Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 70. szám

hanem 18 krral számit! atik s a vételára a Gfcünwaldnak fizetetl 20 ti-t beszámittatik; a póteskü le nem tételénél pedig ezen 20 írt be nem tudatik; — köv. indokolással: „Alperes tagadja, hogy az A. könyvkivonatban foglalt 2 hordó bort felperesnél megrendelte e tőle megvette volna, hogy azt literenként 20 krjával alkudta ki, — és azt állítja, hogy azt közvetlenül (íriinwald Miksától vásárolta literenként 18 krjával; a ki vele ezen ügyletet saját személyében s nem mint felperes meghatalmazottja kötötte; kérvén ezekre Grünwaldot kihallgatatni. (Vege következik.) A Curián jövő hétre bejelentettek: Szentgyörgyi. 1071 özv. Motesiczky Kohn bérlet. 3600 Gorup André F. ua. 407] Bokros Goldglanz 115 frt. 5026 Janc2ki Koch bérlet. 50u0 özv. Thai Thai M. viszli. 5059 Elein Soroka ua. Wettstein 894 Schirolt Mehala k'/.s. 87 frt. 533 Andrényi Rcisz 35 írt. 553 Kirseh Polivka 15 frt. Pásztélyi. 2249 MarVovits Vitomirov GO f. 3044 Branko Minyerzku 60 f. 3940 Pasta Szüc3 60 t. 4360 Krasznopolszki Nyiszter 100 f. i570 Bemád J. Miklós Pál 100 f. 4597 Landau Uhlvarik Vundszam ezóg biztos. 4632 Zsorsu b. Billoth 60 f. 4723 Dumitrán Rád 52 f. 4874 Stein Wieder Visth. 5319 b. Baicb Berger J. csödt. bolt kiürítés. Süteö. 5199 Petrova közs. Papp Zs. viszh. 5201 Gergits Raisz biztos. VÉÍ arüalá a tisza-eszlárí bünüccyten. A július 27-ki ülésben a közvádló vádbeszédét tartotta, mely rövid bevezetés után következőleg szólt: Valóban különös és sajátság s ügygyei állunk itt szemközt. Ez ügyben ugyanis nem az volt az eset, mintha a vádlottak ellen elegendő alakszerű bizonyíték nem forgott volna fenn. ellenkezőleg, tormai tekintetben és számszerint a „kivett." az „önkénytes," a „kitelesitett" vallomások egész halmaza feküdt előttünk; hanem a baj az volt, hogy mind e bizonyítékok megbízhatósága, benső értéke felette kétesnek, felette aggályosnak mutatkozott. Más viszonyok, más körülmények közt az ily kétely, az ily aggály magában elegendő arra, hogy a köz vádló elejtse a vádat, s beszüntetést indítványozzon. Azonban a fennforgó esetben, a viszonyok számbavétele mellett, a köz vádló nem ezt választotta, hanem a vádlottak érdekében s a felriasztott társadalom megnyugtatása czéljából is az ügynek a nyilvánosság előtti lebonyolítását kívánta s én — Taub Emánuel vádlottat kivéve — egyetlen szócskával sem érintém a többi vádlottak büntelenségét, hanem felelevenített alakban kívántam előbb látni a vizsgálat holt betűit s a bizonyítási eljárás lefolyásának idejére függesztettem fel ítéletemet. Nagyon tévedtek, kik személyemben a bünvadászt vélelmezték s talán várták is. Tévesnek kell kijelentenem azon felfogást, mintha az ügyészség feladatát a bűnvádi eljárásban csakis a vádlottat terhelő adatoknak s körülményeknek kiderítését czélzó indítványok s cselekvények képeznék. A modern állam igazságosan akarván büntetni, közvádlói közegeinek, mint állami funkrzionáriusoknak e minőségüknél fogva s nevezetesen Magyarországon, az 1871. XXXIII. t, cz. által felállított kir. ügyészség közegeinek egyik eminens hivatása, s hivatali kötelessége mindazt kárhoztatni és gondosan kerülni, a mi bárkire nézve igazságtalanságra vezetné a büntető hatalmat. Visszautasíthatott előterjesztésem azon része, a mely szerint ittlevő * állottak ellen a vallásszertartási gyilkosság gyanúja forgott fenn. Vártam tehát a felvilágosítást a vádhatározatban vázolt gyilkosságnak vélelmezett benső indoka felől, a melynek ismerete nélkül, miként kifejtém, s miként jelenleg hangsúlyozom, teljesen lehetetlen a bünI cl öl örvény könyv 278. szakasza szerinti gyilkosság bűntettének megállapítása. A legéberebb gondossággal figyeltem meg a hosszú bizonyítási eljárásnak minden mozzanatát. Ámde csakis a vallásszertartási gyilkosság eszméjét észleltem veres fonalként végighúzódni a vizsgálat elejétől kezdve a végtárgyalás megnyitásáig. Zsidók vétettek üldözőbe, köztük az ország különböző helyem lakott, egymással s a t.-eszláriakkal semmi közelebbi összeköttetésben, de még ismeretségbnn sem állott zsidók gyanusittattak azzal, hogy ők a tiszaeszlárí zsinagógába álnok módon becsaltak egy fiatal keresztény leányt, kit a véletlen vezetett ama tájra, és isteni tisztelatre rendelt, zsinagógához tartozó és annak alkatrészét képező helyiségben fosztották meg életétől s kiömlött vérét edénybe felfogták. Legkisebb nyom sem létezik a vizsgálat irataiban, mely azt fogná mutatni, hogy ez állítólagos bűntettnek még más alapja is kerestetett, vagy a leány eltűnésének más oka szem előtt tartatott volna. Azon állitásom igazolására, hogy vádlottak rituális gyilkossággal gyanusittattak, hivatkozom a sajtónak ama részére is, a melynek minden lapja az évhosszán folyt vizsgálat irányából s annak adataiból merítette az impulzust a szertartási gyilkosság fennen hirdetésére s ezen állítólagos gyilkosságot egyenesen a vallástan elveiből igyekezett kimutatni. Még ezen végtárgyalás előbbre haladott folyamában is egy politikai napilap az e leiemben nyeri impressziónak közlése ulán kétségbevonhatlannak mondotta a rituális gyilkosság elkövetésének tényét. Tévedtem volna tehát, midőn azt mondtam, hogy a vádlottak ellen a vallás-szertartási gyilkosság gyanúja forog fenn? Nem, én nem tévedhettem s még most is rendületlenül áll fenn azon meggyőződésem, hogy én a jelen eljárás tárgyát képező gyilkosság benső rugójának kérdésére nézve tévedésben nem voltam. Ujabb időben, nem ugyan e teremben, hanem azon kivül, egy ujabb műszót hallottam ugyan emlittetni: „a fanatizmusból elkövetett gyilkosságot", mely mű-, helyesebb n talán jelszónak azonban nincs sem több, sem kevesebb értelme, mint a „rituális gyilkosság" elnevezésnek Flnök urnák megnyitó beszédéből következtethetni vélem, hogy a törvényszék immár előlegesen elejteni méltóztatott a vallásszertartási gyilkosság eszméjét ; tehát én is szívesen ejtem el a vallás-szertartási gyilkosság kérdését, a sötét középkor babonájának ezen abszurd eszméjét, a dajkák s a falusi fonóházak meséinek otromba tárgyát. A Rohlingok ám hadd tépelődjenek a Talmud betűinek értelmén, álmodják csak tovább a zsidó vallás véráldozatainak rémes álmait, ámde Magyarországon szűnjék meg a vallási véráldozattal való bűnös agitáczió. Különösen nemzeti igazságszolgáltatásunk nevében tiltakozom itt minden törekvés ellen, a melynek czélja, hogy az igazságszolgáltatás magasztos körébe a babona becsempésztessék s ott helyt foglalhasson. A bizonyítási eljárás adatai szerint Solymossy Eszter hajadon, a kit gazdasszonya, Huri Andrásné, mult év april 1-én küldött volt Tisza-Eszlár község Ó-Falunak nevezett részébe bevásárlás végett, ennek elvégzése után az Újfalunak tartott hazafelé, mely útjában őt legelőször nővére, Zsófi, továbbá Roscnberg Rózi s Vámosi Julcsa, majd továbbá Kaposi József volt községi szolga és Tapasztó Miklós kocsis látták. Legutóbb nevezett tanú azon gáton látta eltűnni a nevezett hajadont, a melyről immár láthatóvá válik a tisza-eszlári zsinagóga, a melynek előcsarnokában ő azután elvérzett volna, Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Hermán vádlottak segédkezése mellett, Schwarcz Salamon kése alatt, a mint ezt Scharf Móricz fiu vallotta: nagyon feltűnő ugyan, hogy Kaposi József és Tapasztó Miklós tanuknak csak is a tárgyalás megnyitása után jutott eszükbe az, hogy ők is látták Solymossy Esztert eltűnése napján s hogy mindaddig hallgattak;de megnyugszom abban, hogy Solymossy Zsófi, Rosenberg Rózi s Vámosi Julcsa délutáni egy óra körül találkoztak, vallomásaik szerint, a visszatérőben volt Solymossy Eszterrel: a másik két tanú azonban 12 óra előtti időt jelöl ki; ekkép csakis általában a déli órákra tehetjük azon időt. melyben az eltűnt hajadon utolszor láttatott. Ezzel hagyjuk itt egy időre Scharf Móriczot, ne zavarjuk a vizsgálóbírót Solymossy Eszter hullájának keresésében hanem ránduljunk át T.-Dadára, amelynek határában mult év jun. 18-án egy nő bullája húzatván ki a Tisza folyamból ; az ország távolabbi vidékein is villámgyorsasággal terjedett el a hir Solymossy Eszter hullájának megtalálálásáról s már mindenki várta a rejtély fátyolának gyors felebbenését s a keresett hajadon eltűnése okának kiderülését. A külerőszak nyomait nem mutató hulla ruházatában Solymossy Eszternek eltűnésekor viselt ruházata ismertetvén fel, rendes körülmények és viszonyok közt csakhamar eloszlott volna a bűncselekmény gyanúja; hült tetemek helyükre tétettek, s a bánatos anya szivén gyermekének kora elveszítése által ejtett seb hegedésnek indult volna. — Ámde az antiszemitizmus és a filoszémitizmus közötti harcz zajában gyenge volt a törvényes vélelem szava az el-