Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 65. szám

3zokott lenni; Kiss az 6 uj tanának más indokát s forrását nem is tudta adni, mint saját tapasztalatát, mert — mondá — szakmunkákban erről kevés fordul elő; A vizbenlét idejét 3—4, legfeljebb 8 napra tették, de hogy ezen vélemény mily kevéssé lehet megbízható, kitűnik abból, hogy bizonyos Braunéi* Fáni tokai nő áprilban kifogatván a Tiszából, azt bizonyiták Kissék, hogy legfeljebb 15 napig lehetett vizben, holott konstatáltatott, mikép még januárban került a vizbe, tehát több mint 3 hóig volt benne. Mulatságos dolgokat hozott fel a hajtüszökre vonatkozólag, melyek legnagyobb részben az egyetemi orvosok vizsgálata tanúságaként üresek voltak, mig Kiss azt mondja, hogy csak olyat láttak, melyben a hagyma s hajgyökér megvolt; ha azonban voltak üresek, ezt talán ugy lehetne megfejteni, hogy hallomása szerint a zsidóknak van bizonyos borotválkodási neme, mely szerint a hajat valami sárga zöldes kenőcscsel bekenik s tompa eszközzel lehorzsolják; tehát ily módon tűnhettek el a hullánál is a hajhagymák és hajtüszök! — Közelebbről nem indokolja, hanem azt mondja, hogy az ember ily gondolatokra jöhet. Azonban beismeri azt is, hogy az egész fejbőrrészt nem kutatták, hanem csak egyes bőrrészleteket néztek meg. Bizonyítékul azon állítása mellett, hogy a bőr összezsugorodása folytán a haj gyökök a tüszőbe vonulnak, ismét saját tapasztalatát hozza fel, és orvosi tekintélyeket is hozhatna fel a mellett; de a midőn felhozatott, hogy nevezne meg csak egy ily szektekintélyt, azt feleié, hogy jelenleg nem tud egyet is megnevezni. Az emlők domboruságát nem vizsgálták, a bimbót, az udvart csak szemmérték után határozták meg miliméterekre, mert, mondá: a szemmérték a gyakorlat dolga. A tej mirigyekben sem tettek kutatást, pedig csak igy lehetett volna a mell fejlettségének kérdését megoldani. Ámde — mondá Kiss — ily tszéki bonczolásoknál nem szokás ily részletekbe bocsátkozni; ha szokás lenne, ők sem mulasztják el; különben maga az ügyészség sem kivánta, sőt azt viszszautasitotta, mint lényegtelent, mert csak azt akarta bizonyítani, hogy az nem Eszter hullája — mit különféle Í adatokból következtetett. —• Az uterus belső üregméreteit nem vették fel, csak megtekintették, az ovariumot a mensruatio tekintetéből tüzetesen nem vizsgálták, mert a hüvely szerfeletti nagysága után — szerintük — a menstruatio kérdése nem is merülhetett fel; feleslegesnek is tartották, mint több más dolgokat isjkönyvbe felvenni. 0 is Taylor elavult muukájára hivatkozott s azon kérdésre, miért nem idéz ujabbkori, a tudomány fejlődését képviselő tudósokat, azt feleié: mert nincs reájok szükségem. A hajzat hiánya körül tüzetes vizsgálatba nem bocsátkoztak, azt mindjárt első tekintetre arra vezetvén vissza, hogy hajától erőszakkal fosztatott meg, természetes kihullásra nem is gondoltak, mert a bőr ép volt. A hónalj alatt azonban látták a szőrt, de ezt oly kevéssé tartották fontosnak, hogy a jegyzőkönyvben meg sem emliték, és pedig még azért sem, mert a jkönyvet nem akarták nagyon kibővíteni. A nagyobb biztosságu méretek ellenében mindig szemmértékére szokott hivatkozni, hogy ez kitűnjék, felmutattatott neki egy arany gyürü és annak terjemét akkép állapította meg, nogy szélessége körülbelül 8 miliméter, átmérője pedig 2 czentiméter! A hulla vállán észlelt folytonossági hiányt ő is a halak rágásának tulajdonítja. Ellenvettetett, hogy az ruhával fedve s ez begombolva volt; de a halak — feleié — mégis alája bújhattak! Mai napnak egyedüli érdekességét Scheuthauemek a vizsgálati jkönyvre s Trajtler állításaira tett nagy tudományú fejtegetései képezték, melyekből idézzük a következőket és pedig először is az izomzat rózsaszínéről: Közönséges rothadásoknál, melyek a földben vagy a levegőn mennek végbe, az izomzat ha rothadt, gyakran szenynyes zöldesbe játszik; közönséges vízi hulláknál is, melyek harmadnapon a viz felszínére emelkedtek. Egészen másképen áll a dolog azon hulláknál, melyek hosszabb ideig maradtak a viz fenekén és maczerált vízi hulláknak neveztetnek. Ezek egyik legfőbb ismertető jele, hogy izomzatuk rózsaszínű piros; ugyanis ha a földben fekszik a hulla, akkor a bőr felületén hólyagok támadnak és a hólyagok vérfestenytől festett savóval telvék, ezek felrepedeznek és a szomszédtájba jutnak, tehát a vér és a vérfesteny nem távoznak el oly meszszire, mint ez a vizfeneken levő hulláknál történik, ezeknél a hullámok okozzák, hogy a vérfesteny a viz által tüstént tovább vitetik, tehát megint rögtön utána egy uj haemoglobin mennyiség távolodik el a felhámtól megfosztott bőrön át a testből és igy végre a vizi hulla a vértől és vérfestenytől annyira megfosztatok és oly fokú vértelenség áll be, hogy a vörös vérfesteny csaknem a minimumra száll alá és ha a hulla a viz felszínére jutott elemmel érintkezésbe jön, akkor ezen még fennmaradó minimális haemoglobin élénkpiros szint vesz fel, különösen az izomzaton. Igy történt, hogy orvosok és laikusok a bonczolásnál állíthatták: mily szép piros rózsaszínű volt az izomzat, különösen a jobb czombon. A festékről mondja, hogy az a fekete szín, a mit nekem néhány nappal ezelőtt megmutattak, valóban koromfesteny volt, kék festenyt, mely a kendőben találtatott volna, nem láttam. Az ingváll kis sötét pontjai nem ultramarin, hanem korom szin volt, mely valamely zsirtömegbe beágyazva volt. Az ultramarin a vizben nem oldódik fel; a gáliczkő azonban igenis. Trajtlerre vonatkozólag következőked ad elő: Az expertesek azt állítják, hogy a 16-ik század egyik meséje, hogy a vizbefultak kezében szalma, fü vagy más tárgy tatáltatik. Trajtler erre azt mondja, hogy ez nem mese. Erre én azt mondhatom, hogy még az oly tapasztalt tszéki boncnok is mint Casper berlini tanár, csak egy oly vizbefult hullát látott, a melynek kezében valamely tárgy volt, de ez sem volt olyasmi, a mihez az illető a fuldoklás közben kapkodott, hanem egy balta, a mely akkor volt az illetőnek kezében, mikor ő folyó partjáról favágásközben a vizbe esett; hogy pedig a mese legelőször a 16-ik században emiittetet fel: erre az orvostan történetéből emlékszem. Trajtlerék Taylor szerint határozták meg a csontokból az életkort, de Taylor kitűnő búvár volt ugyan, de azon munkáját, mely az 1864-iki angol eredetinek negyedik kiadása után 1869-ben forditatott magyarra, ma már irányadóul elfogadni nem lehet, mert azóta a bonctannak ezen része nagy haladásokat tett. Nekünk különösen figyelembe kellett venni dr. Told tanárnak Masepka gyűjteményéről törvényszéki orvostanában ép akkor megjelent értekezését, mint e szakban a legújabbat, ezzel azonban mi nem elégedtünk meg, hanem Tóidhoz s oly hírneves anatómusokhoz, kik nagy muzeumokkal rendelkeznek, fordultunk, s ezek helyeslésével adtuk ki csak véleményünket. Azt is rosszalta Trajtler, hogy a felkarcsont fejecskéje leválasztása Tisza-Eszláron nagyobb erővel kalapácscsal és rögzitő csavarral történt; e tekintetben megjegyzem, hogy nem volt nálunk a raaceráeióhoz szükséges készülék s igy nem maceráció, hanem letörés utján kellett kimutatni, hogy a fejecske a csontszárral miként volt összenőve. Az, hogy a csont mikép távolitatott el, mellékes, mert a főcél az, hogy az összekötő porczréteg megvolt, vagy hiányzott-e ? kimutattassék. Azt is mondá Trajtler, hogy a körmök talán gyakrabban rothadnak, ha egymásután különféle közegekbe kerülnek, erre azt felelem, hogy nincs okom feltenni, hogy a körmök lényeges része t. i. a külső elszarusodott réteg, mely még savaknak is hosszabb ideig ellenáll, a közegnek olyan változása által sokkal előbb rothadna el, mint a földben; csak a körmök vékony nyákrétege mehetne tönkre a vizben. Azután emiitette ő, hogy az ujj aknái hosszabbak is lettek volna a körmök, erről én nem szólhatok, én csak azt mondhatom, hogy jegyzőkönyvben ezt nem emiitette ; azután arról volt szó, hogy nehezebben voltak láthatók a hajzatnak, a szörzetnek gyökerei a múmián, ugy hogy az expertesek akkor ottléte felől kételkedtek. Ezen nincs mit csodálkozni, mig halvány a fejbőr, addig könnyebben megláthatjuk a gyökereket, különösen, ha a hajak, mint ez esetben barnásak, — de ha mint azon múmiánál egészen barnás-vörös és összezsugorodot a köztakaró, akkor még lupéval is bajos a hajgyököket felismerni. Mi láttunk ugyan T.-Eszláron néhány barna feketés csikót a lupéval a fejbőrön, de nem tudtuk eldönteni, vájjon ezek haj gyökerek vagy fekete szőr-e. Budapesten pedig, jó górcsővel vizsgálva, biztosan megmondhattuk, hogy mennyi hajtüsző bír gyökkel