Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 66. szám

— 263 — leljék. Természetesen Móricz nem maradhatott el, kinek ezen szemlénél főszerepet kellé vinnie; apja József szinte kivitetett pandúrok őrizete alatt; Móricz az ismeretes várnagy társaságában volt. Onodyék társasága sem hibázott. A templom szomorú, vad pusztítás nyomait tünteti fel, a megvédés minden jele nélkül, melyet a jogállamban minden hitfelekezet, minden egyes állampolgár jogosan igényelhetne. A falai pusztán állanak, ablakai betöröttek, a földet összetört bútordarabok s készülékek borítják, a széttépett imakönyvek lapjai szerte hevernek, a zsidó miatyánkok foszlány okban láthatók, az ima székek felforgatva, nagyrészt összezúzva; a fülke, hol a szentirás tekercsei tartatnak, üresen áll, kárpitja letépve; az éneklési emelvény elpusztítva, deszkázata lehasgatva; szemettel, törmelékkel, üvegdarabokkal van telve minden. A szorosan vett imaterem előtt van a pitvar, sötétes alacsony, középnagyságú szobát képező helyiség két kis ablakkal, melyek egyikét a nőkar^zat lépcsőzete elsötétít, ezen pitvarba, melyben történt az állítólagos gyilkosság, a szabadból egy szárnyas ajtó vezet, melynek kulcslyukán nézte Móricz annak lefolyását — vallomásai szerint; a kulcslyukkal ellátott szárnyat Nyíregyházára szállították s most a kísérlet eszközlésére onnan kihozták s beilleszték helyére. A kulcslyuk igen alacsonyan áll, csak guggolva lehet szon át benézni a pitvarba. A birák. védők stb. megjelenvén, Móricznak berendeznie kellett a pitvart ugy mint az a pusztulás előtt létezett : és akkor az elnök letépvén az ajtó kulcslyukán lévő bírói pecséteket -előhívta Móriczot: mutassa meg, hogy lesett be a kulcslyukon. A fiu letérdelt az ajtóhoz es belesett a kulycslyukon. „így néztem, de azóta a küszöb leszállott." Ezután a törvényszék, védők, gyorsírók stb, a pitvarba léptek, hol Móricz az elnök parancsára megmagyarázta az egész berendezést a gyühoság napján. Az asztalt soká igazgatta, míg végre rámondta: „így állott." „Hogy feküdt Eszter?'- kérdé az elnök. „Lábával az asztal alatt, fejjel az ajtónak a földön. Fejénél guggolt Schwarcz Salamon és a koldus zsidó, a kik a tányérokkal felfogták a vért s a fazékba öntötték ; a kezét, lábát tartotta a tarczali és a téglási metsző". Ezzel esernyőjével belekarczolta pitvar szemetes porába a leány fekvésének helyzetét, és rendkívüli határozottsággal, erős hangon, nyugodtan, magyarázta el a legapróbb részleteket az elnök, Seyífert és Friedmann kérdéseire. Most lópokróczot hoztak be, melyet 140 centiméternyi hosszban összehajtva, Seyífert elrendezte arra a helyre, hol Móricz Esztert feküdni állitá. Ismét hosszas kérdések lánczolata, melyre a üu rendületlenül a legkisebb zavar nélkül felelt meg, mereven ragaszkodva előbbi vallomásaihoz; Ezután a szemle aajátképeni czélja: a kulcslyukon való leses következett. Mindenki távozott a pitvarból, csak Russu biró, Ambrozy alügyész, Friedmann, Székelyi védők és néhány hírlapíró nem. A zárt ajtón kivül tvszék többi tagja és az ügyész foglalt helyet; Móricz már a kulcslyuknál térdelt és várta mikor lehet nézni. Friedmann Eszter gyanánt egy hírlapírót fektetett le a földre a pokrócz által megjelölt helyre, aztán három más újságíróval együtt leguggolt, játszani a vérvevö suktarek szerepét. A „lehet" jelszóra Móricz csengő, messzehallható hangon apróra, legkisebb részletekig elmondta, mit csinálnak az urak oda bent. Bár felhős homályos idő volt és a pitvar, mint mindig, sötétes, teljesen jól látott mindent, meg tudott különböztetni: arczokat, színeket stb. Szóval bebizonyult, hogy a hu vallomásait a kulcslyukon valólesés legkevésbé sem alterálja. Az első jelenet után más alakzat, jelenet állítatott elő uj helyzetekben a szereplőkkel, de Móricz jól látott és pontosan dikdált le minden legcsekélyebb detailt a gyorsírók ónja alá. Az természetesen kiderült, hogy ha valaki oldalt áll, a kulycslyukon át eső látszögből nem látható, de egyszersmind nyilvánvaló, hogy az eszlári zsinagóga kulcslyukán igen jól lehetett leskelődni s látni. Az elnök és Fejér Barna biró személyesen is meggyőződtek a felől és ők is mindent pontosan , megláttak a lyukon át. Végül Móricz 8 személyes ismerőse ment be a pitvarba és a fiu ezeket is mind könnyen felismerte. Friedmann méreteket vett a látszögröl. A bíróság meghatároztatta Scharf-íal, hogy hol volt a Lengyelné sövényéhez közel volt boglya helye, majd a Hajdu-féle szárazmalommal akarta meghatározni, hogy lehet-e onnan a gátra látni, most azonban zöld vegetáczió, lombos fák zárják el a kilátást; áprilban nem volt így. Két órakor a szemlének vége volt. Móricz mint láttuk, igen jól tudta produkálni az egész históriát, zavar, fenakadás, tapogatódzás nélkül, habár a pitvarban jobb oldalon levőket nem tudta kivenni s meghatározni. Azonban fontosabb az, hogy az itt hozzá intézett kérdésekre adott feleleteiben ellenmonmondások foglaltatnak Nyíregyházán tett előbbi vallomásaival szemben, melyek közül némelyik nagyobb jelentőségű, így az, mikép most Eszláron ugy rajzolta le a jelenetet, hogy Eszter feje az ajtó felé volt helyezve, lábai pedig az asztalnál, mig azelőtt azt mondá, hogy Eszter feje az asztalnál volt ugy, hogy ő a kulcslyukon a szemébe nézett. Különben erről később talán még lesz szó. A július 18-iki ülésben ismét a rusznyák Matej vétetett elő a m.-szigeti jkönyv s abban foglalt vallomásai miatt, melyek szerint T.-Lökön, hogy bevallásra szorittassék, a csendbiztos által üttetett, kínoztatott és a melyeket a tszék előtt visszavont s az egész jegyzőkönyvi közlést valótlannak állítja. 0 azonban ma is megmarad a mellett, hogy ő olyanokat Szigeten a vizsgálóbíró előtt nem beszélt, mert őt Lökön senkisem bántotta, s ha valami volna azon dologban, megmondaná azt itt a tszék előtt is. Ennek kiderítése végett előállíttatott azon két csendlegény — Bóka és Kazimir — kik ily gyönyörűséges vizsgálati eljárásban működni szoktak. Róka felismerte Matejt, de azt vallja, hogy nem tud semmit arról, hogy a csendbiztosnál ijesztetett vagy bántalmaztatott volna. A másik — Kazimir — azonban már többet tud, elbeszéli, mikép Matejt és egy öregebbet (Csepkanicsot) kisérték ki Lökre, bezárták az istállóba, ő pedig az urakkal elment vadászni; visszajővén este, hozzáfogtak csendbiztosi modorban a vallatáshoz, és pedig előbb az öregebbel, ki nam akarván bevallani a hullacsempészést, ingre gatyára vetkőztetett, lábai összeköttettek, hányat lefektettetett s a csendbiztos s Karancsay jelenlétében szilvafa vesszőkkel talpát kellé ütnie, mit több izben meg is tett, ugy hogy a pálczák összeszakadtak; ekkor köteléke felbontatott s a csendbiztos elővette a kinzó gyüszüt (gyürüt), melylyel két hüvelykujját keményen összeszorította, de az még sem vallott s ujjai meghuzogattattatván, kivezettetett. Ekkor elővették Matejt, kit levetkőztetés közben Kazimir figyelmeztetett, hogy valljon, mert ő is vasat kap s társa már úgyis megmondott mindent; az rettenetesen meg volt ijedve s el kezdett vallani, összebeszélt mindent, Kis Tarkányi-, Nagy Tárkányt, hogy a hullát ott vették át; de a mit egy perczben mondott, azt már nem tudta a másikban, hacsak Karancsai nem mondá neki, hogy így meg ugy volt. Már hajnalodott, mikor vége volt az operatiónak. Matejt egy ujjal sem bántották, mivel szépen elmondott mindent, a mit akartak. Matej ezekre azt feleli, hogy emlékezik ezen csendlegényre, ki a vallatási szobában volt, de nem mondott neki mást, csak azt, hogy valljál ; ő nem is volt megijedve. Csepkanics neki nem panaszkodott, nem szólt semmit veretéséről. Otet Hersko Dávid vette reá a vallomásra. Azt, hogy Nyíregyházán első alkalommal a vizsgálóbíró előtt mindent tagadott, a csendbiztos előtt pedig egészen ellenkezőt beszélt, hogyan történhetett ez. ha megijedve, rábeszélve nem lett volna ? akkép magyarázza, hogy gondolta, ki tudja meddig fogják fogva tartani, tehát inkább megmondja az igazat. Ezután Vay György szinte volt híres egy csendbiztos következett, ki ellen többször történt feljelentés hivatalos hatalommali visszaélés miatt, egyszer 100 frt pénzbüntetésre el is ítéltetett, most is folyik ellene ilynemű vizsgálat. Az ezen ügyekre vonatkozó hív. iratok köz vádló által átadattak az elnöknek. Vay azt adja elő, hogy a hulla kifogatása után ő volt megbízva a rend fentartásával, de senkit sem hallgatott ki, senkit sem kínoztatott, ő csak a felügyeletet gyakorlá csendlegényeivel; ő a vizsgálóbíró által nem is lett megbízva. Már pedig fentebb láttuk, mikép egyik caendbiztosa maga beszélte el, hogy T.-Lökön vallatta Ma-