Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 63. szám

Budapest, 1883. Péntek, július 13. 63. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom: Jogeset. — Curiai biint. döntvények. — Tiszaeszlári végtárgy. Jogeset. A tartozás törlesztésére tett fizetés tartozatlan fizetésnek tekintendő, mid'ón kitűnik, hogy azon egyént, ki ellen elrendelt végrehajtás folytán a végrehajtó biró felhívására a fizetés teljesíttetett, azon tartozás, melyért ellene a végrehajtás elrendeltetett, nem terhelte. Fekete Mihály Freud Antal e. 927 írt tartozatlan fizetés megtérítése iránt a székesfehérvári törvényszéknél pert folytatván — Törvényszék 1882. június 20-án 4424. sz. a. következő Ítéletet hozott: alperes köteleztetik felperesnek a kereseti 927 frt o. é. tőkét, ennek 1878. márczius 18-tól a kielégítésig folyó 6 százalék késedelmi kamatait és 64 frt 80 kr. perköltséget ez itélet kézbesítését követő 15 nap alatt s különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Alperesi ügyvéd munkadija és költsége, saját fele ellenében 40 frt 10 krban állapittatik meg. Indokok: A *gT80. pertári szám alatt a pertestnél fekvő beszerzett sommás perbeli iratok között J3',® számú alapperbeli, ugy az 1S77.évi 5490., 1878. évi 2271. és 5052. számú hárombirósági ujitott perbeli ítéletekből kétségtelen, hogy alperes 615 frt kötelezőbeli követelésében csupán ifjú Horváth Pál lett, nem pedig egyszersmind neje Komlós Zsuzsánna alperes javára elmarasztalva; ebből kétségtelen továbbá, hogy a *^80. pertári szám szerint az ujitott perbeli elsőbirósági itélet alapján kért és elrendelt biztosítási végrehajtás joghatása azon vételárra nézve, melylyel felperes a kereset g) alatti telekkönyvi kivonata tanúsága szerint a Komlós Zsuzsannától megvett ingatlanra hátralékban volt, a felmentő másod- és harmadbirósági Ítéletek folytán teljesen megszűnt; kitűnik továbbá, hogy midőn alperes a biztosítás alkalmával már fizetést is kívánt és elfogadott a tanúvallomások szerint felperes vételári adóstól, ezt minden jogalap nélkül tette. Ehhez képest tehát alperes a Komlósy Zsuzsánna ellenében jogerejüleg meg nem ítélt követelését ennek adósa felperestől csak az esetben vette volna fel jogosan, ha azon állítását, hogy e fizetésbe Komlós Zsuzsanna elmarasztalt férje, ifj. Horváth Pál érdekében és alperes javára beleegyezett volna, ámde * körülményt alperes a kihallgatott ^k által világosan és határozottan bizonyítani képes nem volt. Mindezekből kétségtelen lévén, hogy felperes jóhiszeműsége alperesnek meg nem ítélt követelése fizetésére és annak felvételére alperesre nézve jogalapot még nem állapithat meg, s igy félperes a kereseti követeléssel tartozatlan fizetést teljesített s annak megtartásával alperes jogtalan haszonban részesülne; azon körülmény pedig, hogy felperes a vételárt miként és hová tartozik fizetni, alperes ellen fennforgó ezen kérdéshez nem tartozván, alperest a kereseti tőkében, e tőkének a keresetben felszámított és nem kifogásolt késedelmi kamataiban és mint pervesztest a perköltségekben felperes javára marasztalni kellett. Alperesi ügyvéd munkadija és költségének saját fele ellenébeni megállapítása az 1868. 54. t. cz. 252. §-án alapszik. Kir. Tábla 1883. febr. 12-én 41461 sz. a, megváltoztatta s felperest keresetével elutasította, perköltséget megszüntette. Indokok: Habár a Székesfehérvári kir. járásbíróságtól beszerzett és a jelen perhez fG5V80 pertári szám alatt csatolt alap és ujitott perbeli iratokból kétségtelenül kiderül, hogy alperes Freud Antal az általa Horváth Pál és neje Komlós Zsuzsanna ellen 615 frt. tőke és járulékai iránt indított keresetével a perújítással élő Horváth Pálné szül. Komlós Zsuzsana irányában ezen kir. itélő tábla által 1878 évi február hó 12-én 2271, sz. alatt hozott és a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék által 1878. évi május hó 29-én 5052. sz. a. helyben hagyottt ujitott perbeli ítéletek értelmében elutasittatott, illetve a perújítással élő Horváth Pálné Komlós Susanna az alperes által ellene indított kereset terhe alól végérvényesen felmentetett ; habár továbbá az imént hivatott másod és harmadbirósági felmentő ítéletek következtében a székesfehérvári kir. járásbíróság által a 16055. 1877 számú végzéssel Horváth Pál és neje Komlós Zsuzsanna az első bíróságilag marasztalt alperesek ellen elrendelt és ez szerint az 1878. évi január hó 31 foganatosított biztosítási végrehajtás az alperesi kereset terhe alól másod és harmad bíróságilag felmentett Horváth Pálné szül. Komlós Zzuzsánnára nézve hatálytalanná vált; mind a mellett az első bírósági ítéletnek megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett: Mert felperes a jelen per során azt, hogy a keresetbeli összeget alperes részére Komlós Zsuzsanna helyett tartozatlanul fizette volna, nem bizonyította ; sőt elenkezőleg az ellenirathoz 1 -ső szám alatt becsatolt és valódiságára nézve kétségbe nem vont saját nyilatkozatából; nemkülönben a keresethez B) alatt mellékelt törlési engedélyből és az F) alatti engedményből az tűnik ki, hogy felperes Fekete Mihály a keresetbeli összeget Horváth Pál másik marasztalt fél helyett fizetvén le alperes kezeihez, ekként felperes alperesnek engedményese és Horváth Pál marasztalt adósnak hitelezőjévé vált; mint ilyen pedig követelését egyedül Horváth Pál ellen, ki helyett a fizetést teljesítette, érvényesítheti; mert felperesnek kei*esetében felhozott ama sérelme, hvgy a fizetésre a kiküldött végrehajtó és alperes által végre hajtássali fenyegetés által kényszeríttetett és tévútra vezettetett, más útra tartozván, ez uton nem orvosolható. A perköltségek kölcsönös megszüntetése a per körülményei által indokoltatik" . Kir. Curia következőleg itélt: „A kir. itélő táblának fennebbi keletű és számú Ítélete a perköltségekre vonatkozó részében felhozott indokaiból helybenhagyatik; az ügy érdemében ellenben megváltoztatik, és az első folyamodási kir. törvényszék ítélete hagyatik helyben — felhozott indokaiból, és különösen azért; „mert & kihallgatott tanuk vallomásából és a végrehajtási jegyzőkönyvből kétségtelen, hogy felperes, az alperes részére teljesített fizetést a Komlós Susánna ellen elrendelt és foganatosított végrehajtás következtében a végrehajtó bírónak felhívására teljesítette; mivel pedig a felmutatott ítéletek szerint Komlós Susannát azon tartozás, melyért a végrehajtás ellene elrendeltetett, nem terhelte: annak törlesztésére történt fizetést tartozatlan fizetésnek kellett kimondani, és alperest annak viszszafizetésében el kellett marasztalni." (1883. június 25.—3891. sz. a.) Kir. Curia döntvényei. (Bűnügyekben) 22. szám. „1-ör. A B. T. K. 270. §-ának bevezető rendelkezése alapján, az ezen szakasz 2. pontjában megjelölt vétségek miatt a közvádlónak meghatalmazás nélkül hivatalból tett indítványára a bűnvádi eljárás meginditható-e vagy nem? 2-or. Ha a bűnvádi eljárás megindítására a meghatalmazás szükségesnek találtatnék, ez esetben a sértett közhivatalnoknak, vagy pedig csak felettes hatóságának, avagy ugy az előbbinek, valamint az utóbbinak meghatalmazása folytán indítványozhatja-e a közvádló a bűnvádi eljárás megindítását f (13.119 számhoz.) Határozat. „Tekintve, hogy a B. T. K. 268. §-nak rendelkezése szerint a B. T. K. XVII. fejezetében meghatározott büntetendő cselekmények miatt csak a sértett fél indítványára indítható meg a bűnvádi eljárás; „tekintve, hogy ezen átalános sza-