Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 64. szám

— 254 szab. 10 §-hoz képest alperes, mint hitvestárs, a felperes oldalrokonokkal szemben csak azon értéket követelheti örökségkép, mely meghaladja a nejére felperesek ágáról szállott vagyon értékét. Minthogy pedig Böszörményi Zs. hagyatéka 25S ftnál nagyobb értéket nem képvisel: azért felperesek törv. örökösödési jogát azon egész hagyatékra itéletileg elismerni kellett azzal, hogy 3. első rendű felpereseket, mint örökhagyó apjának testvéreit az örökség fejenként, a többi felpereseket pedig, mint az egyik elhalt apai nagybátya gyermekeit törzsönként illeti. (1883. jun. 13.—9212. sz. a.) Jogeset. Másodbiróság az 1881. 60. t. czikk szabályai alá tartozó ügyekben véglegesen határoz, némely esetekkivételével.melyek közé a végrehajtó eljárása elleni előterjesztések nem tartoznak. Dévay József — Feiner Miksa elleni végrehajtási ügyében — Járásbíróság 18S3. febr. 15. 622. sz. végzésével a foganatosított végrehajtást megsemmisítette, a végrehajtási iratokat szabályszerű eljárás végett a végrehajtónak visszaküldötte s azt 19 irt -15 kr. perköltségnek előterjesztők részére s 5 írtnak a foglaltató javára teendő kifizetésére kötelezte. „Mert előterjesztéssel élő Feiner M. előterjesztése 4 p. folytán, tekintve, mikép végrehajtó is elismerte, hogy azon háztulajdonosát,melyben Feiner lakik s melyben a foglalás foganatosittatott, az 1881. 60. t. cz. 72. §-aértelmében nem értesítette; tekintve, hogy végrehajtónak azt, vájjon végrehajtást szenvedett bérben lakik-e vagy sem, hivatalból kellett volna konstatálnia; de tekintve, hogy a kérdéses helyiség sokkal nyíltabb is, minthogy végrehajtó ne tudta volna, hogy végrehajtást szenvedett ott bérben lakik, annál inkább, mert előterjesztők csak nemrég költöztek bele és mint sörüzlet oly kis városban mint Gyöngyös sokkal ismertebb is, mint hogy valamely lakos s igy végrehajtó is ne tudná, mikép kis városban oly kolosszális ház, melyben sok lakás, téli színház, két egylet és raktárak léteznek, a nem rég oda költözött kis sörüzlettel foglalkozó alperes tulaljdona nem lehet. „Ennélfogva minthogy az idézett törvény határozottan rendeli a háztulajdonos értesítését s miután végrehajtó azt nem tette s igy szabálytalanságot követett el; eljárása megsemmisítendő stb. „Az előterjesztés 1., 2., 3., 5., 6. fontja szemben a jkönyvvel annál kevésbé volt figyelembe vehető, mert végrehajtást szenvedett a jkönyvet aláirta s igy az mindaddig érvényes, míg annak valótlanságát nem igazolja. „Schönfeld S. 1., 2. p. alatti előterjesztése is mellőzendő az idézett törv. 42. §. értelmében, — mert előterjesztők együtt lakó házastársak, s oly tárgyak melyek azon §. szerint le nem foglalhatók a végreh. j könyvben nem foglaltatnak. A 3-ik pontbani előterjesztés az 1. 2, 3. 5, 6. pontok tekintete alá esik; a 4 p. alatti pedig azért mert a jkönyvben egy tárgy sincs olyan, mely előterjesztőnek munka szerei közé tartoznék (51. §.) Kir. Tábla. 1883. május 1. 157J5. sz. a. megváltoztatta, s az eljáránt jóváhagyta azzal, hogy a végrehajtó a bérbeadó értesítésének eszközlésére s további szabályszerű eljárásra utasitassék — költségek kölcsönös megszüntetésével. „Mert a végrehajtó eljárása elleni panaszok az első bír. végzéssel jogérvényesen alaptalanoknak nyilvánitatván — a végrehajtás foganatosítása után az 1881. 60. t, cz. 72. §. szerint teendő értesítés elmulasztása pedig a szabályszerűen teljesített végrehajtás megsemmisítésére okul nem szolgálhat, annál kevésbé, mert az utólag is jóvá tehető, s mert a bérbeadó annak idején panaszszal nem is élt s igy a mulasztás végrehajtást szenvedett jogait nem sérti. Kir. Caria következő végzést hozott, : „A kir. táblának a másod bir. végzés ellen közbevetett felfolyamodást vi szszautasitó elsőbirósági végzést megváltoztató végzése hivatalból megsemmisíttetik (1881. 59. t. cz. 39. §. o) p.) „mert a másodbiróság az 1881. 60. t. czikk szabályai alá tartozó ügyekben, kivéve azon eseteket, melyek a hivatolt törvényben helyenként tüzetesen megjelölve vannak — véglegesen határoz ; „miután pedig az 50546. sz. végzéssel elintézett előterjesztési ügy a törvény állal kivett esetek közzé nem tartozik: a kir. tábla az eljárási szabályokat lényegesen megsértette, midőn a 622. sz. felfolyamodást elfogadandónak s érdemleges elbírálás végett felterjesztendőnek mondotta ki. (1883. június 22. — 3575. sz. a ) Véstároalás a tisza-eszlári bünüolien. A július 11-ki tárgyalásból még a következőket kell kiemelnünk. Dr. Mihalkovics leginkább a belső nemi szervekről és koponyacsontokról kérdezősködött Horváth Gézától, mivel azokról a bonczj könyvben nincs kellő felvilágosítás. H. azonban többnyire nemtudommal felelt; mi lényeges, a méhbe nem hatolt be; a méhüregnek egy uj átmérőjénél szerinte szűkebbnek kellett lenni — mi ki nem fejlődött nőre mutatott volna. Azt hiszi, bizonyos, hogy két ujjával bement a hüvelybe. A koponyán a varratok jkönyv szerint öszszeforradva voltak — mi tévedés — eziránt kérdeztetvén, H. előbb azt feleié, hogy csakugyan csontosodottak voltak, de később ugy magyarázta, mikép csak összetapadtak. Dr. Belki Horváthuak azon feleletére, hogy a szaruhártya el volt ugy homályosodva, hogy a szivárványhártyát nem lehetett látni, megjegyzé, hogy mikép lehetett a szem színéről beszélni, ha a szivárványhártya el volt homályosodva. Zurányi s Horváth ellentétben lévén, szembesítettek s ennél Horváth azt nyilvánitá, hogy nem tudja, lazán állt-e a, kendő a hulla, kezén, mint Z. állitá, csak azt, hogy a görcs erősen volt kötve, mit Z. is mondott. A lábfoltra nézve mindkettő saját állítása mellett dr. Kiss Jenőre hivatkozott. Ez előhivatván, Horváttal öszhangzólag állitá, hogy a kérdéses folt mosás után eltűnt és csak egy jelentéktelen vonal maradt meg s nem is a jelzett helyen, miért a jegyzőkönyvben felvételre érdemesnek nem találtatott. Ezután kihallgattatott Szűcs János dadái csősz, ki sokat forgolódott s végzett a hulla körül, mit hosszasan elbeszélt; a dolog lényegére különösen a következőket. A festékjércze tojás nagyságú volt és pedig egy darabban: a has észrevehetőleg fel volt fuvódva; oldalán lyuk volt, melybe az uja befért; lábán a folt megmosás és Horváth G. általi leöntözés után volt látható; akkor látta meg azt egy leány is (a Szaplonczay) az a nagy lábujj felett volt, tallérnyi nagyságban, nem volt egészen kerek — az egész egyszínű volt; a kéz körmei nem voltak az ujakon túlnőve s oly rövidek voltak, mint az övéi; melle csepp volt. csecsbimbaja kicsiny; tyúkszemet nem látott, lábujjai egyenesen együtt voltak. Solymosinéval szót váltott s a nála volt kendőről mondá, hogy épen olyan mint az. melyet a hullán talállak s biztatta, nézze meg a hullát, nem-e az ő gyermeke: az nem felelt reá. csak jajgatott. Volt ott egy barna asszony is (Solymosi Gáborné) ez mondá: lássa néném, miért nem ismert el. hisz olyan, mint a magáé ; Solymosiné tagadja. — Behivatott S. Gáborné. ki azt válaszolá, hogy nem emlékezik reá. később határozottan állitá, hogy Szűcs nem mond igazat, mert ő biztatta Solymosinét. hogy vállalja el leányának Különben vallja, hogy Eszter lábán nem volt jegy. a tehén csak bőrét taposta le a büttykön, hüvelykujja tövében, ott akkor igen csúnya volt s nagyon fájt. többre nem emlékezik. A ruhákban Eszterét ismert fel. Szemébe kukucskált és azt kéknek találta. A mai tanuk közül Horváth Géza, Solymosi Gáborné és Szűcs János megeskettettek. Július 12-ke a szaktudománynak volt szentelve, a szakiratok s vélemények felolvasásának s az egyetemi szakértő onvosok kihallgatásának, mi azonban ma csak megkezdetett. Előlegesen mint tanú dr. Kiss Jenő hallgattatott ki, kitől származik a legelső, a jul. 18-ki előleges vizsgálati jegyzőkönyv, melyben a hulla hosszáról, fejlettségéről foglalt adatok a bonczolás utáni nyilatkozataival ellenkeznek. Ezt azzal magyarázza meg, mikép késő eate s a világítás gyönge volt; de a hulla lába össze is volt zsugorodva, midőn megmérték, megbolygatni pedig nem akarták, innen az, hogy kisebbnek mondotta s hogy a kötényt vörös övnek nézte; azért s mivel az arcz s egész hulla földes is volt — nyilvánította akkor 14 éves körülinek. A kendő hollétére nézve is más volt akkor állítása,