. sz.'a. alperest a kereseti összegben, kamataiban s 14 frt perköltségben marasztalta; „mert a felmutatott s nem kifogásolt áruszerződés kereskedelmi ügyletet képez s abban az árkülönbözetnek készpénzben való megfizetése alperes által nyilván köteleztetett; s felperes az árkülönbözetet tőzsdejegyzékkel teljesen igazolta; miért alperes elvállalt kötelezett ' é alapján abban elmarasztalandó volt". Kir. Tábla 1882. deczember 28-án 5232. szám alatt megváltoztatta s felperest keresetével elutasította s 9' frt 75 kr. per- s 7 fit 50 kr. felebbezési költség fizetésére kötelezte következő indokokból: ,Felperes kereseti előadása szerint, mely az •/. alatti kötéssel is támogattatik, alperes tőle 400 mm. kukoriczát oly feltétel mellett vett meg 5 frt 25 kr. egyességi áron, hogy az eladási s átvételi nap, vagyis 1880. deez. 15-én észlelhető „árkülönbözet." sserződő felek közt készpénzben ki fog egyenlittetni. „Alperes az ügyletnek árkülönbözeti minősége folytán felperest elutasittatni kérte, mert felperes az eladottnak állított kukoriczát nem adván át, de átadási szándékát sem tanúsítván: felperesnek keresete nincsen. „ Tekintve, hogy a kereset kitételei kétségtelenné teszik,, miszerint peres felek közt nem adásvevési, hanem árkülönbözeti ügylet (Diíferenzgescháft) jött létre, ezen czimre fektetett követelés azonban peruton érvényesíthető kereseti jogot nem ád: felperest keresetével elutasítani stb. kellett". Kir. Curia a kir. tábla Ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. (1883. július 17. — 519. sz. a.) Jogeset. Az adófelügyelü ingatlanokra vezetett végrehajtásban is hivatva van a szükséges beadványok benyújtására és a tiszti ügyész általi képviseltetés csak rendes perekben szükségeltetik. A marmarosmegyei Adófelügy elö kincstár képviseletében Dub Mátyás ellen 39 frt 40 kr. adóhátralék behajtását szorgalmazta és a végrehajtás elrendeltetvén, a végrehajtási zálogjog bekebeleztetését kérelmezte Törvényszék 1882. június 24-én 5935. sz. a. elrendelte a bekebelezést. Ez ellen az adófelügyelö Jelebbezett. A kir. tábla 1883. január 16-án 42389. sz. a. ezen ügyvédi, illetve ügyészi ellenjegyzés nélkül beadott felebbezést, helyesebben felfolyamodást visszautasította ; „tekintettel az 1881. 59. t. cz. 11. §-ának azon rendelkezésére, miszerint peres és végrehajtási ügyekre vonatkozó beadványok ügyvédi ellenjegyzés nélkül csak jbiróságoknál (sommás ügyekben) nyújthatók be s tekintettel arra, hogy a kir. adófelügyelőt bíróságok előtt az ingatlanra vezetett végrehajtás esetében az 1877. 18. t. cz. értelmében a tiszti ügyész van hivatva képviselni. Kir. Curia a tábla végzését megváltoztatván, s az első bir. végzés ellen beadott felebbezést elfogadván, azt oda utasította, hogy az ügyet érdemileg bírálja el; „tekintve, hogy az 1876. 15. t. cz. értelmében adóügyekben a kir. kincstárt az adóközegek képviselik s az 1881.60. t. cz. szerint az adó és illetékek bejelentésére és kimutatására a kir. adófelügyelő van hivatva s ennélfogva öt a szükséges beadványok benyújtására is jogosítottnak kell tartani s hogy az ügyész általi képvis Itetés csak rendes perekben nem mellőzhető. (1883. június 27. — 3356. sz. a.) Yítároalás a tisza eszlári MnöoteD. A tszéki ítélet indokolása következőleg fejeztetik be: Ily jelenség lett volna az első bonczoláskor megállapított általános vérszegénység és az abból eredett halál, a halálnak a bonczolás előtti beálltának rövid ideje (legfeljebb 10 nap) a hullának, mint ilyennek a vizbe alig 3—4 nappal a bonczolás előtt jutása , a nemi közösülésnek nagymérvbeni gyakorlása: ellenben az egyetemi tanárok álfal megállapított 14—17 éves életkor, a vízben létei heteken át, a haj letörései és kihullása, a hulla áztat ás (maceratio) folytán kihullott körmeinek a boncolás előtti hiánya, az orsz. közegészségügyi tanács véleménye szerint sem zárható ki. Ezek pedig oly jelenségek, melyek figyelemmel arra is, hogy az orsz. közegészségügyi tanács véleményének indokait nem közölvén, nem lehet tudni, hogy mily bonctani adatok alapján tért el a hulla valószínű életkora meghatározásában az egyetemi tanárok véleményétől; és arra is, hogy a hulla Solymosi Eszter kétségtelen ruháiban találtatott, megengedhetővé teszik, hogy a kérdéses hulla Solymosi Eszteré lehetett. Zurányi Kálmán és Szűcs János tanuk vallomása szerint a hulla jobb lábán sebnyom volt látható, erről a bonczjegyzőkönyvben említés téve nincsen, és a bonezolásnál alkalmazott szakértők a végtárgyaláskor tett előadása szerint a hulla jobb lábán jelentkezett folt lemosás és posztóval történt dörzsölés után elenyészett anélkül, hogy annak helyén a lábon észrevehető jel maradt volna hátra. Bebizonyitottnak nem vehető tehát, hogy Solymosi Eszter anyja és Szakolczai Julcsa tanú által említett tehén taposásnak nyoma a hulla lábán mint hegedt és különös ismertető jel meg lett volna. Áttérve Smilovics Jankel és Hersko Dávid vádlottak vallomására, ezen vádlottak egy hullának a Tiszán történt leusztatását a vizsgálat folyamán beismerték és beismerő vallomásukat a törvényszék előtt a hitelesítés alkalmával megtartották; azonban figyelemmel egy részt arra, hogy a szakértők véleménye alapján nem zárható ki annak lehetősége, hogy a kérdéses hulla Solymosi Eszteré volt, másrészt pedig arra, hogy nevezett vádlottak első kihallgatásuk alkalmával nullacsempészetről mitsem tudtak, hogy Hersko Dávid Matej Ignáczczal, Smilovics Jankel pedig Hersko Dáviddal lett szembesítés után tették későbbi beismerő vallomásukat, mindketten pedig utóbb ebbeli vallomásukat visszavonták; továbbá tekintve, hogy Smilovics Jankel a hullacsempészet c^élját különféleképen adta elő, — hogjr nem egyezik meg Hersko Dáviddal azon körülményre nézve, hogy Kerecsénynél, hol értekezhetett Hersko Dáviddal a hulla átadása és szállítása felöl, sajkáu, ennek tutajához bement-e, ugy a mint