Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 59. szám

tatni. őt nem kínozták, de azért fecsegett ugy, hogy ne is kínozzák. A tszék előtt is ugyanazt beszélte, mert félt, mert látta Vogelt kínoztatni Lökön. A tszéki jkönyv szerint szembesittetett Herskoval, s ez szemébe mondá, hogy egy hullát adott át neki elszállítás végett 120 írtért, miből 56 frtot kifizetett s utasítással látta el, mit ő is elismert mindenben. Erre is azt teleli, hogy félelemből vallotta, Mindazt csak kigondolta s féltében apjára is, ki rég meghalt, mindent mondott volna. — Azon kérdésre, hogy ily egyszerű ember hogyan tudna ily históriát kigondolni, ha nem lenne igaz, — és hogy más is. u. m. Hersko ugyanazt vallja, hogyan lehet, hogy azt ketten összhangzólag tehették? csak azt feleié, hogy az az oka, mert fenyegették s biztatták, hogy eleresztik, ha vall; ijedtségében kénytelen volt azt mondani. — Arra pedig, hogy mikép foghatta volna másokra: Oroszra s Kleinra, hogy azok hozták kocsin hozzájok a hullát — ha az nem lenne ina/, szinte azt feleié: Ha mögöttem a csendbiztos s pandúr, édes apámra is rá mondom. És azt gondoltam majd igazolják magukat. És ha ő ártatlanul szénved, mások is szenvedjenek. — A mit Hersko vallott, mind hazugság — azárt szembesítéskor szemébe is köpött. Hozzá intézett további kérdésekre feleié, mikép Vogelt vallomásában azért szemelte ki, mert ismerte s rágondolt ; Grosz s Kleint pedig, mert 15 — 20 zsidót állítottak elébe, hogy czélozzon közülök azokra, kik kocsin hozták a hullát, s ő reájok mutatott megnevezés \ nélkül, kikkel aztán szembesittetett s \ azok hazugságáért szemébe köptek, — ) Tiszalökön egy disznóólba zárták. A ! vizsgálóbíró éjjel is vallatta többször — 11 órakor is — mit tanúsíthat Bodnár, ki az ajtót nyitogatta neki, de megmeri mondani a vizsgálóbírónak szemébe is. (Felemlittetett, hogy ezt állította Nagy L. kir. ügyész is, ki a börtönökbe meneteltől Bary vizsgálóbírót el is tiltotta.) Vogel kínzásáról azt mondja, hogy a vizsgálóbíró előtte megfogta az állát s húzta felfelé, de a mikor a csendbiztos is neki ment, őt kitolták az ajtón s kint hallá jajgatását. A tszék előtt azért nem mondá meg a valóságot, mert félt, hogy viszszaviszik Lökre; a tszéknél jelen volt a vizsgálóbíró is. Vallomását később azért vonta vissza, mivel látta, hogy nem eresztik szabadon, pedig azzal kecsegtették. Éjjeli kihallgattatásánál és szembesítéseknél jegyzőkönyv nem vétetet fel. — Wollner közbeszólt, hogy ő is lett nemcsak egyszer éjjel kihallgatva. Mendelovicsot azért emlité, mert sógora levén, tudta, hogy igazolni fogja magát. Második vallatásánál azért mondá, hogy kendőt kössenek a hulla kezére, mert a vizsgálóbíró igy kérdezte tőle. 0 Vogellel egész uton nem találkozott, az csak a kalyibából szólt ki hozzá; — Eszlényben pedig meg sem állt. — 23G — Smilovics alibi jének igazolására előadja, hogy Kerecsenybe szombaton érkezvén, bement a faluba, ott Grosz Beiczivel találkozott, ki elhitta templomba s azután vacsorára; másnap vasárnapon kiment reggel a Tiszához s akkor érkezett oda Weinstock Ignácz biztos egy transporttal, kivel visszament a faluba s egész délelőttöt azzal töltötte, ebédelni Grosz Berczivel ment, s várta Weil megérkezt ót ; Weinstock mondá, hogy lefekszik, de ha megjön Weil, költse fel Őtet. Kiment a Tiszához, és nem is i rt a parthoz, mikor Weil jött szekerével. Ezután némely igen távol lakó tanuk hallgattattak ki. A 64 éves Weil Samu vallja, hogy fakereskedő fiai megbízásából szokott Kerecsenybe menni, igy mult évben is, melynek hónapját vagy napját s más körülmenyeit első kihallgatásakor nem tudta meghatározni, most azonban már több dologra jól emlékezik ; nevezetesen bizonyosan tudja, hogy egy vasárnapon volt ott májusban, másnap vásár volt; 10- 11-kőiért oda, s este felé ment vissza, ugy emlékezik, hogy csak magával Weinstockkal ebédelt; nem tudja bizton, hogy a másik sáfárjok Smilovics is velők volt-e. Ezek voltak fiai sáfárjai s csak e kettővel beszélt, de pénzt nem adott nekik. Kihallgatásánál csak maga volt a vizsgálóbíró. — Weinstock tavaly egyszer Kerecsenből szállított fát, mit Kiss és Smilovicstól vásárolt, s június 13. vette át; 11-én jött Kerecsenybe és Smilovicscsal volt Weilnél — amazzal ott 14 napig volt együtt; a Tiszánál találkozott vele, bementek a faluba, mindig nem voltak együtt, nem is ebédelt vele, hanem csak Weil Samuval Grosznál; körülbelül 1 óra hosszat nem volt vele, vagy addig sem, mig előbbi kihallgatásakor azt vállá, hogy nem is időzött vele, csak találkozott. Most azt mondja, hogy egész nap nem volt vele, elment többször pénzért az embereknek — néhány perezre. Smilovics is azt mondja, hogy nem ebédelt Weillel. Grosz Bencze első alkalommal azt vállá, hogy Smilovics nem hált nála, most lehetségesnek mond ja, hogy nála ebédelt vagy hált — lehetségesnek tartja, de nem tudja. — Neje azt mondja, hogy Smilovics nála nem hált s nem is mondthatja, hogy valaha látta volna. — A fiatal Grosz Smilovicsot a parton fa felrakodásnál látta; hogy volt-e házuknál, ott hált. ebédelt-e, vele volt-e? nem tudja; lehet, hogy ott hált, Smilovics ismételi fenti állításait. Grosz Háni sem emlékezik, hogy náluk lett volna. Bayer H. egész nap Vogellel volt, hogy éjjel hol volt, nem tudja ; Csóka is ezt vallja. Barta csak azt tudja róla, hogy mult évben Szenven ölfát terhelt. Ezen tárgyalás folyamán Eötvös K. védő következő indítványt, illetőleg előterjesztést tett: Nem akarok e pillanatban arról szólni, minő fontos dolog az, ha igaz, a mit Smilovics itt mond, hogy a vizsgálóbiró meg nem határozott órákban éjszakánkint álmukból felverve a vizsgálat alatti foglyokat, ott kihallgatásokat, szembesítéseket eszközölt, melyekről jegyzőkönyveket sem vett fel. A legsúlyosabb beszámitásu hivatalos hatalommal való visszaélés vétségét képezi ez, ebben a connexusban pedig bűnét is képezi. Hogy Smilovics igazat mond-e e tekintetben, arra nézve minden irányban a legszigorúbb vizsgálat elrendelését és haladéktalan teljesítését van szerencsém indítványozni. Továbbá előadom előterjesztésemet,, vagy legalább annak egy részét. Nevezetesen Bary József vizsgálóbíró és Egressi Nagy László ezen törvényszék mellett alkalmazva volt alügyész közt a hivatalos eljárásra és egymás ellen gyakorlott kontrollra vonatkozólag vita fejlődött ki a mult év folyamán. Ezen vitában Egressi Nagy László igen nevezetes és általam fontosságukban csak most felismert leleplezéseket tett. Nevezetesen leleplezte azt, hogy Bary József neki, mint a börtönök felügyeletével megbízott kir. tisztvisélőnek tudta és engedelme nélkül, valamint a börtönszemélyzetnek egyenes engedelme nélkül is éjszakának idején is a börtönben megfordult és járt. Ugyanezen Egresi NagyLászló őt a börtöntől és annak éjszakai látogatásától ki is tiltotta. Ebből támadt a nagy vita, melynek folytán Egresi Nagy László három-négy, nem tudom, mennyi nyilatkozatot tett közzé az országos hírlapokban. Azért azt a kérést terjesztem elő, mély tisztelettel a t. törvényszékhez: méltóztassék elrendelni, illetőleg a közvádló kir. főügyészséget felszólítani, hogy annak az utján Egressi Nagy László királyi alügyésznek mindezen nyilatkozatai ide a királyi törvényszék elé terjesztessenek és a vizsgálati iratok mellé csatoltassanak. Továbbá hivatassék fel Egressi Nagy László királyi alügyész ur, a mennyiben a tekintetes királyi törvényszék az egyenes ide intéztetést czélszerünek nem látná, hogy azon hírlapokban közzétett nyilatkozatainak igazolására szóló okiratait és dátumait szintén a kir főügyészség utján a törvényszék rendelkezésére bocsássa s az ide bocsátandó akták aztán a vizsgálati iratokhoz csatoltassanak ; mert azon kérdés tisztába hozatalára, hogy Smilovics mikép vétetett rá ezen időközi, mint mondja, hamis vallomásra, mindezen részletek kiderítése múlhatatlanul szükséges; én legalább a védelem részéről azt szükségesnek tartom, és igen kérem a tek. törvényszéket, hogy ezen hivatalos eljárás útjára tartozó igen fontos részletet kegyes és igazságos és szigorú birói figyelemre méltatni kegyeskedjék. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: SZ0K0LAY ISTVÁN. (IV. kerület, zöldfa-uteza sz. 1.) Megjeleli • lap hetenkint vasárnap, sierdáu i* pénteken. — Előfizetési ár; helyben ét vidékre egész érre 12 frt, félévre 6 írt, negyedévre 3 írt osztrák értékben. Bmdapest, 1888. Sehlesinger Ignatz nyomdája, (rostély-uteza Károlykaszámya.)