Törvényszéki csarnok, 1883 (25. évfolyam, 16-93. szám)

1883 / 56. szám

— 224 — gyakorolta is, elnökileg kimondatott, hogy vallomása apja irányában minden körülményre ki fog vétetni. Ezután vállá, hogy szülei sokszor roszul bántak vele s azért mostoha anyjára haragudott is; a történtekre pedig, hogy Bátoriék szokták náluk a gyertyákat elrakni, de tavai Esztert hivta be atyja kívánatára, ki Ó-Faluból jővén, bejött s azután a koldus zsidó a templomba vitte, ő a kulcslyuktól vagy egy óra múlva jött el, haza ment, övei akkor már asztalnál voltak, kiknek a látottakat elbeszélte, mire anyja azt monda, hogy hallgasson. Szembesitetvén apjával, folyvást kellett őt unszolni, hogy nézzen apjára, hogy szemébe mondja neki vallomásait. A vizsgálóbíró előtti megjelenéséről azt állítja, hogy ott azért nem vallott, mert betanittatott anyja által, hogy semmit se valljon, később pedig ugy magyarázta, hogy azért, mivel hitte, hogy ugy mind ki fognak szabadulni, „de Láttam, hogy engem örökös rabságra akarnak vetni, ekkor megmondtam mindent". Ezután elmondá apjának a templomban történteket. Azért nem hivta oda apját, mivel nem jutott eszébe. Arra, hogv be lett ezekre tanítva, válaszolá, [hogy Recski csendbiztos és Péczeli írnok meg fognak esküdni, hogy nem taníttatott meg. Apja kérdésére, hogy nem ő zárta-e be a templomot, feleié, hogy nem. mert ő zárta be — és hogy apja hazudik. Ismételé, hogy nem Bátoriné vette le az nap a gyertyákat, mert hiszen ma beezélt vele, akkor sok dolguk volt shogy apja Esztert hivatta be általa. Közvádló vévén kikérdezés alá, részletesen elbeszélte a kulcslyukon át látottakat. Oda Eszter kiáltására ment, mi 3—4 lehetett, de később azt mondá, hogy száját nem látta, mert be volt kötve — előbb kiáltozott s mikor benézett, szája fehér kendővel be volt kötve; továbbá mindig apadión feküdt, hosszában — hogy hol s_ki tartotta fejénél vagy lábánál, már nem emlékszik; vére két tányérba folyt egyenesen, a leányt a tányér közepe felé tartván, ugy hogy a vér lefelé folyhasson a tányérba. A zsinagóga ablakához azért nem ment nézni, mert akkor nem láthatta volna — az elnök kiegészítése szerint — az odamenet ideje alatt történteket. Akkor a templom körül zsidók nem voltak, hanem csak libaőrző paraszt leányok, de a kik mit sem hallottak. Hogy a vérrel tölt fazekat hová tették s a hullával mi történt, nem látta, talán kidobták az ablakon. Szemben vádlottakkal azt mondá, bogy Esztert a koldus zsidó hivta be s a kés, melylyel megvágták Esztert, olyan volt, milyennel az apró marhát vágják. Hát nem tudod, kérdé egyik, hogy szombaton csirkét sem szabad levágni? Nem tudom, feleié. No — ki ált á az apja — szakadjon rád az ég te barom s öklével fenyegette. A védők kérdéseire előadá, hogy a dolog templom után a reggelizés és ebéd között történt; Schwarcz Salamon tartotta a tányért s másik kezében a kést, melylyel szinte ő vágta Eszter nyakát. Megemlité azt is, hogy a belügyminiszter megigéré a felőle való gondoskodást, az alispán pedig, bogy mesterségre adja. Harmadnap, csütörtökön a tárgyalás kezdetén Solymosiné. Huriné a kis Samu gyerek fecsegéseit terjesztő fiatal leányok stb. hallgattattak ki. Vallomások szerint Eszterrel Huriné jól bánt, habár néha haragos volt reá, s jó akarattal megszidta, de elkeseredésre, önkivégzési szándékra semmi oka sem lehetett. Azután következett a 17 éves Zsófinak, Eszter nővérének kihallgatása, mely fontos eredményre vezetett. Ez abban áll, tnikép Zsófi azt vállá, hogy midőn april l-én gazdájával bort vitt a sakterhez, találkozott a festékért menő Eszterrel, s akkor már 11 — 12 óra közt volt az idő. Rövid szóváltás után elment s ő a sakter pitvarajtajában átadta a bort, melyet gazdája vitt be, hol többen voltak éneklés után itélve. Midőn Eszter visszajött, ismét találkozott nővérével kapujokban már 12 óra után. Azután ebédeltek s az már déli harangozás után volt. Eszter mondotta, hogy festéket s patkószeget vásárolt, egy kendőben volt, melyet előbb fekete, azután gondolkozás után sárga színűnek mondott, melyet kezében tartott s nem volt karjára kötve, mi nem szokás, Sokáig nem beszélgettek, mert Eszter haza sietett. A sakter szombati ebédje rendesen gazdájánál volt eltéve és hozzá szombaton szállították el, de nem ő. Gazdája Taubéknál, mikor a bort oda vitték, valami félóráig időzött s azután ment haza ebédelni. Tagadja, hogy Schwarcz Salamonról mondotta volna, mikép ő vágta el Eszter nyakát, Igen fontos volt Kohlmeier kereskedő vallomása is, mely szerint Eszter 11 — 12 óra közt volt nála festéket vásárolni. Bátoriék is ki lettek hallgatva, kik Scharfékat sábeszkor kiszolgálni szokták; ezt tették april 1-én is. Ablakukból egyenesen beláthattak a templomba, s bár otthon voltak, az nap egy jajszót sem hallottak onnan. Negyedik nap, pénteken több tanú lett kihallgatva a zsinagógából hallatzzott kiáltások. Eszter boltba küldetésének ideje stb. iránt, Első sorban legsúlyosabban terhelő tanú Lengyel ístvánné volt, ki a zsinagóga szomszédságában lakik, ki, mivel háza felé a pitvarnak ablaka nincs, a vizsgálóbíró előtti vallomása szerint onnan csak tompa kiáltást vélt hallani, most pedig már azt mondá, hogy hangos kiáltás volt; továbbá akkor annak idejét kora délutánra tette s most késő estére. Ezen ellenmondásai hitelét nagyon gyöngítették, de 15 éves fia is vallomásával anyját többször meghazudtolta. Másik tanú: Fekete Jánosné mise után délelőtt hallotta a sirást s azt vallja, hogy akkor két zsidó állt az ajtóban— mi ha ugy volt, Scharf Móricz akkor nem lehetett ott. — Kihallgattatott Huriné kocsisa Hatalovski is, a ki szerint Huriné öreg délután küldé Esztert festékért. Bősenbdrg Róza Zsófi gazdájának leánya délután 1 órakor látta Esztert a festékkel visszajönni s nővérével beszélni; és nagy szomorúságot vélt rajta észlelhetni. — Buxbaum tekintetében Varga Kati, Onody dohányosának leánya, határozottan vállá, bogy 11-kor már hon volt,. SOszmánnal ebédelt, négyig aludt s azután a faluba ment. Ugyanezen Varga Kati vállá, hogy Huriné kocsisát ismeri s emlékezik, hogy egy nap kocsmájukban levén, Eszteresetéről beszélgettek s azt mondá: hogy látta Esztert még délután is Újfaluban a kútnál egy fűzfa alatt sirt. Hatalovszki azonban ezt akkép igazítja ki, hogy csak hallotta, de nem látta; míg Varga Kati megmarad állítása mellett s azt mondja, hogy azt Lánczy Gábor szolgája, egy tót fiu, ugy gazdasszonya, s ennek leánya is hallotta a kocsis előadott beszédjét. Szüszman curátor, ki elővezettetett, ugyanazt erősítette. — Ugyanezen tanú megerősíti azon már közlött állítást is, hogy szombat este Grosber, Lichtman, Einhorn stb. azért jöttek össze a templomban, hogy bizonyos vitás ügyet eüntézzenek, mert perre nem szokták mindjárt vinni viszonyaikat és este előtt szombaton nem szabad ily dologgal foglalkozniok; mintegy másfél óráig 7 után fél 9-ig tanácskoztak és egyezkedtek. Azt, hogy hajnalig lettek s égett volna ott a gyertya, határozottan tagadja s ezt be ia bizonyíthatja. — Délelőttről pedig azt vallja, hogy Buxbaum vele ment haza — ugy 11 órakor — ebédeltek s azután Buxbaum lefeküdt, mit szolgálója, Varga Kati is látott, ugy leányai is. A mai tanuk megesketése szóba jővén, köz vádló Rosenberg Rózsi esküre bocsátását ellenezte, mert még nem lft éves; Huriné és Solymosi Zsófit később kérte meghiteltetni, inert még szükség leend reájuk. A bíróság azt határozta, hogy kivévén Lengyel Istvánnét, kinek meghiteltetése a vizsgálóbíró előtt már megtörtént, a többi tanú, kik ezentúl már nem fognak elővezettetni, meghiteltetnek. Kir. Curia szaneti tanácsai. Ezek következőleg alakitattak meg. Polgári tanács tagjai: elnök Mihailovics Miklós ; birák: Jamniczky Lipót, Szentgyörgyi Imre, Wettstein Antal, Pásztélyi János és Süteö Rudolf. Büntető tanács: elnök Fabry Teofil; birák: Manoilovich Emil, Ocsvay Ferencz, Faur János, Végh Ignácz, Baló Mihály, Gyarmathy Sámuel és Taiss Andor. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: SZOKOLAY ISTVÁN. (IV. kerület, zöldfa-uteza sz. 1.) Megjelen e lap hetenkint vasárnap, szerdán és pénteken. — Előfizetési ár; helyben és vidékre egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt osztrák értékben. Bndapest, 1883. Schlesinger Ignátz nyomdája, (rostély-utcza Károlykaszárnya.)