Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 72. szám

oly erélyesen kinyomozni tudnak, telfeáezhetlen nem maradhatott volna. A tanulság éhből azonban nemcsak az, hogy ily szokás nem létezik, hanem az is, hogy a kik ilyet inszeeniroztak Mag gyarországon, nem valami jó szolgálatot tettek hazájuknak, midőn ez országot a civilizáció oly alantas fokán levőnek tüntették föl, hol a köznéppel, sőt a nadrágosokkal is még sok oly bolondot lehet elhitetni, min a czivilizált nép csak kaezajra fakad. A másik, a mit mégemlitendőnek tartok, az, hogy nincs vallás a föld kerekségén, mely annyira befejezett könyvet képezne, mint Mózes hite. Más vallásoknak vau világrészekre kiható hatáskörre} bíró feje, vaunak synodusaik, konventjeik, melyek jogosítvák a vallás törvényeit magyarázni, uj dogmákkal szaporítani, a miként azt a kor szelleme, a változott viszonyok megkövetelik. Mózes hitének mindez nincs. S azért alaptételeiben olyan ma, mint milyen volt sok ezred előtt. Egy írott törvény, melyet magyarázni, értelmezni mindenkinek szabad, de kötelezőleg magyarázni vagy uj dogmákkal ellátni nincs joga senkinek. Ez kétségtelenül nag}r hibája Mózes törvényének; ki gondolhatta volna, hogy a világ forgása örök ugyan, de a népek viszonya változik; s hogy azok helyzete olyan, mint a minő Kánaánban volt ezredek előtt, örökre nem marad. Azonbau van a vallási törvény e zárt voltának előnye is. S ez az, hogy a hit renditetleu erkölcstana a sülyedő kor rombolásainak kevésbé van kitéve. Speczialiter a jelen ügyben a vallási törvény ezen minősége híveit esetleg épen egy gyalázatos vád ellen védelmezi meg. Hit, melyben csak az törvény, mi Mózes könyvében megírva van. vagy direkt magyarázat utján abból levezethető, azon könyvvel ellenkező tradicziókat szakadások nélkül meg nem tűr. Szakadás pedig Mózes hitének követői közt olyan, minőt például a különféle keresztényfeleliezetek mutatnak, nem létezik. Hogy Mózes könyve, mint semmi más vallás e föld kerekségén, léptennyomon a vértől való irtózatot oltja követőibe, köztudomású dolog. Az egész keresztény világ ismeri e könyvet, minden tétele és betűje felett tartottak kutatásokat. Mégis nincs egy mondata, melyben e rémmesét akár erőltetéssel is hozzáfűzni lehetne. Lehet azért követői között is találni, mint minden hitfelekezetüek között gyilkosokat, de hogy ezt vallási rajongásból vagy pláne vallási szertartáskép tehette, az ellen annak minden sora, minden betűje, erélyesen tiltakozik. De azt mondják, tradiczió ! Csakhogy ez ép oly kibúvó, mint midőn a rágalmazó bizonyítani nem tud s azzal áll elő, hogy az egész város tud róla, de megnevezni nem tud senkit sem. Ez sem lehet, még pedig azért nem, mert ily tradiczióról nem tud senki, arról nem tesz tanúságot semmi sem. Mig tehát e vád mellett semmit sem tudtak felhozni egyebet, mint a mit a babonás vénasszonyok bölcsessége nyújt, addig számtalan erősségeket lehet — 2S6 — felhozni ellene. Csak egynehányra szorítkozom. Nem lehet ugyanis elfogultság nélkül azt állítani, hogy a becsületesség és bizonyos hit vagy származás egymással elválaszthatlanok lennének. < 'sak azt az egy kérdést intézem minden elfogulatlan keresztényhez, megtagadhat ónak véli-e tőlünk, bog}' az összes zsidóságban legalább egy néhány becsületes ember ne léteznék ? Ezt azt hiszem még az antiszemita szövetkezet józanabhjai is megengedik. Hisz ezen tárgyalás folyamán is igazoltatott, hogy azon számtalan ember közül, kik itt a legkülönfélébb körülmények tekintetében vallottak, körülmények tekintetében, melyekre nézve mint az időre és kék szemekre oly könUVŰ a tévedés, csak egy találkozott, a ki az esküt letenni, mig kételyeit el nem oszlathatta, vonakodott — s ezen ember is zsidó. Hát képzelhető-e már most. hogy ezen — mondjuk egynehány — becsületes ember undorral nem fordulna-e el azon bestialitástól, mely ilyen gazságot rítusként gyakorol s az isten házát az ártatlan gyermek vérével fertőzteti meg1? Képzelhető-e, hogy ezek az emberek fel nem jajdulnának iby gaztett felett s nem utasítanának el maguktól az ily hyenákkal való minden szolidaritást ? A rituális szokás indoka egyébiránt mert nagyon is képtelen, most már azok által is elejtetik, a kik azt egy és egy negyed éven át nyíltan hirdették, azonbau, hogy a hátrálás csak fokozatos legyen, helyébe teszik egyelőre a vallási fanatizmust. Lássuk tehát, képezhette-e ez a gyilkosság indokát ! Elismerem, hogy a vallási fanatizmus általában véve, nem tekintve egyelőre ezen ügyet, van oly képtelenség, mint a babona vagy boszorkányság, Ez az emberi kedély nagymérvű aberacziójából ered ugyan, de ha meg vannak előfeltételei, tényleg lehető, most már ritkábban fordul elő, de most is létezik. Arra azonban, hogy egy elnyomott vallás hivei ott, hol oly elenyésző kisebbségben vannak, mint Eszláron a zsidók, törtek volna valaha ki fanatikus tényékbe, nincs eset, nem mutat fel példát a történelem. Még kevésbbé. hogy ily fanatizmus minden előzetes sérelem, minden ebből eredő keserűség nélkül valaha is tört volna ki. Példa erre a mohamedán nép, mely hitvallás tekintetében a világon legfanatikusabb; mutassanak egyetlen egy esetet, hogy az ott is kitört volna, hol kisebbségben van, pedig a mohamedánok fanatizmusa össze nem hasonlitnató semmi más nép vallási fanatizmusával, legkevésbbé a zsidóéval, a ki már rég megszokta, hogy ő mindenütt az elnyomott és a ki saját szertartásai iránt nemhogy más hitűek részéről is követelne tiszteletet, de örül, ha gunytárgyává nem teszik. De nézzük meg közelebbről a dolgot. Tegyük fel, hogy a zsidóban is lenne fanatizmus, mely pedig az önérzetnek és az erőnek igen nagy foka; mit rólunk még feltételezni sem vélnek némelyek, tegyük fel, hogy megfeledkezhetik arról, hogy két ezred óta az ő vallása mindenütt idegen és tegyük fel, hogy az ujabb történelem a zsidó fanatizmus kitöréseinek több esetét is feljegyezte volna, a mi ugyan mind nem igaz, de tegyük fel, olyanok voltak-e a viszonyok Eszláron is, hogy arra ott meg lettek volna az előfeltételek, az indító okok ? Megelőzte-e ott Solymosi Eszter eltűnését általában valamely oly esemény, mely a zsidóság fanatizmusát ébreszthette volna fel, megszentségtelenített e-e valamely keresztény az időben a zsidók sirjait, templomát ? S ilyenféléből a keresztény szomszédokkal addig bekében élt néhány emberben fanatikus forrongás keletkezett-e? Mindennek semmi nyoma. Még annak feltevésére sincs semmi támpont, hogy akkor, midőn állítólag behivatott a templomba Solymosi Eszter, tán az isteni tiszteletből űzött volna gúnyt. És maga azon körülmény, hogy épen egy tőle kért oly szolgálat teljesítésére ment oda, mit zsidónak szombaton tenni nem szabad, ellene szól, hogy iránta harag vagy gyűlölet támadhatott volna. Nem volt tehát a vallási fanatizmus felébredésének sem tárgya, sem indoka. Nem is történt meg. Ennek minden körülmeny ellene szól. Ellene szól különösen a zsidó természete is, mely miként az összes államok bűnvádi statisztikája mutatja, ép a vérengzéssel járó bűntények tekintetében erkölcsileg keresztény polgártársainak felette áll. — Csalót, tolvajt, sikkasztót találni fognak a zsidók között is eleget, de zsidót, ki rabol, gyilko£ embert öl vagy verekedik: a legritkább esetekben s hasonlithatlanul kisebb arányban, mint keresztényeknél. De hát ikharf Móritz] Törvénykezési szempontból már pálczát tört a törvényszék e tanú szavahihetősége felett, midőn a gyűlölség okából mellőzte megeskettetését, de mert lehetnek, a kik e formai mellőzés daczára azt hihetnék, bog}- a hu vallomása különben megállhatna, ezen körülmény nem ment fel teljesen a vallomás erkölcsi és ps}'chologiai mérlegelésétől. Tehát lássuk, hogy Scharf Móritz vallomása mennyit nyomott volna, ha esküre bocsáttatott volna is. Azaz jobb lesz, kezdjük előbb a Samuka vallomásán. Ebből a másikra is lehet levonni nagyon tanulságos követke.zéseket Most persze szégyenkedve félre teszik azt. De akkor bezzeg elég volt ennek a gyereknek értelmetlen , fecsegése is, hogy apja-anyja szabadságuktól fosztassanak meg. Pedig a mit ez a gyermek beszélt netovábja volt a képtelenségeknek. Szerinte még Móritz is tartotta a fejét, persze, hol a magyar leánynak, hol a csirkének. És vitték azután kocsin a temetőbe, a csirkét avagy a a leányt? Még ma is bajos megérteni. A négy éves gyermek mindezt nem gondolhatta ki. Móricz nem lehetett, a ki után beszélte ezt, mert a mit Samuka mond, az merőben ellenkezője annak a mit Móricz vall, Samuka lábmosásról beszél, Móricz erről mitsein szól. Móricz magát kiveszi a közreműködők közül, Samuka őt is terheli; Móricz nem állítja, mint Samu, hogy apja is