Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 56. szám

— 223 — gattatni kérte arra, hogy ápril 1-én együtt mentek ki templomból vádlott s társaival. Wollner Hermán, a 37 éves zsidó koldus vallja, hogy beteges lévén, kol­dulni Eszlárra jött, hol azelőtt még nem volt és senkit sem ismert, az egy­hazfinal tartózkodott húsvét szombaton 3 egy vagyonos zsidónál, ki a zsinagóga közelében lakott, kapott eledelt; a tem­plomba 8 órakor ment s 10 órakor ki­jött s mindjárt ahhoz ment enni, egy órakor eltávozott szállására, hol isten­tiszteletig feküdt. Vele volt feleségo is, ki mig ö imádkozott, az egyházfinál volt. — Tavaly nyáron számos község­ben volt kéregetni, legtöbbet Nyíregy­házán. Arról, hogy őket vádolják s ül­dözik, nem tudott semmit, — hiszen akkor nem jött volna Nyíregyházára. — Határozottan tagadja bünrészessé­gét. A vizsgálóbíró — mondá — azzal fenyegetett, hogy a fiu — ScharfM. — szemembe fogja mondani, de mikor kér­deztem őtet, igaz-e, hogy én láttam a leányt a templomban, erre egy szót sem felelt. Ezt csakugyan konstatálta az elnök is, ki okául azt hozta fel, hogy Scharf Móricz nem ismerte fel benne a koldust, kiről vallomásában szólott. Buxbaum 27 éves — németül vall­ja, hogy sakterságot sohsem tanult s Eszláron kántori állomást keresett, hol Szüsmannál szállt meg ; april 1-én fél vagy háromnegyed 9-kor volt a próba­könyörgés s 11 óra körül jöttek ki a templomból — egyenesen haza, ebéd után lefeküdt a patkára, egész nap hon maradt. Tagad minden részességet. — Arra emlékezik, hogy Szüszman szobá­jában mikor hazamentek, egy magyar leány is volt. Braun Lipót 29 éves sakter, ily válásztás végett ment Eszlárra, hol apr. 1-én a próbakönyörgés fél 11-ig tartott, innen egy ismeretlenhez ment regge­lezni, azután szállására Taubékhoz ment, hol ebédelt s ott maradt pihenni. A gyilkosságról ő is azt mondja, hogy az képzelhetetlen dolog, mert a sakternek a legszentebb embernek kell lenni. Sem­mit sem tud róla. Ekkor, mielőtt a vádlottak kihall­gatása befejeztetett volna, az eljárási szabályoktól eltérőleg Scharf Móricz egyik vádlottnak fia mint tanú vétetett elő, mit elnök azzal indokolt, mert a helyiség körül, hol Móricz tartózkodik, éjjel különös intézkedés vált szükségessé (szó volt megszöktetéséről stb.) Elhall­gattatása az összes vádlottak jelenlété­ben történt. Mindenekelőtt a védők által kér­dés tétetett Móricz megidéztetése s hol tartózkodása iránt, — az elsőre nézve később az elnök a kézb. ivvel kellő fel­világosítást adott; másikra nézve kon­statáltatott, hogy nincs sem szüleinél, aem rokonainál, tehát egyátálában az önrendelkezhetést feltételező szabadság­ban nincsen Scharf Móricznak, ki most július­ban 14 éves lesz, vallomásaiból kiemel­jük a következőket: Tisza-Eszláron első kihallgattatásakor a vizsgálóbírónak azt mondá, hogy Eszter eltűnéséről mit sem tud, de Nagyfaluba Recsky András csendbiztoshoz vitetvén, ott már Eszter meggyilkoltatásáról egész történetet mondott el azért, mivel — saját vallo­mása szerint — azt mondák neki, hogy különben Örökös rabságban marad. Azt így adta elő : 1882. évben, midőn összegyűltek a tisza-eszlári zsidók és ott voltak idege­nek is: Schwarcz Salamon t.-löki met­sző és a téglási metsző, a kinek nevét nem tudom 8 vagy fél 9 óra utánig. Akkor eltávoztak az izraeliták; Schwarcz Salamon és a téglási metsző maradtak, és azt mondták, hogy imádkozás végett maradnak a templomban. Én eltávoz­tam apám házába, később egy koldus zsidó ember, a ki pénteken jött hoz­zánk és szombatig ott maradt, egy 3 vagy 4 éves fiúval és apám behitt egy leányt, a koldus pedig bevezette Soly­mosi Esztert a templomba, azt mond­ván neki, hogy valamit ki akarnak hozatni vele. Később, ugy egy negyed óra múlva a templomból jajgatást hal­lottam. Oda szaladtam az ajtóhoz, de miután nem tudtam kinyitni, a kulcs­lyukon néztem be és láttam, hogySoly­mosi Esztert a téglási és tarczali met­szők lenyomták a földre és Schwarcz Salamon megvágta a nyakát, a vért kieresztette és egy cserépfazékba öntötte. Azután négyen a templomba mentek, úgymint; Weiszstein Lázár, Lusztig Sámuel, Junger Adolf és Braun Ábra­hám és azzal én eltávoztam a templom ajtaja mögül. Nem tudtam, hogy hová tették a kulcsot, de miután a tiszaesz­lári zsinagógában Solymosi Esztert meggyilkolták, én a kulcsot megtalál­tam a pitvar-ablakban és bezártam a külső ajtót. Hogy a holttestet hová tet­ték ; nem tudom. Ugy képzelem hogy a pitvar ablakán kivitték, szalmába rej­tették azután Tiszába dobták. Az apja felindulva kérdé fiától hogy mindaz le van-e nála irva — és hogy kitanította ily hazugságra? A fiu ki a tizparancsra* is s arra hogy itt a törvény oltalma alatt áll, válhat szaba­don, senkisem bánthatja érette, szabadon elmehet, figyelmeztetett — azt mondá, hogy ő csak azt vall a mit tud, és hogy Recski biztoznál őt senki sem fe­nyegette, sem bántotta. Azután Schwarcz S. Wollner, Bux­baum, Braun Lipót vádlottakkal szem­besitettvén. mindenikének szemébe mondá, a mit a meggyilkolásnál csele­kedett. Ezalatt izgalmas, szenvedélyes jelenetek jöttek elő. Móricz hazugnak, hund,lauskerlnekneveztetett; egyik vád­lott arczába köpött; a fiu pedig apjára azt kiáltá: ha csendesen nem viseli magát, beviszik a dutyiba. A hallgató­ságnál az izgatottság és szenvedélyesség kitörései nyilvánultak; a terem kiürít­tetését a közvádló többször sürgette. Arra hogy a most vallottakat Móricz miért nem mondotta a vizsgáló bíró előtt is azt feleié: azért mivel azt mondá hogy annak még nincs ideje. Braun irányában azon ellenmondásba jött hogy egyszer azt mondá róla, mi­kép Esztert lábánál — máskor hogy fejénél tartotta, mikor vérét vették. Június 20-án tartott másodnapi tárgyalás az előbbinél még izgatottabb volt: mind a közönség, mind a tárgya­lás tényezői a tszéki teremben ismeret­len kicsapongó szabadságot vettek ma­goknak. Ez volt' Scharf Mól •iczuak ap­jával való szembesítésének napia. mely a mindenféle izgalmas jelenetekkel több mint 3 órát foglalt el. Móricz a zsidók részéről leggyülöletesebb meg­rohanásoknak volt kitéve, apja őt megátkozta — s az eredmény ma még is az volt, hogy vádját fentartotta. Először Scharf Józsefet és a többi vádlottat hallgatták ki. Az előbbi 43 éves egyházfi Eszláron, némi vagyonnal bir. Az ellene emelt vádra azt felelte, hngy semmi sem igaz belőle s hozzá in­tézett kérdésekre előadta, hogy Solymosi Esztert láthatta, de nem ismerte. Fiá­val jól bánt s az jól viselte magát. A templom ajtajátő vagy gyermekei szok­ták bezárni — ápril 1-én ő maga ott volt a bezárásnál — azután ugy 10— 11 órakor haza ment s ebédhez ültek — ebéd után pihent s este felé Sissmau kocsmároshoz ment, hol a vidéki vád­lottak is jelen voltak, este felé elmen­tek az imára, mi vagy félóráig tartott s akkor haza mentek. Este felé Licht­mannál is volt Móricz fiával vagy fél óráig. A templomban még este Licht­man, Gross, Sissman, Breuer s Einhor megjelentek, mert kettejüknek perleke­désük volt pálinkamérés miatt s kettőt választottak a kiegyeztetésre, mi a köz­ségháza helyett a templom pitvarában szokott történni; ez 8-tól valami 9-ig tartott s ekkor bezárta a templom aj­taját; később senki sem lehetett benne. A pitvar fris tapasztását akkép ma­gyarázta meg, hogy épen az asztal alatt a föld ki volt kopva, miért ugy 6—8 hó előtt a kurátor annak kitapasztását rendelte el. A zsinagóga közelében kert­ben friss behányásu gödörről azt mond­ja, kogy ott nem volt gödör, hacsak 3 év előtt nem; mikor a sövény készült, még kert sem volt; talán verem volt ott. Solymosinéval este találkozott há­zuknál, ki elbeszélte leánya esetét, ő pedig emiitette az egykori nánási ha­sonló történetet — miről Móricz előtt is beszéltek— Samu fia is ott lehetett. Ezt két általa megnevezett leány ma­gokhoz csalta május elején s ezukrokat adtak neki, hogy beszélje el, igy meg amúgy történt Esrter eltűnése. Junger A. 46 éves birtokos tagadja a vádat; 11 óra felé hazament a tem­plomból, Braun A. 10 órákor hagyta el többekkel az imaházat; nem látott semmit; Esztert ismerte. Az 59 éves Weisstein szinte tagadja, templomból mind haza mentek Ó- s Újfaluba. Lus­tig 40 éves birtokos 11 felé a templom­ból szinte haza ment. Taub E. azelőtt metsző volt, nála szállásolt Braun és Schwarcz, ima után mind haza tértek, a metszők útközben bementek Rosen­berghez, de nála ebédeltek, este Licht­mannál. Ekkor egy kis szünet után Scharf Móricz vezettetett be. Ma azt nyilvánitá, hogy apja ellen nem akar vallani: de miután tegnap ellenkezőleg nyilatkozott a azt tényleg

Next

/
Thumbnails
Contents