Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 63. szám

Iúly alól kivételt állapítanak meg a B. T. K. 209., 270, 271. és 272. §§-nak külön rendelkezései, melyek szerint az idézett szakaszokban megjelölt esetekben a bűnvádi eljárás megindítása csak hivatalból, azonban a külön-külön megjelölt hatóságok meghatalmazása, illetve diplomatiai uton kijelentett kívánat folytán indítványozható; „tekintve, hogy egyrészről már a meghatalmazás vagy kívánat szükségé iránti intézkedésből önként következik, másrészről a büntető törvénykönyv javaslatával együtt a törvényhozás elé terjesztett indokolás kétségtelenné teszi, miként a hivatkozott szakaszokban foglalt azon rendelkezésnek: „hivatalból van helye a bűnvádi eljárásnak," azon jelentősége van, hogy a B. T. K. 269., 270, 271. és 272. §§-ai alá eső vétsógek miatt a vád az állam hivatalos közege által indítványoztatok és a képviselet ezt illetendi; „tekintve, hogy a B. T. K. fent hivatkozott szakaszai — a 270. §. 2. pontja alá tartozó esetek kivételével — megjelölik azon területet, illetve hatóságot, a mely az ott meghatározott vétségek miatti bűnvádi eljárás megindítására a felhatalmazást megadni, illetve a kivánatot nyilvánítani hivatva van: „tekintve, hogy a B. T. K. 270. §-a 2. pontja alá eső, a közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vonatkozólag elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés vétség tekintetében arra nézve, hogy e miatt a bűnvádi eljárás csupán a felsőbb hatóság meghatalmazása folytán lenne meginditható, a törvény intézkedést nem tartalmaz, másrészről azonban „tekintve azt is, hogy a közhivatalnok ellen hivatalos kötelességeire vonatkozólag elkövetett rágalmazás és becsületsértés által nem csupán az illető közhivatalnok, hanem ezzel legalább is egyenlő fokban, egy jogos közérdek, az állam közigazgatásának, főleg a közhivatalnokok feddhetlenségétől és jellemtisztaságától, valamint buzgalmuktól, de ezeknek alapján egyúttal a polgárok bizalmától föltételezett érdeke is megsértetik ; „tekintve, hogy ezen fensőbb rendű érdeknél fogva és a 270. §. szövegében is világos kifejezésre jutott rendszer szempontjából is; a hivatali kötelességére vonatkozó rágalmazás által megsértett közhivatal illető személyesitője, esetleg az illető közhivatalnok főnöke is jogosítva van a közhivatal érdekét megsértő rágalmazás vagy becsületsértés miatt a bűnvádi eljárás indítványozása végett a szükséges felhatalmazást a vád hivatalos képviselőjének megadni: mindezeknél fogva a m. kir. Curia bűnügyi tanácsainak teljes ülése határozó tilag kimondja: ad 1) hogy a B. T. K. 270. §-nak 2. pontjában megjelölt vétségek miatt egyedül a közvádló, de csak meghatalmazás folytán indítványozhatja a bűnvádi eljárás megindítását; ad 2.) hogy a bűnvádi eljárás megindításának indítványozására alapul szolgáló meghatalmazást ugy a közvetle— 250 — nül sértett közhivatalnok, valamint annak felettes hatósága is megadhatja. 1883. június 13. Hitelesíttetett június 27-én. 23. szám. „A B. T. K. 434. § a alá esö befejezett büntettet, vagy csak ennek kísérletét követi-e el az, a ki vaspályát, vagy ehhez tartozó tárgyat megrongálni szándékozik, és a tettet, oly cselekedetet foganatosított, mely az általa előrelátott és be is következő phisicai ható erö hozzájárulásával a megrongálást rendszerint létrehozza és ez által a vasúton létező személyeket vagy árukat veszélynek teszi ki, de a tettes által foganatosított ezen cselekedet az előrelátott ható erő hozzájárulása előtt más által idejekorán észrevétetett és ennek következtében a rongálás tényleges bekövetkezése megakadályoztatott, avagy a rongálás bekövetkezése valamely véletlen által kerültetett kiP (6218. számhoz ) Határozat. „Tekintve, hogy valamely büntetendő cselekmény csupán akkor van befejezve, ha mindaz elkövettetett, illetőleg bekövetkezett, a mit a B. T. K.-nek azon cselekményt meghatározó rendelkezése, annak lényeges ismérvéül megállapít ; „tekintve, hogy a B. T. K. 434. §-a az ebben meghatározott bűntett létrejöttét — vaspályát illetőleg — a vaspályának vagy ahhoz tartozó tárgynak megrongálásától, s ez által a személyeknek vagy áruknak veszélyeztetésétől teszi függővé; „tekintve, hogy ezek szerint a kérdéses bűntett egyik lényeges ismérve „a megrongálás" lévén: a B. T. H. 434, §-ban meghatározott bűntett nem lehet bevégezve a nélkül, hogy a törvény szerint mellőzhetlen és létének lényeges eleméül követelt megrongálás tényleg nem következett be; „tekintve hogy „a megrongálás" alatt a törvény értelmében mindazon szándékos cselekedet értendő, mely az ebből származható veszély tudatában a vaspálya vágányán, alapján, vagy mozdonyon, esetleg a vagyonon vagy pedig e tárgyak valamelyik alkatrészén oly változtatást eszközöl, hogy az ez által megváltozott állapotba hozott tárgynak vagy állaga lesz rosszal), vagy pedig rendeltetésének többé nem felel meg, esetleg a vaspálya-vonat veszélyeztetését okozza; „tekintve, hogy az esetben, ha ily megváltoztatás nem jött létre, az ettől a törvény világos kijelentése szerint föltételezett bűntett sem jöhetvén létre: a közveszélyü megrongálás befejezett bűntette nem lehet megállapítva; „tekintve mindazonáltal, hogy a köz veszély ü megrongálás bűntettének kísérlete is büntetendő; „tekintve, hogy a kérdéses bűntett kísérlete nem csupán az által állapitatik meg, hogy valaki saját phisikai tevékenységével kezdi meg a megrongálást, hanem az által is, ha a vaspálya vagy ehhez tartozó tárgyak állapotát és minőségét magában véve meg nem változtató oly cselekedetet szándékosan foganatosít, melyről tudja, hogy az a rendszerint bekövetkező más ható erőknek hozzájárulásával a vaspálya megrongálását, és ez által a lehető közveszélyt eredményezi, feltéve, hogy ezen eredmény a tettes akarattán kivül álló körülmények következtében elmaradt: mindezeknél fogva kimondatik; „hogy a közveszélyü megrongálás bűntettének a B. T. K. 434. §-ában meghatározott tényálladéka a megrongálás tényleges bekövetkezése nélkül nem állapitható meg ; „ellenben, hogy mindazon szándékos cselekedet, mely által a vaspályatestnek vagy a mozdonynak, illetőleg ezek valamely alkatrészének, az ebből származható veszély tudatával eszközlött roszszabbátétele közvetlenül foganatosíttatni megkezdetik, avagy mely által — habár az állag, illetőleg a minőség közvetlenül nem is rontatik meg. de a megrongálás az előrelátott más phisikai ható erőnek hozzájárulásával, mint azon cselekedet és ezen más Itató erö együttes okozata rendszerint okoztatik, föltéve, hogy az eredmény a tettes akaratán kívüli körülmény következtében elmaradt: a B. T. K. 434 §-ában meghatározott közveszélyü megrongálás bűntettének kísérletét állapítja meg. 1883. június hó 27. Hiteles, június hó 27. Végíárpalás a tisza-eszlári Méta. A 17-ik ülést — július 10. — Zurányi Kálmán t.-löki gyógyszerész vallomása s szakértői kikérdeztetése töltötte be, ki a hulla legelső vizsgálatainál jul. 18. és 19-én jelen volt s azokról azonnal tüzetes jegyzeteket készített. Vallomása következő volt. Mindjárt a hulla feltalálásakor jelen volt ő is sir felbontásánál, sőt abba bele is ment, másnap pedig az orvosi vizsgálatnál. A kendő, mely kezén találtatott, négy csücskénél fogva volt összekötve s balkeze csuklójára akasztva; hogy a két vége alul szinte csomóra volt-e kötve, nem figyelte, csak azt látta, hogy alul is. felül is volt csomó s lazán voltak kötve; benne piszkossárga vastag papiros volt, sötétkék színnel, eredetileg sárga, ebben most semmi sem volt, hanem előbb festék és pedig lehet hogy fekete volt benne, valaki fával le is kaparta azt, s ő eltette; ugy feketedett még a viz körülötte. Ezen papiros másnap már nem volt meg. A hulla első este igen bűzös volt, másnap már kevésbé. Semmi szőrzete sem volt, sem haja, sem szemöldöke, sem felső szempillája, akón 5 — 6 szál szőr látszott, sötét barna szinü; a szeméremtesten semmi szőr; a koponya egyik oldalán nagyobb folytonossági! hiány mint egy ezüst frtoa, másik oldalon kisebb mutatkozott : szeme kissé be volt esve; szemöldje hátrahúzva, egyik szeme nyitva, másik csukva, csak ugy lehetett megnézni, ha a szemhéj felemeltetett ; akkor lehetett látni, hogy az zavaros, piszkos barnaszinü volt; orrczimpái be voltak esve, ugy, hogy csak kétharmadrésze az orrnak volt látható. Az arcz szürkésbarna szinü volt,