Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 69. szám

Budapest, 1888. Péntek, július 27. 69. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Tartalom: Egy par észrevétel a tiszaeszlári perre. — Jogeset. — Tiszaeszlári végtérgy. Esi Pár észrevétel a tisza-eszlári perre. II. A tisza-eszlávi eset egy évi története folytonos lánczolata oly mozzanatoknak, melyek arról tanúskodnak, mikép ezen bűnvádi eljárásban a jogi tényezők a társadalmi s politikai elemekkel s műveletekkel teljesen Össze lettek keverve. Ezen sajnálatra méltó, mert csak az igazság rovására szolgálható összehabarodás oly fokra emelkedett, miszerint a jog tekintetei s igényei háttérbe szorultak s az uralmat idegen elemeknek átengedni kényszerültek-, mi egy jogállamban soha sem lenne megengedhető. De az nem is történhetett máskép, midőn maga a bűnvádi vizsgálat azzal vette kezdetét, hogy a jogszolgáltatás tényezői az azokat megillető térről leszoríttattak. A vizsgálat a politikai hatóság faktorainak, a municipális csendbiztosoknak adatott át korlátlan hatalommal. Ez kezdete s főforrása azon temérdek viszásságoknak, jogi ferdeségeknek, melyek azután az egész bűnvádi eljáráson veres fonalként húzódtak keresztül. És történt az jogrendszerünk, alaptörvényeink legvakmerőbb megsértésével. Organikus törvényeinkben alapelvül van felállítva a justitiának a politikai hatalomtóli elválasztása, mi a bírósági rendszer alapjául szolgál s mind a polgári, mind a künvádi törvénykezésben érvényre emeltetett. Sanccionáltatott ezen, a korunk jogfejlődésétől elválaszthatlan intézmény nemcsak, hanem folytonos fejlődésben is van, mindig nagyobb és nagyobb tért foglal el a törvényhozás utján, a mint látjuk ezt abból is, hogy külön pénzügyi közigazgatási felsőbb bíróság fog felállíttatni, mi következetesen az összes közigazgatási vitás jogi kérdéseknek önálló bíróságokra való átruházását vonandja, maga után. És a midőn törvényhozásunk a mai kor igényeinek megfelelőleg ily rendszert alapit, nemcsak a szorosan vett jogszolgáltatás terén, hanem a vitássá vált közigazgatásban is: előáll egy concrét eset, melyben jogi organizmusunknak ezen alapelve lábbal tapostatik. És ki által ? Maga a jogi szervezet, a jogszolgáltatás egyik közege által, — mely közegeknek kellenék legszilárdabban s legféltékenyebben őrködni a bíráskodási hatalom biztosítása, a jogi hatáskör épen fentartása felett, Az mindennap történik s nem is kerülhető el, hogy bűnvádi esetek rögtöni felmerültével a közigazgatási hatóság közegei némi actusokat végeznek, kihallgatást eszközölnek, habár nálunk ennek is szomorú kifolyásai vannak. De az, hogy a bünvizsgálat már a bíróság kezei közé kerülvén, maga a vizsgálóbíró bizza meg a csendbiztosokat a vizsgálat folytatásával, a legdöntőbb szerepű egyének kihallgatásával, vallatásával — ez példátlan eset, ez megbocsáthatlan visszaélés. És ezt tette a vizsgálóbíró a jelen szerencsétlen eszlári bűnvádi eljárásban. És ezzel részint inauguráltatott, részint bizonyittatott egyrészt a politikai hatóság befolyása, másrészt az, mi attól elválhatlan: fölénye ez ügyben a politikai s társadalmi tekinteteknek s kiindulási szempontoknak, melyek a jogtól idegen elemeket képeznek. Minthogy a közigazgatási hatóságok túlnyomóin nem jogi, hanem politikai, társadalmi tekintetek, érdeliek és szükségletek által vezéreltetnek. Már maga a közigazgatási közeg ily törvényellenes megbízatásának intentiója a jogtól idegei törekvésre és czélzatra vezetendő vissza, — arra t, i.. hogy ez uton könnyebben előállíttathassanak a bizonyítékok, nem az igazság kiderítésére, hanem a zsidók pellengérre állítására, erkölcsi megsemmisítésére. A zsidó gyűlölség szenvedélyének kielégítése volt a feladat, s ennek elérésére csendbiztosok által kellett tanúvallomásokat s beismeréseket kierőszakolni. Természetes, hogy a következmények, az eljárás actusai, a közbejött intézkedések s összes mozzanatok sem lehettek egyebek, mint ugyanazon szellem s törekvés kifolyásai. Miután közigazgatási uton, törvénytelen eszközökkel szereztetett egy — a fent kiemelt politikai intentióknak megfelelő tanú — egyszersmind szinte közigazgatási uton biztosíttatott ezen tanú vallomásának képzelt változhatlansága — az által, hogy elzártan a világtól, távol minden idegenszerű érintkezéstől, a politikai hatóság legszigorúbb gyámsága alá helyeztetett, a tanuzás leglényegesb elemének, az egyéni szabadságnak teljes kizárásával. Sőt ezen képzelt bűntett közvetlen észlelete tekintetében egyetlen tanú biztosítására nem találtatott elégségesnek phisikai elkülönítése; hanem az erkölcsi világtól való szellemi elzárása is eszközlésbe vétetett, a legnemesebb érzelmek: a vallásos hit, a szülők iránti tisztelet kebeléből teljesen kiirtatván. Csak igy vélték a zsidóellenes politikai intentiónak megfelelően ezen éretlen tanú vallomását biztosítottnak, állandóan lentartottnak. Es ily dolgokra kik lehetének képesebbek, mint a politikai közigazgatási testület, a municipium közegei, melyek előtt a tiszta erös jogi meggyőződés, jogi tekintetek s érvek az utolsók szoktak lenni. Távolról sem azért, hogy a jog az igazság részére ezen tanuzás biztosittassék, hanem hogy a zsidó gyűlölet vágyai, törekvései kielégítésére a hamis vád megállapittathassék. És ha az igazságügy közegei, ezen szánalomraméUó politikai áramlatnak hódolva, képesek voltak a jogi funetióka,t politikai közegek kezei közé csempészni : következtethető természetszerűleg, hogy ugyanazon jogi tényezők saját önrendelkezéseit, műveleteit sem vezéreikette s hathatta át más szellem, más irányzat, mint az, mely azon politikai intentiónak megfelelhetett. Csak igy érthetők s magyarázhatók meg a vizsgálóbírónak legtöbb müvelései, tilalmai, kényszerintézkedései, melyek ezen bűnvádi - Ijárás leírásából eléggé ismertek lehetnek, s a melyek a jog s igazsá gszolgáltat ás kö vetelményeinek, szabályainak teljességgel nem felelnek meg. Ily irányzat mellett azután, melyet a bíróság előmüködése folytán a politikai hatóságok követtek, természetes az is, hogy a községi előjárók is ugyanazon irányban intézték lépéseiket; ugyanazon zsidó gyűlölet szellemében oktatták a népet, irányozták vallomásaikat, szereztek tanukat a honnan csak lehetett, s nehezítették az azzal ellenkező tények s jelenséoek kiderítését. Es a nép. mely saját lábán nem tud járni, melyet jáiszalagon kell vezetni, szintén nem maradhatott gondolataiban, érzelmeiben menten ezen gyűlöletes hatástól és befolyásoktól. Ezen előpéldák s befolyások hatása alatt azon gondolat s czél érlelődött meg kebelében, hogy: nem kell hagyni győzni a zsidókat, nem k^ll engedni, hogy a keresztények veszítsenek ! Ily gondolkodással s irányzattal biztatták egymást a tanuzásra, ily czél mellet jelentkeztek tanukul s alakiták vallomásaikat. Mintha a jogérzelmek teljesen kihaltak volna az emberek kebeléből, mintha a jog természetes fogalmai egészen elmosódtak volna a politikai szenvedélyek áradatában! Azok nyilvánulásaira, tettekben való kifejezésére nyomokat majdnem sehol sem találhatunk — daczára annak, hogy szajkóként mondogatta mindenik : csak az igazságot akarjuk mondani! Így alakult ezen szomorú, több tekintetben megbélyegző irányú bűnvádi eljárás — nem a jog keretében, hanem a politikai törekvések és szenvedélyek bűzhödt légében, az osztály gyűlölség s üldözés vezénylete mellett — a politikai közegek közreműködésével.