Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 66. szám

— 264 — tejéket s hogy annál mily kegyetlen, barbár eszközöket használt. Különben azok, kik oly szerencsétlenek voltak kezei közé kerülni, most szemébe mondák a kinoztatásokat, melyeket rajtok elkövetett, így Hersko szemébe mondja neki hogy T.-Lökön este elébe vitetvén, első felszólitása után mindjárt fejbe ütötte, s mivel nem akarta azt vallani, a mit a csendbiztos kivánt. öklével ütötte, s éleshegyü botjával oldalba döfdöste. Ez sem volt elég, egy másfél literes üveget hozott vizzel, azt megitatta vele, s azután spárgát vett elő, hogy megkötözze, „no várj, majd fogsz te most vallani," erre már nagyon megijedt Hersko, s vallott, amit akart. Hasonlóan nyilatkozik szemében Vogel Amsei is, ki szemébe mondja mint már előbb is elbeszélte a tszék színe előtt, hogy t. i. felnézette őt Vay s akkor állát háromszor felütötte ugy, hogy vér borította el; azután kancsóból, majd vederből vizet kellett innia, mig az ki nem jött belőle; azután keserű vizet itatott vele — a mellette fegyveresen álló hajdú folytonosan parancsolván: muszay inni s mivel ez sem birta őt bevallásra, kezeit hátra kötötték, s fülét haját egyik egy másik más oldalról búzta vonta, azután levetkőztetve szalmára fektették s végre egy taligába fogott ló elébe álliták s az elótt kellett neki Eszlárra futni. Ezután Klein Ignacz szembesitetett Vayval, elmondva szintén a vele történt dolgokat, hogy állát felütötték, száját kinyitották és sörös poharakkal öntöttek beléje vizet, mig csak el nem ájult; folyvást káromoltatván, szidalmaztatván. Mindezeket azonban hasztalan mondották Vay szemébe, ő semmiről sem akar tudni, mind azt mi mondatott rágalomnak, hazugságnak nyilvánította s tette ezt a legmerészebb hangon, sértő kifejezésekkel — mi azután azt idézte elő hogy Klein is azt mondá tagadásaira, hogy hazudik ! mi az elnök részéről megdorgálást nem vont maga után. Vay annyira terjesztette csendbiztosi szokásait, hogy a veleszembesitetteket a tszék előtt istegezte, mi miatt dr. Heuman védő — egyikjelesb nyíregyházai ügyvéd — fel is szólalt és tiltahozott ellene. Vaynak merész, kíméletlen nyers fellépése és kifejezései többszöri összeütközésekre s kellemetlen jelenetekre szolgáltattak alkalmat. így Friedmann B. védő — a nagynevű pesti ügyvéd — Vay kihallgat tatásán ál megjegyezte, hogy az érthető, ha oly vádlott, ki beismerésben van, rá fogj a a csendbiztosra hogy kínozta, s igy kényszeritette bevallásra, — de azt nem érti, mért tennének ily vádaskodást oly vádlottak, kik nincsenek beismerésben, ha az meg nem történt volna s kérte Vaytól ennek megmagyarázását. „Azt már — feleié hetykén — csak ők tudják, vagy pedig ügyvéd ur, ki ebben a tekintetben járatos, jobban megmondhatja! — „Hát én — viszonzá Friedmann — majd megmondom, de nem hiszem, hogy meg fogja köszönni." Az elnök intette Vayt, hogy ily feleseléseknek nincs helye. — Később, midőn Vay beismerte, hogy kihallgattatása kezdetén Matejnek azt mondotta: „valld be az igazat, ugy is tudva van minden" — azt kérdé Heumanii védő, hogy mi alapon mondhatta azt. midőn Matej volt az első, kinek kihallgatásával kezdődött a hullacsempészeti vizsgálat ? Erre Vay feleié: Kérem, mikor ki szoktunk valakit hallgatni, azt szoktuk mondani: nézz ide fiam, valld be, hiszen már ugy is tudom. — „Tehát — folytatá Heumann — ezzel a cselfogással szoktak élni ?" ,Mint az ügyvéd urak" — replikázott Vay. S midőn 1 [eumann megmagyarázta neki, hogy mi az a cselfogás s hogy az törvényileg is tiltva van, Vay véghetetlen merészséggel azt feleié : Kérem, ne menjünk ily vitatkozásokba, mert igen sokat tudnék mondani ezen dologban. „Mit" — kérdé Heumann. „Az ügyvéd úrra vonatkozólag — erről a hullacsempészetröl". — Ezen vakmerő gyanusitást illetőleg Heumann erélyes felszóllalására az elnök kinyilatkoztatta: hogy miután gyanusitást fejezett ki, kötelességévé vált, vagy kirukkolni a gyanúsító okkal — tényekkel — vagy ha nem volt ok reá, akkor meg fog dorgáltatni. „Én — feleié Vay — csak a közvéleményt fejeztem ki". — „Ön nem csinálja a közvéleményt s nincs jogosítva, hogy annak itt hangot adjon; a tszék előtt nincs is közvélemény, csak az, mi előtte tényként bebizonyul". — Ily viseletet tanúsított ezen csendbiztos maga a tszék szine előtt! Képzelhetni, hogyan bánhatott a szegény emberekkel, kik az ő szine elébe kerültek. Még a nyugodt s nagy türelmű Funták Sándor védőt is kihozta az a sodrából s kényszeritette őt felszólítani, hogy legyen szives oly hangon beszélni, a mely ide illik. Karancsai — mesterségére nézve czipész, jelen történet folyamán fogházőr, most vasúti alkalmazott, már sokszor lett említve, mint olyan, ki tolmácsul szolgált, vádlottak vallattatásánál, kinoztatásánal jelen volt s részben közre is működött, most szembesittetett vádlottakkal, de kényszerítésről, kínzó vallatásokról mit sem akar tudni, azokból semmi sem igaz. Vogelt Vay nem bántotta, nem verte vagy verette, vizet pedig azért adtak neki inni, mert ő kérte, nagy szomjuságról panaszkodván. Vogel részletesen elmondja szemébe a bántalmazásokat — de ő mind azt tagadja. Heivko is a fentebb előadott vallomásait szemébe ismételi— de K. azokat is valótl noknak nyilvánítja. K. a 1 :ö vádló által kikérdeztetvén, bevallja, h. gy nem mindig nyilatkozott hasonértele ml ien, hogy Havas kir. ügyész előtt — sőt mások előtt is — beismerte, mikóp van tudomása a bántalmazásokról s kényszerítésről, mert oly szavakat használt nevezett kir. ügyész, hogy féltette kenyerét, ha azt nem mondja. Később azonban tszék elébe került s itt visszavonta azon vallomását. Juhász esendlegény, ki Kleinékat Lökről Ny'rr gyházára kisérte, eziránt pótlólag kih, llgatatván, beismerni, hogy a kocsin még lett volna hely, de meg volt parancsolva, hogy hárman gyalog menjenek; este felé indultak el és éjfél után érkeztek meg ; kétszer tartottak pihenőt, mit vádlottak tagadnak. Végre a megesketés iránt közvádló köv. indítványt tett: Matey Ignácz az eljárás folyamán több alkalommal hallgattatott ki s a mint méltóztatott megérteni, ő egészen különböző és egymással ellentétes vallomásokat tett s különösen be van bizonyítva a hivatalos jegyzőkönyv s ellentanuk által, hogy vallomásainak azon része, mely Szigeten történt kihallgatására vonatkozik, nem felel meg az igazságnak. így nem vagyok azon helyzetben, hogy Matej Ignácz esküre bocsátását indítványozzam ; mi a másik két tanút, nevesetesen Vay György volt csendbiztost és Karancsay József volt fogházőrt illeti, ezek oly körülmények iránt halgattattak itt ki, melyek bebizonyítás esetére alkalmasak lehetnek a hivatali hatalommal való visszaélés megállapítására: ennek folytán ezen tanukat sem tartom esküre bocsáthatóknak. A bíróság rövid tanácskozása után az elnök kimondja a határozatot: hogy Matej, Vay és Karancsayra nézve a megesketés iránti határozat függőben hagyatik. Körrendelet az összes kir. bíróságoknak és az összes ügyvédi valamint közjegyzői kamaráknak. (Bólyegmentesség iránt.) A pénzügyi kir. miniszter urnák tudomására jutott, hogy telekjegyzőkönyvek kiigazítása iránti perekben előforduló beadványok, periratok és bírói határozatok bélyeg-és illetékkötelezrttségére nézve kételyek merültek fel, jelesül azon téves nézet is nyilvánult, mintha a telekjegyzőkönyvek behozatalára nézve megadott bélyeg- és illetékmentesség a hirdetményi határidő lejárta után indított kiigazítási peres ügyekre is kiterjedne. Ennek folytán a pénzügyi kir. miniszter ur kimondta: hogy „mintán a telekjegyzőkönyv kiigazítása iránti perek tulaj donképen az ingatlanok tulajdonjoga iránt folytattatnak, kétséget nem szenvedhet, hogy az ily perekben keletkezett birói határozatok és egyéb perbeli iratok az átalános illetékszabályokban meghatározott bélyeg és illeték alá esnek. Ezen perek tárgyának értékét maguk az ingatlanok értéke képezi, a mennyiben pedig az ingatlanok értéke határozottan kitéve nincsen, ez esetben az érték az illetéki díjjegyzék 4S. tételének 1. jegyzete értelmében vagy előre kipuhatolandó, vagy pedig az ítélet másolata az illeték kiszabása czéljából az erre rendelt hivatalhoz átteendő, az érték megállapítására nézve önérthetőleg az illetéki szabályok 64., 65., 66. és 67. §-ainak határozatai lévén irányadók. Erről a tudomás és miheztartás végett értesítem. 1883. május 31. (18349. sz. a.) Az igazságügyminiszter rendeletéből. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: SZOKOLAY ISTVÁN. (IV. kerület, zöldfa-uteza sz. 1.) líegjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizeti, i ár; h lyben és vidékre egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben. Budapest, 1883. Schlesingoi Ignátz nyomdája, (rostély-uteza Károlykaszárnya.)