Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 63. szám

Budapest, 1883. Péntek, július 13. 63. sz. Huszonötödik évfolyam. Tartalom: Jogeset. — Curiai biint. döntvények. — Tiszaeszlári végtárgy. Jogeset. A tartozás törlesztésére tett fizetés tarto­zatlan fizetésnek tekintendő, mid'ón kitű­nik, hogy azon egyént, ki ellen elrendelt végrehajtás folytán a végrehajtó biró felhívására a fizetés teljesíttetett, azon tartozás, melyért ellene a végrehajtás elrendeltetett, nem terhelte. Fekete Mihály Freud Antal e. 927 írt tartozatlan fizetés megtérítése iránt a székesfehérvári törvényszéknél pert folytatván — Törvényszék 1882. június 20-án 4424. sz. a. következő Ítéletet hozott: alperes köteleztetik felperesnek a kere­seti 927 frt o. é. tőkét, ennek 1878. márczius 18-tól a kielégítésig folyó 6 százalék késedelmi kamatait és 64 frt 80 kr. perköltséget ez itélet kézbesíté­sét követő 15 nap alatt s különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Alperesi ügyvéd munkadija és költsége, saját fele ellenében 40 frt 10 krban állapittatik meg. Indokok: A *gT80. pertári szám alatt a pertestnél fekvő beszerzett som­más perbeli iratok között J3',® számú alapperbeli, ugy az 1S77.évi 5490., 1878. évi 2271. és 5052. számú hárombirósági ujitott perbeli ítéletekből kétségtelen, hogy alperes 615 frt kötelezőbeli köve­telésében csupán ifjú Horváth Pál lett, nem pedig egyszersmind neje Komlós Zsuzsánna alperes javára elmarasztalva; ebből kétségtelen továbbá, hogy a *^80. pertári szám szerint az ujitott perbeli elsőbirósági itélet alapján kért és el­rendelt biztosítási végrehajtás joghatása azon vételárra nézve, melylyel felperes a kereset g) alatti telekkönyvi kivonata tanúsága szerint a Komlós Zsuzsanná­tól megvett ingatlanra hátralékban volt, a felmentő másod- és harmadbiró­sági Ítéletek folytán teljesen megszűnt; kitűnik továbbá, hogy midőn alperes a biztosítás alkalmával már fizetést is kí­vánt és elfogadott a tanúvallomások szerint felperes vételári adóstól, ezt min­den jogalap nélkül tette. Ehhez képest tehát alperes a Komlósy Zsuzsánna elle­nében jogerejüleg meg nem ítélt követelé­sét ennek adósa felperestől csak az esetben vette volna fel jogosan, ha azon állítá­sát, hogy e fizetésbe Komlós Zsuzsanna elmarasztalt férje, ifj. Horváth Pál ér­dekében és alperes javára beleegyezett volna, ámde * körülményt alperes a ki­hallgatott ^k által világosan és határozottan bizonyítani képes nem volt. Mindezekből kétségtelen lévén, hogy felperes jóhiszeműsége alperesnek meg nem ítélt követelése fizetésére és annak felvételére alperesre nézve jog­alapot még nem állapithat meg, s igy félperes a kereseti követeléssel tarto­zatlan fizetést teljesített s annak meg­tartásával alperes jogtalan haszonban részesülne; azon körülmény pedig, hogy felperes a vételárt miként és hová tar­tozik fizetni, alperes ellen fennforgó ezen kérdéshez nem tartozván, alperest a kereseti tőkében, e tőkének a kere­setben felszámított és nem kifogásolt késedelmi kamataiban és mint per­vesztest a perköltségekben felperes ja­vára marasztalni kellett. Alperesi ügyvéd munkadija és költ­ségének saját fele ellenébeni megállapí­tása az 1868. 54. t. cz. 252. §-án alapszik. Kir. Tábla 1883. febr. 12-én 41461 sz. a, megváltoztatta s felperest keresetével elutasította, perköltséget megszüntette. Indokok: Habár a Székesfehérvári kir. járásbíróságtól beszerzett és a je­len perhez fG5V80 pertári szám alatt csa­tolt alap és ujitott perbeli iratokból kétségtelenül kiderül, hogy alperes Freud Antal az általa Horváth Pál és neje Komlós Zsuzsanna ellen 615 frt. tőke és járulékai iránt indított kerese­tével a perújítással élő Horváth Pálné szül. Komlós Zsuzsana irányában ezen kir. itélő tábla által 1878 évi február hó 12-én 2271, sz. alatt hozott és a m. kir. Curia mint legfőbb ítélőszék ál­tal 1878. évi május hó 29-én 5052. sz. a. helyben hagyottt ujitott perbeli íté­letek értelmében elutasittatott, illetve a perújítással élő Horváth Pálné Kom­lós Susanna az alperes által ellene in­dított kereset terhe alól végérvényesen felmentetett ; habár továbbá az imént hivatott másod és harmadbirósági fel­mentő ítéletek következtében a székes­fehérvári kir. járásbíróság által a 16055. 1877 számú végzéssel Horváth Pál és neje Komlós Zsuzsanna az első bírósági­lag marasztalt alperesek ellen elrendelt és ez szerint az 1878. évi január hó 31 foganatosított biztosítási végrehajtás az alperesi kereset terhe alól másod és harmad bíróságilag felmentett Horváth Pálné szül. Komlós Zzuzsánnára nézve hatálytalanná vált; mind a mellett az első bírósági ítéletnek megváltoztatá­sával felperest keresetével elutasítani kellett: Mert felperes a jelen per során azt, hogy a keresetbeli összeget alperes részére Komlós Zsuzsanna helyett tar­tozatlanul fizette volna, nem bizonyí­totta ; sőt elenkezőleg az ellenirathoz 1 -ső szám alatt becsatolt és valódiságára nézve kétségbe nem vont saját nyilatkozatából; nemkülönben a keresethez B) alatt mel­lékelt törlési engedélyből és az F) alatti engedményből az tűnik ki, hogy felpe­res Fekete Mihály a keresetbeli össze­get Horváth Pál másik marasztalt fél helyett fizetvén le alperes kezeihez, ek­ként felperes alperesnek engedménye­se és Horváth Pál marasztalt adósnak hitelezőjévé vált; mint ilyen pedig kö­vetelését egyedül Horváth Pál ellen, ki helyett a fizetést teljesítette, érvénye­sítheti; mert felperesnek kei*esetében felhozott ama sérelme, hvgy a fizetésre a kiküldött végrehajtó és alperes által végre hajtássali fenyegetés által kénysze­ríttetett és tévútra vezettetett, más útra tartozván, ez uton nem orvosol­ható. A perköltségek kölcsönös meg­szüntetése a per körülményei által in­dokoltatik" . Kir. Curia következőleg itélt: „A kir. itélő táblának fennebbi keletű és számú Ítélete a perköltségekre vonatkozó részében felhozott indokaiból helybenhagyatik; az ügy érdemében el­lenben megváltoztatik, és az első folya­modási kir. törvényszék ítélete hagya­tik helyben — felhozott indokaiból, és különösen azért; „mert & kihallgatott tanuk vallomá­sából és a végrehajtási jegyzőkönyvből kétségtelen, hogy felperes, az alperes részére teljesített fizetést a Komlós Su­sánna ellen elrendelt és foganatosított végrehajtás következtében a végrehajtó bírónak felhívására teljesítette; mivel pedig a felmutatott ítéletek szerint Komlós Susannát azon tartozás, mely­ért a végrehajtás ellene elrendeltetett, nem terhelte: annak törlesztésére tör­tént fizetést tartozatlan fizetésnek kel­lett kimondani, és alperest annak visz­szafizetésében el kellett marasztalni." (1883. június 25.—3891. sz. a.) Kir. Curia döntvényei. (Bűnügyekben) 22. szám. „1-ör. A B. T. K. 270. §-ának be­vezető rendelkezése alapján, az ezen sza­kasz 2. pontjában megjelölt vétségek miatt a közvádlónak meghatalmazás nélkül hivatalból tett indítványára a bűnvádi eljárás meginditható-e vagy nem? 2-or. Ha a bűnvádi eljárás megin­dítására a meghatalmazás szükségesnek találtatnék, ez esetben a sértett közhiva­talnoknak, vagy pedig csak felettes ha­tóságának, avagy ugy az előbbinek, va­lamint az utóbbinak meghatalmazása folytán indítványozhatja-e a közvádló a bűnvádi eljárás megindítását f (13.119 számhoz.) Határozat. „Tekintve, hogy a B. T. K. 268. §-nak rendelkezése szerint a B. T. K. XVII. fejezetében meghatározott bünte­tendő cselekmények miatt csak a sér­tett fél indítványára indítható meg a bűnvádi eljárás; „tekintve, hogy ezen átalános sza-

Next

/
Thumbnails
Contents