Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 64. szám

Budapest, 1888. Vasárnap, július 15. 64. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom: Jogesetek. — Tiszaeszlári végtárgy. — Cnriai Értesítő. Jogeset. A hitvestárs szemben az oldalrokonókkal csak azon értéket követelheti örökségül, mely meghaladja a nejére az oldalrokonok ágáról szállott vagyon értékét. Az oldalrokonok azon érték erejéig, melyet örökhagyó az apjától örökölt, csak ugy igényelhetnek örökséget, ha kimutatják, hogy azon érték az Örökhagyó apjára is az ö felmenőiről, az oldalrokonok közös törzséről szállott volt. Böszörményi Bálint és társai felperesek — Beke J. alperes ellen a néhai Böszörményi Zsuzsanna után maradt hagyatéki ingatlanokra nézve öröklési jog megállapítása iránt b.-gyulai tszéknél rendes pert inditottak — Törvényszék 1882. febr. 18. köv. Ítéletet hozott : „Felperesek keresetüktől elmozdittatnak s tartoznak 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 72 frt 90 kr perköltséget alperesnek megfizetni. A képviselők dijai és kiadásai 60—60 forintbau állapittatnak meg. Indokok: A B. a. csatolt öcsödi 615. sz. tjkvi és C. a. legelő felosztási jkvi kivonatok igazolják, hogy az azokban foglalt s alperes és 1879. május 31-én végrendelet s leszármazó örökös hátrahagyása nélkül elhunyt neje Böszörményi Zsuzsanna közös tulajdonát képező, telekkönyvezett és egyénileg még nem tkvezett ingatlanok egyik fele része alperest illeti, mig a másik fele része, melyet felperesek oldalági örökösödésnél fogva keresnek, nevezett Böszörményi Zs. hagyatékát képezvén, a szarvasi kir. jbiróságnak D. a. illetve a csatolt 9309/81. sz. hagy. iratoknál fekvő 2058. sz. végzése szerint felperesnek házastársi örökösödés jogczimén átadatván, arra a tulajdonjoga bekebeleztetett, illetve feljegyeztetett. „Felperesek állítása szerint a peres ingatlanok alperesnek elhunyt neje által, kivel 1862. nov. 23-án lépett házasságra, női hozománykép vitt pénzen szereztetett volna. Igaz ugyan, hogy a XIII. és XIV. sz. a. csatolt A. A. és B. B. okmányok szerint Böszörményi Sándor után, a ki felpereseknek édes testvére, illetve nagybátyja volt, 179 frt 88 hat tized kr a CC. illetve a 775J857. sz. végzés szerint pedig néh. apai nagyanyja Rompai Zsuzsanna után, a ki felpereseknek édesanyjuk, illetve nagyanyjuk volt, 507 frt 34 kr helyeztetett örökségül az öcsödi árvapénztárba és utalványoztatott oda, sőt az E. E. a. nyugta szerint 821 frt 38 kr kezeltetett ott ; de kétséget nem szenved továbbá az sem, hogy az E. E. nyugták tanúságaként Böszörményi Zsuzsanna összesen 949 frt 2 krt vett légyen fel emiitett árvatárból; hogy azonban ezen s különösen az I. a. kötvényből fennmaradt 191 frt 74 és fél krt alperes átvette, vagy hogy az a peres ingatlanok megvásárlására fordíttatott, avagy azokba beruháztatott volna, ezen körülmény alperes határozott tagadásával szemben semmivel sem bizony ittatott. Mert azon két tanúnak is, kik ez irányban valamit mondani látszanak, ezen döntő körülményről határozott tudomásuk nincs. És habár a nyugták szerint alperes jelenlétében történt is a pénzfelvétel elhalt neje által, miután azonban alperes határozottan tagadja, hogy az e tekintetbeni elismerést a nyugtákon keze keresztvonásával megerősítette, a mennyiben a 6. sz. a. szerint irni tud, felperesek pedig ezen körülmény megczáfolására mi bizonyitókot sem hoztak fel : annálfogva a kérdéses készpénzbeli örökségnek alperes részéről is lett felvétele bizonyítva nem találtatik. „Egyébiránt a B. a. tjkvi kivonat s 4., 5., 6. •/. a. szerződésekből kitünőleg az ingatlanok többnyire az örökség felvétele előtt szereztettek, tehát kétségtelenül közszerzeményieknek tekintendők s mint ilyenek — miután Böszörményi Zs. egyenes leszármazó örökös nélkül hunyt el — hitvesi örökösödésnél fogva életben levő házastársát, vagyis alperest illeti a kereseti örökség. A Kir. Tábla 1882. szep. 20. az e. b. Ítéletét megváltoztatta, felperesek keresetének helyt adott, és az öcsődi 615 sz. tjkvben felvett ingatlanra, valamint két különböző egyéntől vett ingatlanokra felperesek tulajdoni jogát öröklési jogczimén akként állapította meg, hogy abból mindegyiket egy negyed rész illetendi. Végül alperes felperesek részére 75 frt. perköltség megfizetésére ítéltetett. Indokok. Felperesek bebizonyították, hogy felmenő és leszármazó örökös hátrahagyása és végrendelet nélkül elhalt Böszörményi Zsuzsanna vérszerinti legközelebbi rokonai. A pótlángyalás alkalmával pedig teljes hitelt érdemlő okiratokkal győzték be, hogy örökhagyó alperessel fenállott házasságának tartama alatt felperesekkel közös törzstől 949 frtot öröklött, az alperes állal nem kifogásolt leltár szerint pedig házrahagyott összes javai 258 fi-t. értéket képviseltek. Minthogy pedig a túlélő házastárs csak a szerzeményi javak öröklési rendében előzi meg az örökhagyó oldalági rokonait; szerzeménynek azonban csak az öröklött vagyon értékét túlhaladó érték tekintendő ; ennél fogva a kérdéses ingatlanok tulajdoni joga a kijelölt arány szerint felperesek részére dacára, hogy azon ingatlanok az alperesseli házasság tartama alatt szereztettek, megállapítandó volt; „Mert kétségtelen, hogy azon ingatlanokban örökhagyónak felperesek ágáról öröklött vagyona van befektetve, melyre nézve az ideig. t. szab. 10 §-a értelmében áz öröklési jog őket illeti. A Curia a kir. Tábla Ítéletét érdemben helybenhagyta, a perköltséget ellenben kölcsönösen meg szüntette. Indokok. Azon értékerejeig. melyet az örökhagyó apjától örökölt, felperesek csak ugy igényelhetnének örökséget, ha kimutathatnák, hogy azon érték nevezett apára is az ő felmenőiről — felperesek közöstörzséről — szállott volt. „Mert az oldalági rokont csak képviseleti jogon illeti az örök. jog. s felperesek ezen joga nem terjedhetvén tovább, mint saját — általok képviselt felmenőik joga, az alperes hitvestárssal szemben nem követelhetnének ők örökséget oly vagyonból, mely a felmenőikre, ha életben volnának, nem szállna vissza, hanem irányukban is jogilag szerzeménynek volna tekintendő s mint ilyen hitvestársi öröklésnek képezné tárgyát. „Felperesek azonban nem mutatták ki, hogy azon érték, mit az örökhagyó apjától örökölt, az ő szülőikről illetve nagyszüleikről hárult Böszörményi Zsuzsanna apjára. „De bizonyítva van, hogy az örökhagyó Böszörményi Zs. az ő 1855. meghalt nagyanyja, Böszörményi Rónyai Zs. után, a ki a 3. első rendű felpereseknek anyja, a többi felpereseknek pedig szintén nagyanyja volt, pengő 507 frt 34 kr. öröklött az alperesseli házassága tartama alatt. Ezt alperes a felperesek irányában semmi esetre sem tekintheti szerzeménynek. Oly ági vagyona volt az leszármazók, felmenők s végrendelet nélkül elhalt nejének, mely vissza szállott volna Rónyai Zsuzsannára — ha élne, s kell, hogy visszaszáljon felperesekre, kik nevezett anyjnkat illetve nagyanyjukat képviselik, (id. t. szab. 10-12) „ Közszerzeményi czimen különben sem követelhetne az alperes örökséget, hanem követelhetné legfeljebb a közszerzemény felének tulajdonát; de erről itt nem lehet szó, midőn a kérdéses ingatlanok felének tkvi. tulajdonosa s tényleges birtokosa amúgy is az alperes s a midőn felperesek azon ingatlanoknak csak a Böszörményi Zs. nevére tkvezett felét igénylik örökségkép, „S mivel felperesek nem az alperes vagyonába beruházott hozományt, hanem az örökhagyó vagyonából örökséget keresnek : közönyös az a kérdés is, hogy vájjon épen a nagyanyja után örökölt pénzösszeget ruházta-e be az örökhagyó a kereseti ingatlanokba? Mert az id. tör