Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 60. szám

Budapest, 1883. Péntek, jnlins 5. 60. sz. Huszonötödik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOÍ Tartalom: Jogeset. — Curiai döntvények. — Tiszaeszlári végtárgy. Jogeset. Határozottan kiköttetvén, hogy teljes fizetés hiányában a feltételesen elengedett követelés-rész is érvényesíthető, ezen jog előáll, habár védelmezhető nem lenne is, hogy egy kis Összegecskét az illető szándékosan tartotta volna vissza. Kohn Samu — Weiner M. és Fürst d. e. 239 frt 1 kr. iránt a budapesti V. ker. járás mint keresk. biróság előtt pert folytatván — Járásbíróság 1882. nov. 23. 77496. sz. a. alpereseket a keresetben s kamatokban elmarasztalta, a perköltségeket pedig kölcsönösen megszüntette; „mert alperesi védelem által is igazoltatott az, hogy az A) kötelező egyességben körülirt s 1882. okt. 20. esedékessé vált két váltó nem pontosan, azaz nem teljes "értékük erejéig váltattak be; mi által felperesnek szinte A) alattiban jelzett joga feléledvén, kereseti követelése igazoltnak tűnik fel. Azon kifogás, hogy az alperesek által beküldött összeg csak számadási hiba folytán tért el csekély részben a két váltó összegétől s igy csak véletlen mulasztás okozta, mikép a két váltó teljesen kifizetve nem lett, szemben az A) kötelező egyességgel, mint felperes igényeire befolyással nem biró, figyelmen kivül hagyandó volt, miért az eziránti bizonyitási eljárás is mellőzendő. Kir. Tábla 1883. febr. 1. 6100. sz. a. az első bir. Ítéletet alperesnek lOfrtfcani marasztalására nézve érintetlenül hagyta, a többire nézve pedig megváltoztatta s felperest elucasitotta; „mert felperes keresetét az A) okmányra fekteti s előadja, hogy miután azzal felperesi követelésnek egyességileg történt kiegyenlítése fejében az alperesek által adott 3 egyenkint 70 frt; 33 kros váltó közül a határidőre csak az 1882. június 20-ki váltatott be egészben, az 1882. okt. 20-ki két váltó fedezetére küldött összeg azonban a tartozást • nem fedezte: felperesnek joga nyilt az ezen egyességi váltók pontos beváltásának esetére elengedett 229 frt 5 krt tevő követelését is alperesek ellen érvényesiteni. „Kétségtelen, hogy az okt. 20-ki két váltó 152 frt 66 kr. összegére alperesek okt. 18-án 142 frt 66 krt küldöttek postán felperesnek, ki azt elfogadta s minthogy a kellő f edezetnél 10 írttal kevesebb volt, felperes az alpereseket a feltételesen elengedett 229 frt 5 kr. s a hiányzott 10 frt iránt beperelte. „A 4. sz. levél szerint alperesek a kereset kézbesitése után az egyességi öszszeg beküldésével elkövetett tévedést észrevevén, a 10 frtot oly felvilágosítással küldötték meg felperesnek, hogy a tévedés a kétszer 73 frt 66 krnak összeadása körüli számolási hibából történt ; s minthogy felperes ezen levelet visszautasitotta, per folyamán azt a 10 írttal ismét megkínálták. „Tekintve már most, hogy alperesek azon eljárásából, mely szerint az 1882. okt. 20. beállott kötelezettségük pontos teljesítése végett, a pénzt már 1882. okt. 18. postára adták s ezen 142 frt 66 kr kellő időben felperes kezeihez is jutott, alperesek fizetési készsége kitűnik s nem vélelmezhető, hogy a 10 frtot szándékosan tartották vissza. „Tekintve, hogy e szerint a 10 frt csak tévedésből visszamaradottnak mutatkozik, ezen tévedés pedig alperesekre a vitatott joghátrányt annál kevésbé hárithatja, mert az okt. 20-ki részlettel az A. egyesség teljesedésbe ment, s felperesnek joga volt ugyan a szembetünőleg csak tévedésből visszamaradt 10 frt beküldését szorgalmazni s addig a váltókat visszatartani; de nem állhatott be azon joga, hogy annak folytán az A. egyességet érvénytelennek tekintse : felperest tehát erre alapitott keresetével elutasítani kellett. Kir. Curia az első biróság Ítéletét hagyta helyben indokaiból; — tekintve hogy alperesek által is beismert tény az, hogy az A. okmány szerint vállalt kötelezettségük ellenére az 1882. okt. 20. Bpesten fizetendő két váltót lejáratkor — azok értékének teljes befizetése mellett be nem váltották; mely mulasztásuk következményekép pedig már az A. okmányban határozottan kiköttetett, hogy ily esetben felperes a követelésének feltételesen elengedett részét ismét érvényesítheti; tekintve továbbá, hogy alperesek az egyedül saját eljárásuk folytán bármi okból keletkezett mulasztásuknak szerződésszerű következményeit viselni tartoznak." (1883. június 20.—373. sz. a.) Kir. Curia döntvényei. (Bűnügyekben) 20. szám. „A B, T. K. 219. illetőleg 221, §-a szerint fenn forog-e a hamis eskü tényálladéka akkor, midőn a polgári ügyben letett fő-,pót-, becslő- vagy felfedező eskü csak az ügy lényegtelen körülményeire nézve nem felel meg a valónak $ (2928. és 11119. B. 1882. szhoz) Határozat. „Tekintve, hogy a polgári ügyekben használt bizonyítékok csak annyiban bírnak a vitatott jogok, illetőleg kötelezettségekre nézve jelentőséggel és befolyással, a mennyiben azoknak megállapítására szolgáló, tehát az ügy szempontjából lényeges tényekre vonatkoznak ; „tekintve hogy a B. T. K. mindenütt, a hol bizonyítékok koholása vagy meghamisítása tárgyában intézkedik, a büntethetőség előfeltételéül megkívánja, hogy az illető bizonyíték jogsérelem előidőzésére, az az mások jogait vagy kötelezettségeit érintő lényeges körülmények igazolására alkalmas legyen; „tekintve, hogy a B. T. K. 213, 215, 217, §§-ai szerint a hamis tanúvallomás, szakértői vélemény vagy fordítás miatt csak akkor van büntetésnek helye, ha azok az ügy- vagy tényállás lényeges körülményeire nézve tétettek, illetőleg terjesztettek elő, arra pedig, hogy a hamis eskü a hamis tanuzásnál szigorúbb tekintet alá vétessék, midőn a törvény mindkettőre egyenlő büntetést állapit meg, ok fenn nem forog; „tekintve, hogy polgári ügyben az ügyfél esküjének ezen bizonyíték fogalmánál fogva csak az ügy lényeges körülményeire nézve van helye, a hamis eskü fogalom meghatározása is ezen alapon sarkal és a B. T. K. tervezetének 209. §-ból a mint ez a képviselőház jogügyi bizottságának jelentésében nyíltan kifejeztetett- csak azért hagyattak ki ezen szavak: „annak a lényeges körülményeire nézve" — „mert a biró polgári ügyben esküt csakis ily körülményekre ítél meg;" „tekintve, hogy a bizottság jelentésének ezen tételében különösen is ki van fejezve azon, egyébként az egész XII. Fejezet elhelyezésében és rendszerében nyilván felismerésre jutó uralkodó eszme, hogy a jelentéktelen körülményekre netán megítélt, és letett esküt, sem a képviselőház jogügyi bizottsága, sem a kérdéses szakaszt, ennek módosításával és jelenléte alapján elfogadott törvényhozás nem kívánta büntetendő cselekménynek tekintetni: „Mindezeknél fogva a m. kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése fenti elvi jelentőségű kérdésre: Vonatkozással a 2928. és 17119. B 882. számok alatt előterjesztett ügyekre határozatilag kimondja: „hogy a B. T. K. 219., 221. §§-ai szerint a hamis eskü bűntettét, illetőleg vétségét csak az ügyre nézve lényeges valótlan körülménynek esküvel való megerősítése állapítja meg.u (1883. máj. 18. Hiteles. 1883. jun. 13.) 21. szám. „ Valamely ingatlan dolognak egymásután két személy részére eladása, illetőleg átadása, ha ez által a korábbi vevő által szerzett jogczimnek ezen ingatlanra való érvényesítése meghiusittatik, képez-e büntetendő cselekményt és minőt?u (2754. B. számhoz.) Határozat. Tekintve, hogy a jogérvényesen eladott, azonban az eladó birlalatában i