Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 62. szám

- 248 — kának, alig tudta szombatig bevégezni, az időre, a hétre nézve, a mikor az őrlést tette, biztos felvilágositást nem volt képes adni, tévedésékbe esett ugy, hogy a védők azon kifejezésre fakadtak, hogy nem tudja mit beszél, hogy tökéleteseu meg van zavarodva, mi elnök részéről megintést vont maga után; Nagy J6zsefné Hatalovszki kocsisról azt állítja hallomás után, hogy Simán őtet a zsidók fogva tartották, kivitték a ház mellé s ott tanitották, hogy mit valljon. Ekkor előhivatott Hatalovszki s fentiek iránt újólag kihallgattatott, elbeszélvén, hogy Süszman zsidó jött érte s kivitte a Simán pusztára, hol egy hétig volt; ö ott szabadon járhatott, beszélhetett bárkivel, ugy beszélt Nagy Józsefnéval is. Szemben Debreczenyivel s öreg I<ánczival most iserősiti, hogyHurinót hallotta akkor szombaton délután :> ura tájban beszélni Eszterrel, mert kint voltak ugyan szántani, de délben azi már bevégezték és otthon ebédeltek; őtet nem tanitották be. Simán nem is szólt a felől. Elbeszélte továbbá, nogy behivatván ismét tanúnak, reggel a várnagyhoz Henterhez fordult a végett, mikép mielőbb kihallgattatnék, hogy haza mehessen; a várnagy mondá neki : hogy mer olyat tenni, hogy a zsidók mellett vall s ha nem igaz nton beszél, elteszik 6 esztendőre s kérdé, hogy mennyi pénzt kapott a zsidóktól, s hogy be volt zárva a pusztán zsidóiskolába. 0 azt feleié, hogy nincs sem a zsidók, sem a keres?4ények mellett, hanem csak az igazat vallja; a zsidók be nem zárták kitanitás végett, mert szabadon jöhetettmehetett; pénzt krajczárt sem kapott, Süszman kinált 5 frtot napi dijra s öt helyettesítő napszámosnak, de el nem fogadta. A tanuk szobájában beszélt húgával is. ki azt emlité, hogy az egész falu s vidék zug, miért a zsidók mellett tanúskodott; s mondták is neki többen, hogy majd igy-ugy tesznek vele azért. Déli szünet után elnök jelenti, hogy V. Julcsa orvosilag meg fog vizsgáltat- | ni, kihallgattatása és szembesítése pedig függőben hagyatik apja megérkeztéig; ugy Hatalovszki megesketése is Debreczeni s Lánczi eljöveteléig; és a hullarészek és ruhák megszemlélése az egyetemi orvosszakértőknek megengedtetik; több tanú pedig mint lényegtelen mellőztetik. Ezután Hajdú Mihályné. özvegy varrónő hallgattatik ki Móricz életkorára nézve s azt állítja, hogy csak néhány hónappal fiatalabb az ő gyermekénél, ki 1867. augusztusban született ; apja most is 1868. augusztus mellett marad. Következett Cseres Andrásné, ki mint már közöltük, a hullaöltöztetésre nézve tett fontos jelentést az eszlári elöljáróságnál; most ugyanazt ismételi a tszék előtt, t. i, hogy Groszbergékhez menvén, a hullafelfedezés előtti napon a férj mondotta zsidóul feleségének, hogy vigye el a Tiszához a nagyfalusi füzeshez a ruhát s adja át Jakabnak ; az vonakodott s azután elment s este jött vissza stb. Látta elmenni, de azt nem, hogy vitt-e ruhát. Kérdeztetvén, feleié, hogy tnd ő, beszél is zsidóul, s felhívásra a vallottakat elmondja zsidó nyelven; Grosbergék tudták, hogy tud zsidóul. Azután elmondja azt is, hogy akkor éjszaka a zsidók Groszbergnél összejöttek, Groszberg tördelte kezeit s jajgatott, hogy mit csináltak, s egyik ásóért, kapáért kiáltott, stb. — Mindezt azért hallgatta el egy évig, mert jól volt Grosbergnéval, de azután hire járt, hogy a zsidó nyer, a keresztény pedig vészit, ez ösztönözte a bevallásni, oehogy lelke pokolra menjen. A/, emiitett éjjeli jelenet részleteit akkép adja elő, hogy ö aludt s álmából ébredt fel s akkor látta Grosbergnél a sok zsidót kiabálni, de hogy kik voltak, nem tudja, egyet sem ismert meg, csak, teszi hozzá, Sziszmant, az eszláriak nem voltak közöttük, azok a templomban imádkoztak. A/ idő éjfél után Lehetett. Először azt mondja, hogy látta, ásni is, de később kiigazítja, bogy azt csak hallá, oda látni a tengeri górétól nem is lehet. Azt sem látta, hogy valakit hoztak volna, mert csakhamar ismét aludt. Kérdeztetvén, hogy akkor éjjel lehettek-e a zsidók 13-an, feleié, hogy 23-nál is több volt, de hogy honnan vette magát ott annyi zsidó, nem tudta megfejteni ; azt mondták akkor, csak azt a magyar zsidót megfoghatnánk, mindjárt szétvennénk! Annak idejét, mikor küldé Groszberg feleségét a ruhával, nem tudja jól kijelölni, majd délelőttet, majd reggelt, reggelit mond. Majd a sábeszig oda volt s hallotta, mikép hazajövetkor mondá férjének, hogy átadta a ruhát, de nem azt is, hogy kinek. Az elküldéskor a férj az ágyon hevert s ö egészen közel állt hozzá, és azok oly bizalommal voltak, hogy ily közelben beszéltek egymással azon dologról ; mi igen feltűnő, ha csakugyan tilos dologról volt szó, mit hogy a keresztények megtudjanak, nem akarhatták. Arról, hogy azt az éjszakai jelenetet nem álmodta, biztos. Ezen jelenet előtt jött haza férje Tokajból. És mikor hallá Eszter eltűnését, visszagondolt, hogy azon éjjel vesztették őt talán el a zsidók. Utánna férje hallgattatott ki, különösen azon nevezetes éji jelenetről; őt — vallja — akkor felkeltette a felesége, de azt mondá, hagyjon neki békét, el van fáradva, és ő nem érti a zsidókat; hogy azután mit csinált, nem tudja, mert elaludt; házuk Groszbergéktől vagy öt ölnyire van, ablakuk oda nyilik. Azon dologról neki felesége semmit sem beszélt, arról sem, hogy az elöljáróságnál feljelenti, vagy hogy már feljelentette. Groszbergnéhezi viszonyáról azt vallja, hogy néha jól voltak, néha perlekedtek. Azt beismeri, hogy felesége egyszer kezdett neki valamit beszélni, mire közbevágott, hogy nem akar tudni ily ékről, mert kellemetlenségek lehetnek belőle; azt azonban nem tudja, hogy mi volt az, miről felesege beszélni kezdett, ámbár tudta, hogy kellemetlen következései lehetnek. Grosbergné előhivatván, tagadja mindazt, mit Cseresné vallott — és szembesittetvén vele, heves feleselés fejlődött ki köztük, miközben Cseresnéra ráköpött, mert szemében mondá a vallottakat, miért az elnök által 48 órai fogságra ítéltetett. Feleselés közben kitűnt, hogy ujabb időben csirkék s a disznók pusztításai miatt nem voltak s nincsenek is jól egymással, s mégis, kérdé Groszbergné, miért nem jelentette be akkor a dolgot, ha tudta; és a taligás zsidó miatt be is volt idézve, miért nem mondotta el akkor a ruha s éjjeli históriát? — Cseresné azt állitá, hogy cselédje is tud a dologról, de azt kivánta, hogy ne keverje őt bele, mert férje most beteg. Másoknál is járt, hogy jöjjenek tanúskodni. — Groszbergné a csirkék s disznók miatt községházára idéztette C'seresnét, s akkor sem hozott fel semmit is ellene, mit bizonyosan meg tesz haragjában, ha tudott volna valamit. Azt is mondja utoljára) hogy a kérdéses éjjelen szolgálója szeretője éjjeli két óráig náluk volt, tehát az tudhat mindent, a mi töi-tént. Groszberg L. előállíttatván, Cseresné ennek is szemébe mondja azon éjjeli történetet, mire G. is felbőszül s szemébe köp, miért ő is 48 órai fogságra ítéltetett. Az ő felesége, mondja, 20 évig van vele s egyszer sem volt még T.Lőkön s a füzesnél, de még a faluba sem szokott járni, mert nagyon beteges, vizbe épen nem mehet. Cseres újólag kikérdeztetvén az éjjeli jelenetről, azt felelte, hogy ő is tudottá zsidók összejöveteléről, míg előbb azt mondá. hogy álmos volt s feleségét küldé utána nézni, hogy mi az? Az esketés kérdésének tárgyalásánál Hrabár azt mondja, hogy a buzaörlés napját bizonyosan nem tudja meghatározni, de arra esküszik, hogy Eszter délelőtt 10—11 óra tájban ment el előtte a boltba. Hrabár, Hajdú József, Tapasztó s Kaposi megeskettetnek, — Xagy Józsefné s Hajdú Mihályné nem. Cseresék megesketése felfüggesztetik. Ügyvédi knmarák. A soproni ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Papp Arthur soproni ügy véd a kamara lajstromából önkéntes lemondása folytán kitöröltetik t. Az aradi ügyvédi kamara részéről közzé tétetik, miszerint Réty Károly pécskai ügyvéd, mint az elhalálozott Vadányi Viktor szemlaki ügyvéd irodájára kirendelt gondnok, tiszte alól felmentetvén, helyébe gondnokul Szelle József aradi ügyvéd rendeltetett ki. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos : SZ0K0LAY ISTVÁN. (IV. kerület, zöldfa-utcza sz. 1.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár; helyben és vidékre egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrá^jSrtékben. Budapest, 1883. Schlesinger Ignátz nyomdája, (rostély-utcza Károlykaszárnya.)