Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 21. szám

a szállított zab ára fejében 1013 frt 9 kr. összegben illetőleg alperesnek megítélt viszonkövetelés beszámítása után fenmaradó összegnek fizetésében marasztalt;!. »mert felperes nincs jogosítva a nem szállított zab után árkülönbözetet követelni ; mert F. kötlevél szerint felperes csak a szállítás utáni 14 nap alatt követelhette a szállitott zab árát, — E. szerint pedig felperes a hátralevő zabot csak azonnali készfizetés mellett ajánlotta szállíttatni — miért ő volt oka a további szállítás elmaradásának. Kir. ('uria a tábla ítéletét helybenhagyta. Indokok: Helybenhagyandó volt azon részében, melylyel felperes árkülönbözet czimén igénybe vett 495 frt 90 kr. tekintetében elutasittatott; mert a mellett, hogy a történt megállapodás szerint felperes nem volt jogosítva azonnali készpénz fizetést követelni, hanem hogy alperesuek a vételár lefizetésére 14 napi időhaladék volt engedélyezve — a következő ténykörülmények szólanak — jelesen — hogy felperesileg felmutatót F. alperesi levélben a halasztásról akkép tétetik említés, mint amelyre megállapodás létrejött; hogy felperes a H. alatti levélben, melylyel alperesnek az F. alattira válaszolt, e tekintetben kifogást vagy bármely megjegvzést nem tett : >hogy felperes, mint maga beismeri, az első 17 3.45 mrnázsa részlet szállításnál magát teljesen az F. alattiban emiitett fizetési módozathoz alkalmazta; végre hogy felperes a fizetési feltételek begyőzése tekintetében alperes részéről neki odakínált főesküt, ugy mint az az elleniratban részletesen előadatott, döntő körülményekre nézve oda kináltatott, el nem fogadta. > Ezeket figyelembe véve begyőzöttnek tekintendő, hogy felperes a megállapodás ellenére cselekedett, midőn alperesnek a C. alatti levél szerint 1876. szept. 23. alatt tudtára adta, hogy a zabot csak készpénz fizetés mellett fogja küldeni. Akkor az 1876. szept." 17. kelt 1688 márkáról szóló váltó, melyre a B. alatti 1876. okt. 2. felvett óvás vonatkozik, — még lejárt nem volt; igy tehát felperes azt sem állithatja, hogy a zabszállitást fizetési haladék mellett már akkor azért nem lett volna köteles teljesíteni, mert alperes sem teljesítette a fizetést a kikötéshez képest. > Helybenhagyandó volt azon részében is, mely szerint alperes viszonkeresetileg követelt 498 frt tekintetében elutasittatott ; mert habár az előbb mondottak szerint felperes tekintendő szerződésszegőnek, mégis az alperes részéről követelt káröszszegben elmarasztalható nem volt. > Ugyanis alperes a nélkül, hogy az árkülönbözetet, mely 1876. szept. hó végén, a tőzsdei és szerződési ár között mutatkozott, hitelesen igazolná, kárositását egyedül abból származtatja, hogy állítása szerint a felperes által szállítandó volt zabmennyiséget egy harmadiknak eladta, minek folytán, hogy eladói kötelezettségét teljesíthesse, kénytelen volt a 2-j. kötjegy szerint az abban kitett magasabb áron 2000 mrnázsa zabot vásárolni. »A 27. kötjegyből egyedül az vehető ki,hogy alperes 1876. szept. 30. 2000 mm. zab szállítása iránt vételi ügyletet kötött; azonban ebből még szükségkép nem következik, hogy alperes egy harmadik irányában kötelezettségben állott és hogy a 27. alatti ügyletet csupán ez által kényszerítve kötötte. »Annak, hogy a 2/. alatti ügylet az F. alattival ily okozatos összeköttetésbe hozható legyen, felperes határozott tagadásán kivül, ellent mond azon körülmény is, hogy a 2 /. tartalma szerint a 2000 mm. zab 1876. évi szept. s október hónapokban volt szállítandó; hogy tehát ezen ügylet kötésénél az októberi árak esélyei is vétettek számitásba, melyek a felperessel kötött szept. végével befejezendő volt ügyletnél, szükségkép minden számításon kivül esnek. »Ehhez járul még az is, hogy felperes részéről, mint fentebb már említtetett, a kötelezett zabszállitás 173.45 mm. erejéig részben teljesíttetett, — minek mellőzésével alperes egy 2000 mm. zabszállitásra szóló vételi ügyletet felperes rovására nem köthetett. »De ha mindjárt begyőzve volna is, hogy alperes ugy mint állította, egy harmadik irányában kötelezettségben állott, — ez esetben is az alperes által követelt kártérítés mennyiségileg meg nem állapitható. »Mint már említtetett, alperes nem azon kár megfizetését követeli, melyet a teljesítés helyén és idejében a tőzsdei és szerződési ár közötti különbözet tüntet elő, hanem tényleges kárának megtéritését követeli, melyet abból származtatja, hogy a felperes által szállitandó volt zabmennyiséget egy harmadiknak eladta —igy tehát alperes kártérítési követelésének tárgyát voltaképen azon árkülönbözet képezi, mely a 27. kötjegyben kitett és azon ár között mutatkozik, melyen alperes a zabot egy harmadiknak eladta. Ennek folytán alperes szükségkép igazolni tartozott, hogy a zabot milyen áron adta el tovább egy harmadiknak, — minthogy valódi kára ez esetben csak akkor támadt, ha ezen ár kisebb volt a 27- kötjegyben kitettnél. Azonban alperes ez irányban semmi bizonyitékot nem szolgáltatott. »Az 1013 frt 9 kr. marasztalási öszszeget illetőleg a tábla Ítélete indokaiból hagyatott helyben. < (1883. febr. 8. — 2995. sz. a.) JL női eltartás. A házasság mint az emberiség társulásának első formája, erkölcsi alapjánál, és fontos rendeltetésénél fogva mindenütt, a törvényhozások különös gondját képezte. így a házassági viszonyok nálunk is rendezvék, a többek között a család eltartásának kötelezettségét is szabályozzák. Ezen irányban törvényeink, a természet anyagi és erkölcsi útmutatását követve kimondják, hogy a család eltartása és védelme első sorban az erősebb felet a férjt illeti, és ezen arányban a jogokat és kötelezettségeket is elosztja. Gyakran megtörténik, kivált a kisiparos és paraszt osztálynál, hogy a férj elűzvén nejét, arról többé nem gondoskodik, de sőt ágyassal szövetkezvén, ezzel él. Az elűzött törvényes nő egy ideig tür, szenved, nyomorog, de elvégre megviselik az élet bajai, férjéhez ennek ágyasa miatt vissza nem térhet, rokonai nem tartják, vagy nincsenek, mit tegyen, bekopogtat a bíróságnál azon kérelemmel, hogy férje csekély eltaiftási összeg kiszolgáltatására köteleztessék, mert az ágyasnak rendőri uton leendő eltávolitása után is, sorsa mitsem javulna. Vannak birák, akik a törvény szavaihoz ragaszkodva, válóper nélkül az eltartást semmi szín alatt sem itélik meg, pedig a költséges és hosszan tartó válópert a férj nem akarja, a nő pedig nem képes megindítani. Hogy vannak durva, részeges, vagy más hibákkal telt férjek, akik nejeiket ok nélkül elűzik, ugy hiszem bizonyítékra nem szorul. Váljon igazságos-e ilyen esetekben az ártatlan nőt, a nyomor, a bün prédájává hagyni, váljon nem lehetne-e rajta, noha válóper nélkül, de mégis a jog keretén belül segíteni, — én ugy hiszem, hogy igen. Ha a férj ugyanis az eltartási per tárgyalásánál megkérdeztetvén, határozottan kijelenti, — a mint ez egy concret esetben meg is történt, — hogy ő nejét semmi szin alatt vissza nem fogadja, hogy törvényes eltartási kötelezettségének eleget tenni nem akar, én azt hiszem jogászilag szólva, hogy a férj mulasztásban van, mely mulasztása által a másnak okozott kárért felelnie kell. Hogy a nő, a mennyiben férje, a törvényes eltartási kötelességet el nem ismeri, azt nem teljesiti, vagyoni viszonyaihoz képest nejét nem segélyezi, kárt szenved, ugy hiszem bizonyítgatni nem szükséges. így tehát azon biró, aki eltartás czimén, a nőnek bármit megítélni nem volna hajlandó, a törvény keretén belül kártérítési czimen, csekély összeget a nőnek csak megítélhetne, már csak azért is, hogy a megfeledkezett makacs férj kötelességének teljesítésére szorittassék, és hogy a nő saját szerzeménye mellett segélyben részesittessék, mi legtöbb esetben az elváltak isméti egyesítésére, a házassági viszony megjavulására a legjobb eszköznek bizonyulna. Kókay Károly. Igazságttgymioiszteri rendelet a járásbíróságok hatósági köréhez tartozó bűnügyekben az 1883: VI. t.-cz. hatályba léptetése tárgyában. Az 1883: VI. t.-czikket az annak 9. §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva 1883. évi márczius hó 1-ső napjával léptetem hatályba. Ezen hatályba léptetés alkalmából a kir. bíróságokat a következőkre tartom szükségesnek figyelmeztetni: I. A hatályba léptetett t.-czikknek intézkedései a kir. járásbíróságoknak bűnügyekben hatósági körét (1880: XXXVII. t.-cz. 40. §.) egészben érintetlenül hagyják, a kir. törvényszékeknek és a kir. itélő tábláknak hatósági körét azonban lényegesen megváltoztatták, a mennyiben a törvényben meghatározott esetekben a kir. tör-