Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 67. szám

— 267 ­de azok közül, kik azt beszélték, senkit sem tud megnevezni. Hogy ezen fontos körülmény kiderittessék, közvádlo indit­ditványt tett. hogy miután Onody Gé­zára is történt hivatkozás, mint olyan­ra, ki szinte ugy nyilatkozott, annak mint tanúnak beidéztetése eszközöltes­sék. Eötvös védő pedig ugyanezt kérte Farkas Albert csendbiztos és Szabolcsi Miksa hírlapíró tekintetében, kik arról tanúskodhatnak, hogy szinte bonczolás előtt beszélték műveltebb osztálybeliek, mikép az illető nő tüdővészben hunyt el. A törvényszék mindkettőt mellőzen­dőnek találta, Ónodyra nézve azért, mi­vel az, hogy ő állítólag azt mondá, mi­kép a halfa egy kiélt személyé, semmi fontossággal sem bír: Ezután a másik' csendlegény, Kazi­mir lett újra kihallgatva, ki ismételé Matej s az öregebb orosz tutajos, Csep­kanics t.-löki vallatásának, illetőleg kin­zatásának történetét, melyet már közöl­tünk. Elnök azon megjegyzésére, hogy az öreg tutajos Csepkanics nem akar mit sem tudni az általa elbeszéltekről. 'sőt azt mondja, hogy őt senkisem bán­totta és bár a vizsgálat folyamán több ' biróság s hatóság előtt megfordult, se­hol sem tett szót sem bántalmaztatásá­ról, — azt feleié Kazimir. hogy esküszik az élő Istenre, hogy bántalmaztatott. Matej is ismételi szemébe, hogy semmi sem igaz. a mit beszél. Ismételi Vogel megitatását is s azt. hogy a csendbiz­tos Yogelt kardjával ütötte s a rabok előtt folyvást forgatta kardját — ijesz­tésül — ekkor a vizsgálóbíró is bent volt, de hogy ez is bántotta-e, nem tudja. Mikor Hertkot T.-Lökre kellett szállítani, meg volt hagyva neki, hogy azt az ülés alá gyukják. hogy ne lát­szassák s így észrevétlenül kisérjék be a házba is: Yogelre pedig azt paran­csok! a csendbiztos: hajtsd, ne kíméld, ha megdöglik is. mert ez a legnagyobb : hunczfut gazember; ő lóról hajtotta maga előtt a hogy csak birta — Esz­larig — jó fél mértföldnyire. Vay szembesittetett csendlegényével, ki istenére mondja előtte, hogy igaz mit Csepkanicsról beszélt, Vay pedig azt kohol­mánynak, rágalomnak nyilvánítja. Bosa­szubol teszi — mondá — mert elcsapta őtet, számadási pere is volt vele, mert felvett 34 frtot, mi neki nem járt, sőt lopás miatt is, mi udvarán történt, gyanú alá került ; Kazimir pedig vála­szolja, hogy ő magától ment el Vay­tól, mert ez őt agyonlőni akarta; és ő is indított pert Vay ellen becsületsér­téséit, mi felebbeztetett is. Kazimir megerősítve Róka által is még egy piszkos dolgot szellőztetett, t. i., hogy Vay ruhailletményüket elköltötte — mi azonban nem lett tisztázva. — Vay felhozza azt is, hogy Kazimir igen sze­gény ember, szolgálatban nincs, nem is dolgozik és mégis most jól fel van ru­házva, sertéseket vásárol stb. Kazimir Karanesainak is szemébe mondja, hogy ott volt a kínzásoknál — de az ismét tagadja — azonban nem mer K. szeme közé nézni. Kazimir is elismeri, hogy őt Pollák hozatta be szekerén, s egy korcsmába szállásolta, hol nem a maga költségén kosztozik, de hogy Pollák fizeti-e, nem tudja. Bakó Ignácz magától jelentkezvén, elbeszéli, hogy Róka egyszer eljött hozzá G.-Szállásra s azt mondá: ha azt fogom mondani, hogy Sch. Móriczot ütötték, hát jól megfizetnek érette, mire feleié, hogy nem ütötték s neki nem kell senkinek pénze. Erre Róka azt mondja, hogy az nem igaz, ellenke­zőleg. Bakó mondá, hogy Móriczot fü­lénél fogva felemelték. — Bakó arra, hogy miért nem jutott az eszébe egy esztendő óta, azt feleié: hogy senkisem kérdezé. Mozga Péter előbb kertész Recski­nél, most jött el a katonaságtól, Braun aranyműves Tokajból behozta, Zenger vendéglőjébe elszállásolta s mindennel ellátta, még szivarpénzzel is, 20 forint készpénzt is igéitek, ha vallja, hogy Móriczot kínozták, de miután nem en­gedi lelkiismerete, bogy hamisan vall­jon, ott hagyta s jelentkezett a tszék­nél. És most a régebben közlötteket ismételi, hogy Móricz vallatásánál ő is volt az ablaknál hallgatódzni, de sem­mit sem lehetett hallani, sem belátni. Ott volt akkor Recsky gazdája Bakó György is. ki szinte jelentkezett tanu­zásra s vallja, hogy Móricz nem bántal­maztatott, füléhez sem nyúltak, s ő a legszebben vallott. Megmondja azt is, hogy Recsky hivta be őt tanúnak, hogy a kinzás minden gyanúját el­oszlassa. Szojár Anna, — Bakó Ignácz fele" sége — tavaly dajka volt Recskiéknél — behivatott ő is Recsky által a szobába, hogy hallja mikép vall Móricz. Erősiti ő is, hogy annak semmi bántódása sem volt, még szóval sem fenyegették; hal­lotta mikor az irást többször felolvas­ták Móricz előtt, ki azt alá is irta. — Bizonyos Goldstein János (gúnynevén talpas kecske) előtt is megmondá, hogy Móriczot nem kínozták; az eljött hozzá, pénzt nem adott, nem is ígért neki. csak csörgette zsebében, azt mondván: tudni akarta, ütötték-e Móriczot. Grosz azonban közbe szól s elbe­széli, hogy ott volt az ajtónál, mikor Bakóné beszélte, hogy Móricz megett hajdú állt karikással s fenyegette, ha nem vall, apját felakasztják, az úgyis bevallott már mindent; a fiu éjfélig semmit sem akart vallani, de ugy szo­rongatták, hogy cseppek folytak le ar­czán. — Bakóné mindezt hazugságnak nyilvánítja, ő azokat nem beszélte. Szentesi, kinél volt Solymosiné el­szállásolva, azt vallja, hogy nem igaz, a mit Róka beszél, mintha tőle hallotta volna, hogy felesége azt emlegette Soly­mosiné nak, hogy mért nem vállalod-e. hiszen a te gyermeked ? csak kérdezte neje, hogy testre elfogadod-e ? mire S.-né* mindig tagadólag felelt. A törvényszék elnöke az ülés be­fejezése előtt köv. határozatokat jelen­tett ki : Vay Gy. s Karancsai esküre nem bocsáttatnak, mert vallomásuk körülményei iránt külön vizsgálat van folyamatban; ugy Mozga Péter sem. mert beismerte, hogy tanuzásáért Ígé­ret tétetett neki. melyet vissza nem utasított, sőt bizonyos előnyöket élvezett is; Goldstein, Lissauer ,T. felesége is mellőztetik, Kazmir s Rókára nézve pe­dig függőben tartatik, mert ellenük­ben Szentesi által tanúságtétel ajánl­tatott; Szentesiné, Bakó, Stojár Anna s Matej esküre bocsáttatnak, mert a vád s vizsgálat ellene beszüntettetett: Braun beidézése nem szükségeltetik, de a hamis tanuzásra rábírás miatt tszék­nek feljelentetik. Julim 20-án az ülést tszék elnöke köv. nyilatkozattal nyitotta meg: „A tegnapi napon egyik tanú itt a kir. törvényszék előtt vallomást tevén, vallomásában bizonyos körülményre vo­natkozólag egy egyént (Onodit) nevezett meg. A vádhatóság részéről ezen egyén­nek, mint tanúnak kihallgatása indit­ványoztatott és ezen indítványhoz a védelem hozzájárult. Midőn a vádható­ság ezen indítványt tette, és midőn a védelem arra nyilatkozott, mind a kettő jogos és törvényes alapon állott.Mindazon­által történt mégis az, hogy a vádha­tóság képviselője itt a tárgyalási helyi­ség környékén az utczán személyében megtámadtatott és a sértegetés itt a törvényszéki épületben is folytattatott. Ezen kvalifikálhatlan tény felett mély sajnálkozásomat és rosszal ásómat nyilvá­nítom, és hogy ilyen botránkoztató eset többé ne ismétlődjék, ezennel kijelen­tem, hogy az eljárási szabályok meg­adják nekem azon jogot, miszerint minden rendetlenkedőt, mint olyant, a ki akár a biróság tagjait, akár a vád­hatóság vagy a védelem személyeit itt a teremben, azon kivül és környékén bántalmazná, sértegetné, hasonlóképen a tanukat, vagy szakértőket nyomással, elrettentéssel, a vallomástételtől eltán­torítani ig}rekeznék. azonnal letartóz­tathassam, és ellene a vizsgálat meg­indítását elrendelhessem. Ezt kívántam a tegnapi eseményre vonatkozólag el­mondani." A kir. ügyész köszönetét fejezvén ki az elnöki intézkedésért, kijelenti, mi­kép a kérdéses merénylet miatt köte­lességének ismeri haladéktalanul meg­tenni a bűnvádi feljelentést. (A vizsgá­lat már meg is kezdetett). Ezután folytattatott Szentesi István, pandúr, később hivatalszolga kihallga­tása, mely szerint ő T.-Lökön minden vallatásnál jelen volt a szobában és bi­zonyíthatja, mikép semmi kinzás, kény­szerítés nem fordult elő; Kazimir s Róka pedig ott nem voltak s nem is észlelhettek bármit is. Mindig bent volt s még azt is mondja, hogy nem látta a vizet bevinni és azt állítja, hogy éjjel nem történt vallatás. Szerinte a kerti házban azért tartották a vallatásokat, mert az távol eső csendes hely volt, mig a hivatalos szobában mindig jön­nek mennek a panaszos emberek. Róka Szentesinek szemébe mondja, hogy egy szó sem igaz, a mit mondott, mert nem volt jelen soha a tutajosok kihallgatásánál, minthogy mindig ide­oda küldözgették. Mivel azonban Szen­tesi megmaradt állítása mellett, felhív­ták, ha nem tudja megnevezni, legalább mutassa meg vádlottak közül azokat, kiknek kihallgatásánál jelen volt : erre azonban nem volt képes, azt mondván;

Next

/
Thumbnails
Contents