Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 65. szám

erőtlenitheti azon tény sem, hogy felperes a 84,000 írtról szóló adóslevelet az 5. 7. alatti levél vétele után alperesnek visszaadta, mert az ujitás folytán a régi tartozás jogezime változván, a régi adóslevél is alperesnek visszaadandó volt. „Ezekhez képest felperes követelése alperes irányában nemcsak becsületbeli, hanem jogilag is fennálló tartozást képezvén, miután felperes jogait azonnal érvényesítheti, mihelyt alperes anyagi helyzete annyira javult, hogy ez tartozását egészben vagy részben kifizetni képes és felperes alperes hallgatag beismerése s az e részben kinált főeskünek el nem fogadása által beigazolta, miszerint alperes évi jövedelmeiből részletfizetéseket teljesíteni képes, azok összegének meghatározása pedig a végrehajtási eljárásig fentartható; mindezekhez képest kellett az első bíróság ítéletének megváltoztatása mellett alperest a kereseti összeg és tekintve, hogy kamatok kikötve nem voltak, ennek a kereset beadása na p iától járó fi százalék késedelmi kamatának megfizetésében elmarasztalni. „A perköltség kölcsönös megszüntetése, tekintettel arra. hog}' szerződés értelmezése forogván kérdésben, alperes alaptalan perlekedőnek nem tekintheti), a perrdts. 251. §-ával indokoltatik. Kir. Curia köv. ítéletet hozott: „A kir tábla ítélete a perköltségekre nézve az alsó bírósági ítéletek különbözőségénél fogva helybenhagyatik - - a kereset főtárgyára nézve pedig megváltoztattatik s az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Indokok. Felperesnek az 5. 6. sz. alattiban foglalt azon akarat nyilvánításából, miszerint alperest az a és e alatti 84000 forintos és 20000 forintos tartozásának fizetése alól felmenti, de egyszersmind elvárja, hogy alperes ha netalán valamikor oly kedvező helyzetbe jönne, hogy ezen 104000 frt. tartozását egészben vagy részben vissza fizetheti, ezen vissza fizetést becsületbeli kötelességének ismerje, — kétségen kivül kitűnik az, hogy felperes egy részről követelésének egyszerre egész összegében való érvénysitéséről alperes irányában lemondott, — a miért felperes azt, hogy alperes a kereset levélben téveseu 92000 ftban kitett összes tartozásának egyszerre leendő megfizetésére szoritassék, nem követelheti; — másrészről azonban nyilvánvaló, hogy felperes az alperesnek tartozását el nem engedte, hanem követelését fentartván, csupán csak abba egyezett belé, hogy alperes azonnali fizetés helyett csak akkor fizesse vissza tartozását, ha anyagi helyzete javuland, és akkor se legyen köteles alperes egész tartozását egyszere lefizetni, hanem körülményeihez képest részletekben is fizethessen. „Miután alperes az 5 •/. alatti felpereresi ajánlatot elfogadva s ennek folytán az 5 7. a. levélben érintett 30000 ffcnyi. váltókat vissza váltván, felperesnek vissza adta, s az ezek után kelt 6. sz. alatti levelet a melyben az. hogy alperes 104000 ft. tartozásának visszafizetését, ha kedvező helyzetbejön, I becsületbeli kötelességének ismerje, már mint az azonnali fizetés alóli felmentés feltétele fordul elö, szintén elfogadta, s azt ezen perben mint okiratott ő maga becsatolya: Ezeknél fogva nem védelmezheti magái alperes azzal, hogy a visszafizetés csak becsületbeli kötelesség lévén, arra törvény utján nem szorítható ; mert a fentebbiek szerint azon kifejezésnek, hogy alperes tartozásának visszafizetését becsületbeli kötelesógónek ismerje, nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy felperes jogilag fenválló követelésének visszafizetését alperes becsületének lekötésével akarta biztosítani; amint hogy alperes 4. sz. a. levele szerint egyeli biztosítékot nyújtani képes sem lett volna. „Ezekhez képest miután alperes csak akkor köteles tartozását egészben v. részben visszafizetni, ha oly kedvező helyzetbe jő, hogy azt teheti, alperes helyzete azonban még felperes előadása szerint sem javult anyira. hogy egyszerre 92000 ftot. kamataival együtt visszafizethetne: másrészről felperes keresetét nem arra intézte, hogy alporés a menyiben az 5. s 6 Vs. levelek kelte után netalán mint hivatalnok nagyobb fizetést huz, és nagyobi) tandemekben részesül, azonfelül a 30000 ftnyi váltok visszafizetése által támadt terhei is apadtak, javult anyagi helyzetéhez képest bizonyos összegnek azonnali vagy évenkénti fizetésére köteleztessék: ezen okból kellett a felperest keresetével elutasító első bírósági ítéletet helybenhagvni:" " {1883. május. 22.-697. sz. a.) Vé&íánjalás a tlsza-eszlári Éwjki A jul. 14-ki, már 21-ik ülést Horvát László s Kiss Jenő vidéki orvosok kihallgatása tölté be legnagyobb részt, kikre ráillik a tegnap hallott jellemzés, mely szerint még a műit századbeli borbély véleményt s tant képviselik; nem is tettek jó szolgálatot sem a tudománynak, sem az igazság kiderítésének; miért nem is lehet velük sokáig foglalkoznunk. — Megjegyezzük, miké]) mindkettő tényezője voltugy a bonezolásnak, mint a két első szakértői (?) véleménynek. Es mire fektették azt ? A hol mérleteket kellett volna tenni, ők nem használtak mértéket, elég volt szemmértékük, megnézték, s tudtak mindent; innen azután az, hogy Horvát a talpbőr vastagságát 3 — 4 centiméternyinek állitá, mi még az elefánt bőrénél sincs. A tudomány érvei ellenélten, melyek szerint a hulla életkora 14—16 évre teendő, ő saját puszta hitét állította; higyje a ki akarja — mondá — de én nem hiszem;— azt. hogy 18—20 évesnek kellett lennie, társaival együtt a hulla kinézésére, fejlettségére, homlok varrány fejlett voltára, ós különösen a koponj^a keménységére alapitá; midőn azt veték ellen, hogy Európa legelső szaktádósai a koponya tömöttséget nem találják alkalmasnak az életkor biztos megállapítására — azt feleié: az az ő véleményük, de neki meg van saját tapasztalata! Hogy a körmöket ők látták júniusban — deczemberben pedig nem voltak meg — ezt, mondá, nem vagyok képes megfejteni; azonban maga mondja, hogy a körmöket meg sem tapintotta, az szükségtelen volt; sok hullát bonczolt már, de sohsem látta szükségét a nagy vizsgálatnak, jól megnézte s nem volt semmi hiány! Ily szakképzettséggel bizonyítja azután, hogy a halak eszik a hullákat; hiszen ő is akárhányszor hídról húsdarabokat dob a vízbe és seregestől jönnek reá. Ő maga beismerte, hogy a hónalj szőrök később nőnek mint a szeméremszőrök és mégis akkor, midőn a hullán utóbbiaknak csak néhánya kezdett kibújni, azt állítja, hogy látott rajta hónaljszőröket, daczára annak, hogy januári nyilatkozatában eskü alatt kész bizonyítani, hogy hónaljszőrökre nem emlékezik. Megmarad most is azon nézete mellett, hogy a hulla halálát nem vizbefulladás, hanem vérszegénység okozta; hogy vérszegény volt — okoskodott — ezt elég volt megmondani, hogy pedig vízbe nem fult, ezt minden küljel mutatja, mert a helyett, hogy az ábrázata kék, szemei kidülledek, nyelve kilógott, ajkai, arcza puffadtak lettek volna, ellenkezőleg: arcza beesve volt, szemei gödörben ültek, szóval az egész fej valóságos gipszöntetet mutatott. Érvelését csak saját tapasztalatára fekteti, mert hiszen lS41-től 1872-ig megyei orvos volt, százon felül bonczolt vizbefulladtakat; mindamellett bevallja, hogy ily hullát, mint a mostani, még nem látott! Határozottan kétségbe vonja, hogy a hullának nagy szaga volt, hanem a szag a ruháktól származott. Xem is talált semmi rothadási nyomokat, csak a rendes hullafoltokat. Kiss Jenő ugyanazon nézeteket nyilvánítja ; szerinte is vérszegénységben halt el, mert minden megvizsgált szervei vérszegényeknek találtattak, a véredényekben, viszerekben nem találtatott sem vér, sem rostonya; mi azonban semmi ok sem azon halálnem feltevésére, mert a mai tudomány kimutatta, mikép a rothadás bizonyos fokán a testből minden vér eltüniV, és főkép maczerált hulláknál az agyedényekben semmi vér sem lehet. És a hulla 3—4 napnál tovább nem lehetett vizben, mert úgyszólván semmi rothadást sem lehetett rajta észlelni, maczerálva épen nem volt; csak egyes folytonossági hiányokat lehetett látni, melyek a halrágás következményei, ámbár később állitá, hogy az agy állománya csodaszerü folyó anyaggá lett változva, mi kétségtelenül nagyfokú rothadás tünete. Es az agy kérgét, a dura s pia matert megvizsgálták, de ugy, hogy keresztmetszeteket nem csináltak, a dura matert a koponya falzatról le nem feszitették. Amint jól megnézték, a csipők stb. tömöttsége mutatta, hogy 18—20 évesnek kellett lennie. A hónaljszőröket ő is látta, de nem vizsgálta. — Igen meglepő volt azon állítása is, mikép a hulla azon részein, melyek ruhával voltak fedve, a felhám lefoszlott, a meztelen részein pedig érintetlenül volt; holott a tudomány, a tapasztalat, a legelső orvosok bizonyítása szerint épen az ellenkező